Magyar Iparművészet, 1998 (5. új folyam, 1-4. szám)
1998 / 3. szám
Zsolnay nővérek Zsolnay Teréz és Júlia szignatúrái / Teréz and Júlia Zsolnay's signatures • Zsolnay Vilmos hatására kezdi meg alig 16 évesen, 1870 körül Teréz a népművészeti tárgyak gyűjtését. A környék nagy hagyományú fazekasközpontjaiból, Siklósról, Mohácsról, Óbányáról származó tálak, korsók, kancsók forma és díszítmény terén mintául szolgáltak. Zsolnay Vilmos a korszak legkiválóbb szakembereivel, Pulszky Ferenccel, a Nemzeti Múzeum igazgatójával és Hampel József régésszel - aki a népvándorlás kor és a honfoglalás művészetével is foglalkozott - vette fel a kapcsolatot. Pulszky tanulmányozás és másolás céljára rendelkezésre bocsátotta a gyűjtemény legszebb darabjait. A népművészeti gyűjtéssel párhuzamosan folytak első szárnypróbálgatásaik a műhelyekben. 1874-75-ben Teréz mintázni, majd vésni tanul Schmutzenől, a gyár alkalmazottjától. 1875 karácsonyára, miután apjuk eltiltotta őket a szemrongáló gyöngyhímzéstől, első alkalommal lepték meg általuk tervezett és festett díszedényekkel. Júlia lapos tálat tervezett kék, zöld és barna schmelzfestésű dísszel, Teréz nagy vázát magyaros ornamentikával. Ezek a munkák életre szóló elkötelezettség kezdetének bizonyultak. A népies motívumok hihetetlen gazdagságban jelentek meg az új tárgyakon, elsősorban Teréz és Júlia munkálkodása nyomán. Jellemző, hogy 1878-ban a dekorkönyvbe rajzolt 56 új minta közül 39 úgynevezett „magyaros”. Zsolnay Teréz és Júlia textilgyűjteménye azt mutatja, hogy bár esztétikai szempontok vezérelték őket, ösztönös érzékkel feltérképezték a népművészet díszítőkincs minden rétegét. A textilgyűjteményben a magyarországi horvát népcsoportok (bosnyák, bunyevác, sokác) viseleti darabjai vannak túlnyomó többségben. Mintegy tízezerre tehető a hímzett főkötők, ingvállak, vállkendők, kötények száma, amelyek a Drávamenti, baranyai, szlavóniai falvakból kerültek a gyűjteménybe. Zsolnay Teréz ez idő tájt készült munkái a stílustisztaságra való törekvést mutatják, amely szigorú szerkesztési elvekkel párosul. Ezért különösen erős hatást fejtett ki rá az úgynevezett úrihímzés, a magyarországi reneszánsz textilművészetnek ez a török gránátalmák, tulipánok által ihletett, de alapvetően itáliai előképekre támaszkodó, indákkal dúsan tagolt, gondosan szerkesztett ága. 1998/3 ^ 19. oldal A textilgyűjtemény jelentőségét már a kortársak is felismerték. 1881-ben Pulszky Ferenc meghívására Teréz és Júlia kiállítást rendezett a Tudományos Akadémián. Az Országos Régészeti Társulat ülésén elhangzott beszédében Pulszky kiemelte, hogy „az ornamensek természetesen éppúgy vegyülnek, mint a népfajok, de a román, szláv, török befolyások ellenére is felfedezni köztük a nemzeti, a tisztán magyar elemet, amelyet Zsolnay oly természetesen használ fel edényei díszítésénél”. Amint e némiképpen romantikus következtetésből is kiderül, a gyűjtésnek a tervezés számára nyújtott közvetlen hasznán túl az erőteljes nemzettudat volt az alapja. Zsolnay Vilmos 1883-ban kelt levelében így dicséri a Teréz által küldött terveket: „A küldött rajzok, főként a korsó és a virágvödör, nagyon tetszenek, igaz örömet szereztél Zsolnay Júlia: Mintalap a „Lótusz "-sorozatból / Júlia Zsolnay: Design 1880, No 241, 40x50 cm ÉRTÉKMENTÉS