Magyar Ipar, 1940 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1940-01-01 / 1. szám

Megjelenik minden hó elsején. Előfizetési díj évi 24 pengő. Az Iparegyesület tagjainak tagsági dijakért jár. г LXI. kötet: Budapest, 1940 január 1.­1. szám. MAGYAR IPAR »IPARÜGYEK« — AZ ORSZÁGOS IPAREGYESÜLET LAPJA Felelős szerkesztő: DALNOKI KOVÁTS JENŐ­­ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Ú­J Országos Iparegyesület Budapest, VI., Gróf Zichy Jenő-u. 7 Telefon: 1-226-75 és 1-212-75. *­­ it a * •fiú Megjegyzések az ármegállapításokkal kapcsolatban. Augusztus végén, szeptember elején, amikor az újabb európai háború kezdődött, mindazok, akik vissza­emlékeztek a világháborúra, amikor a közszükségleti cikkek eltűntek a piacról és az árak rohamosan emel­kedni kezdtek, igyekeztek minél nagyobb készleteket gyűjteni. Minthogy pedig az árak alakulása a kereslet és kínálat egymáshoz való viszonyától függ, természe­tes, hogy a hirtelen felduzzadt kereslet megindította volna a megállíthatatlan drágulást, amelyet még foko­zott volna a készletek elrejtése. Igen bölcs és erélyes in­tézkedés volt tehát az árellenőrzés kormánybiztosa részé­ről az augusztus 26-án érvényben volt árak lerögzítése és a kormány részéről a fontosabb anyagok zárolása. Rövidesen megkezdték az anyagelosztó hivatalok is működésüket és az eltelt három hónap alatt az árellen­őrzés kormány­bizto­sa is számos olyan esetben engedé­lyezte a rögzített termelői ár módosítását, ahol a terme­lésnél olyan külföldi nyers-, vagy segédanyag nyert fel­dolgozást, amelynek világpiaci ára érdemlegesen emel­kedett. Ha még mindezekhez az intézkedésekhez hozzá­vesszük azokat a razziákat, amelyek a tilalmas áremelé­sek leleplezését célozták, akkor minden reményünk megvan arra, hogy a pengő belső vásárlóerejének meg­védése sikerülni fog. Arról természetesen álmodni sem lehet, hogy a bel­földi árakat teljesen függetleníthetjük a világpiacon mutatkozó áremelkedések befolyása alól, hiszen kis or­szágunk távolról sem mondható autarchiás gazdasági egységnek, amely minden szükségletét belföldi termel­­vényből fedezheti. Az ipari nyers- és segédanyagok egész sorát vagyunk kénytelenek külföldről beszerezni, amelyek megnövekedett árát hatósági intézkedésekkel nem áll módunkban leszorítani, bár a behozatalnak ki­vitellel való kompenzációja, a kiviteli nyereségtöbblet­nek a behozatali áruk ármérséklésére való fordítása, ki­vételes vám- és fuvardíjkedvezmények nyújtása igen mérséklően hathat. Nincs kétségünk aziránt, hogy eze­ket az eszközöket az illetékes tényezők teljes mértékben igénybe is fogják venni. Mindezen problémák közül ez alkalommal a belföldi termelői árak hatósági ténykedésével kapcsolatos né­hány szempontra kívánunk reámutatni. Ez annál is könnyebb, mert a világháború alatt és után működött Árvizsgáló Bizottság tevékenysége során átvészelve az összes kezdeti gyermekbetegségeket, bőséges tapasztala­tokra tettünk szert és most már kitaposott, után halad­hatunk. Az árak megállapításának alapja az árelemzés, amely négy főcsoportban foglalkozik a termelési költségekkel: 1. nyersanyag és segédanyag, 2. munkabér, 3. üzemi és üzleti költségek, 4. haszon. A nyers- és segédanyagokról szólva az Árvizsgáló Bizottság eleinte a tényleges beszerzési költségeket vette figyelembe, ami hihetetlen árukészlet- és forgótőke-pusz­tulást eredményezett. Később azonban győzött a köz­gazdaságilag egyedül reális utánpótlási ár elve, ami or­vosolta ezt a pusztító gyermekbetegséget, amely az ipari üzemek nyersanyagkészletének teljes kimerülésére ve­zetett A munkabérről szólva szintén az értékesítésikor ér­vényes munkabér veendő figyelembe, mert­ a termelés­kor kifizetett és időközben emelt munkabér az üzemi forgótőke integráns része, amelynek átmentése a követ­kező termelési periódushoz feltétlenül szükséges. Helyes a munkabérhez hozzáadni a szociális terhek (OTI, csa­ládi pénztár, fizetéses szabadság, stb.) költségeit is. Az üzemi és üzleti költségek alatt mindazokat a rezsiköltségeket, értjük, amelyek a teljes üzemet terhe­lik és az egyes termelt cikkekre ezek részletes számítás­­sal háríthatják át (műhelybér, hajtóerő, tisztviselők fizetése, adó, posta, villany, fűtési költség, gépek javí­tása, amortizációja, stb., stb.). Normális termelés esetén az előző év rezsiköltségei viszonyíttatnak vagy a ter­melt áruk eladási árához, vagy a nyersanyag- és munka­bér önköltségi árához. Ha azonban a gazdasági életben nagy zökkenő következik be, például a nyersanyagbeszer­zés nehézséggel jár, vagy bizonyos hatósági intézkedé­sek a termelés korlátozását eredményezik, ez a számítási mód irreális, mert mennél inkább csökken a termelés mérete, aránylag annál jobban nő a rezsiköltség. A haszon a nyereséget százalékosan adja és vagy magában foglalja az iparos megélhetési költségén kívül a befektetett tőke (kölcsön) kamatát, az ügynöki juta­lékot és a kockázatot (deskredere), skontót, amely eset­ben bruttó haszonról beszélünk, vagy pedig ez utóbbi költségeket a rezsiköltségek között számoljuk el és tisz­tán az iparos megélhetési költségeinek fedezésére szán­juk, amikor is tiszta haszonról van szó. Teljesen oszt­juk azt az erkölcsileg egyedül helytálló nézetet, hogy az ország nehéz gazdasági helyzetét senki gazdagodásra 1 .&.4 кI©»

Next