Magyar Ipar, 1926 (47. évfolyam, 1-10. szám)
1926-02-01 / 1. szám
XLVII. kötet Budapest, 1926. február 1. 1. szám. MAGYAR IPAR „IPARÜGYEK.“ — AZ ORSZÁGOS IPAREGYESÜLET HETILAPJA Megjelenik havonként kétszer. — Az iparegyesület tagjainak tagsági dijukért jár. — Az előfizetési dij egész évre 120000 K. Szerkesztőség Budapest, VI., Gróf Zichy Jenő utca 4. Telefon: 26—75 és 162—00. Kiadóhivatal: Hausenstein és Vogler Rt. V., Dorottya utca 11. Telefon: 34 -45. Felelős szerkesztő: Dolnoki-Kováts Jenő. MEGHÍVÓ az Országos iparegyesület következő felolvasó üléseire: 1920. február hó - én, csütörtökön este pontban 61/2 órakor: Schön Győző, a székesfővárosi gázművek igazgatója: A gáz az iparban és a háztartásban. 1920. február hó 11-én, csütörtökön este pontban 6'/2 órakor: May Arthur, az Unió Magyar Villamossági R.-T. K. igazgatója: Modern elektromos világítási problémák. Az előadások mindenkor pontban este 6 és fél órakor az Országos Iparegyesület nagytermében tartatnak meg és vendégeket szívesen látunk. Az elnökség: Ipartestületi reform és Országos Kézműves Testület. A kézműiparosság egy része már hosszabb idő óta sürgeti oly hivatalos központiszerv felállítását, amely az ipartestületekben tömörültiparosság ügyeinek országos intézésére lenne hivatott. A kérdés körül lefolyt viták ismertetését ez alkalommal mellőzzük. Csupán azt említjük meg, hogy a kérdés megvitatása céljából tartott miniszteriálisértekezlet eredményeként bizottság küldetett ki amely törvényjavaslat-tervezet kidolgozására volt hivatva. Ez a tervezet a bizottsági tárgyalások eredményeknél elkészült és azt a kézműipari érdekképviseletek bírálat tárgyává tették. Az»Országos Iparegyesület« az előadói tisztségre dr. IMeszény Arthur egyetemi m. tanár urat kérte fel, aki mélyen szántó tanulmányban foglalta össze a tervezet kritikáját. E tanulmányi értekezlet keretében az »Országos Iparegyesület« az ipari érdekképviseletekbevonásával megvitatta és felterjesztette a kereskedelemügyi miniszterhez. Az értékes tanulmánytfolytatólagosan teljes terjedelmében hozzuk az alábbiakban : I. Általános rész. I. »Az ipartestületekről és az országos kézműves testületről« szóló törvény előadói tervezete a régi ipartörvényben, illetőleg az 1922. XII. t.-c.-ben szabályozott jogállapottal szemben kettős célt tűz maga elé: egyfelől magának az ipartestületi szervezetnek országosan közkötelező kiépítését, másfelől pedig ennek a szervezetnek egy közös központi szerv alá foglalását. Az első célt lényegileg azzal óhajtja megvalósítani, hogy az összes képesítéshez kötött iparokat gyakorló iparosokat kényszerű módon ipartestületekbe kívánja tömöríteni, az ipartestületek hálózatát ennek megfelelőleg olykép építi ki, hogy minden község valamely ipartestület működésének területéhez tartozzék s az ipartestületek életképességét az ipartestületi tagsági díjnak a közadók alapján való kivetésével és közadók módjára való behajtásával igyekszik biztosítani. Az ipartestületek alakításának közkötelezővé tétele és eszerint a legkisebb község iparosságának is testületbe kényszerítése akkor járhat sikerrel, ha annak két előfeltétele valósítható meg.