Magyar Ipar, 1940 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1940-01-01 / 1. szám
Megjelenik minden hó elsején. Előfizetési díj évi 24 pengő. Az Iparegyesület tagjainak tagsági dijakért jár. г LXI. kötet: Budapest, 1940 január 1.1. szám. MAGYAR IPAR »IPARÜGYEK« — AZ ORSZÁGOS IPAREGYESÜLET LAPJA Felelős szerkesztő: DALNOKI KOVÁTS JENŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: ÚJ Országos Iparegyesület Budapest, VI., Gróf Zichy Jenő-u. 7 Telefon: 1-226-75 és 1-212-75. * it a * •fiú Megjegyzések az ármegállapításokkal kapcsolatban. Augusztus végén, szeptember elején, amikor az újabb európai háború kezdődött, mindazok, akik visszaemlékeztek a világháborúra, amikor a közszükségleti cikkek eltűntek a piacról és az árak rohamosan emelkedni kezdtek, igyekeztek minél nagyobb készleteket gyűjteni. Minthogy pedig az árak alakulása a kereslet és kínálat egymáshoz való viszonyától függ, természetes, hogy a hirtelen felduzzadt kereslet megindította volna a megállíthatatlan drágulást, amelyet még fokozott volna a készletek elrejtése. Igen bölcs és erélyes intézkedés volt tehát az árellenőrzés kormánybiztosa részéről az augusztus 26-án érvényben volt árak lerögzítése és a kormány részéről a fontosabb anyagok zárolása. Rövidesen megkezdték az anyagelosztó hivatalok is működésüket és az eltelt három hónap alatt az árellenőrzés kormánybiztosa is számos olyan esetben engedélyezte a rögzített termelői ár módosítását, ahol a termelésnél olyan külföldi nyers-, vagy segédanyag nyert feldolgozást, amelynek világpiaci ára érdemlegesen emelkedett. Ha még mindezekhez az intézkedésekhez hozzávesszük azokat a razziákat, amelyek a tilalmas áremelések leleplezését célozták, akkor minden reményünk megvan arra, hogy a pengő belső vásárlóerejének megvédése sikerülni fog. Arról természetesen álmodni sem lehet, hogy a belföldi árakat teljesen függetleníthetjük a világpiacon mutatkozó áremelkedések befolyása alól, hiszen kis országunk távolról sem mondható autarchiás gazdasági egységnek, amely minden szükségletét belföldi termelvényből fedezheti. Az ipari nyers- és segédanyagok egész sorát vagyunk kénytelenek külföldről beszerezni, amelyek megnövekedett árát hatósági intézkedésekkel nem áll módunkban leszorítani, bár a behozatalnak kivitellel való kompenzációja, a kiviteli nyereségtöbbletnek a behozatali áruk ármérséklésére való fordítása, kivételes vám- és fuvardíjkedvezmények nyújtása igen mérséklően hathat. Nincs kétségünk aziránt, hogy ezeket az eszközöket az illetékes tényezők teljes mértékben igénybe is fogják venni. Mindezen problémák közül ez alkalommal a belföldi termelői árak hatósági ténykedésével kapcsolatos néhány szempontra kívánunk reámutatni. Ez annál is könnyebb, mert a világháború alatt és után működött Árvizsgáló Bizottság tevékenysége során átvészelve az összes kezdeti gyermekbetegségeket, bőséges tapasztalatokra tettünk szert és most már kitaposott, után haladhatunk. Az árak megállapításának alapja az árelemzés, amely négy főcsoportban foglalkozik a termelési költségekkel: 1. nyersanyag és segédanyag, 2. munkabér, 3. üzemi és üzleti költségek, 4. haszon. A nyers- és segédanyagokról szólva az Árvizsgáló Bizottság eleinte a tényleges beszerzési költségeket vette figyelembe, ami hihetetlen árukészlet- és forgótőke-pusztulást eredményezett. Később azonban győzött a közgazdaságilag egyedül reális utánpótlási ár elve, ami orvosolta ezt a pusztító gyermekbetegséget, amely az ipari üzemek nyersanyagkészletének teljes kimerülésére vezetett A munkabérről szólva szintén az értékesítésikor érvényes munkabér veendő figyelembe, mert a termeléskor kifizetett és időközben emelt munkabér az üzemi forgótőke integráns része, amelynek átmentése a következő termelési periódushoz feltétlenül szükséges. Helyes a munkabérhez hozzáadni a szociális terhek (OTI, családi pénztár, fizetéses szabadság, stb.) költségeit is. Az üzemi és üzleti költségek alatt mindazokat a rezsiköltségeket, értjük, amelyek a teljes üzemet terhelik és az egyes termelt cikkekre ezek részletes számítással háríthatják át (műhelybér, hajtóerő, tisztviselők fizetése, adó, posta, villany, fűtési költség, gépek javítása, amortizációja, stb., stb.). Normális termelés esetén az előző év rezsiköltségei viszonyíttatnak vagy a termelt áruk eladási árához, vagy a nyersanyag- és munkabér önköltségi árához. Ha azonban a gazdasági életben nagy zökkenő következik be, például a nyersanyagbeszerzés nehézséggel jár, vagy bizonyos hatósági intézkedések a termelés korlátozását eredményezik, ez a számítási mód irreális, mert mennél inkább csökken a termelés mérete, aránylag annál jobban nő a rezsiköltség. A haszon a nyereséget százalékosan adja és vagy magában foglalja az iparos megélhetési költségén kívül a befektetett tőke (kölcsön) kamatát, az ügynöki jutalékot és a kockázatot (deskredere), skontót, amely esetben bruttó haszonról beszélünk, vagy pedig ez utóbbi költségeket a rezsiköltségek között számoljuk el és tisztán az iparos megélhetési költségeinek fedezésére szánjuk, amikor is tiszta haszonról van szó. Teljesen osztjuk azt az erkölcsileg egyedül helytálló nézetet, hogy az ország nehéz gazdasági helyzetét senki gazdagodásra 1 .&.4 кI©»