Magyar Iparművészet, 2001 (8. új folyam, 1-4. szám)
2001 / 2. szám
Sí LU S_J Ui m S lázdíszt és „nagymama-mintát” alkalmazott Queen Anne-székén 1984-ben, Tomas Tavára gumi lábvédőkkel látta el timpanonos székét 1985-ben, Forrest Meyers porított bevonatú alumíniumdrótból göngyölített fotelt 1996- ban. Bármely posztmodern művészeti enciklopédia meghatározó példái. A bútort azonban szoborként fogják fel. Képzőművészeti minőségű bútorművészetet művelni valóságos társadalmi igény nélkül - főleg Magyarországon - lehetetlen volna. Almásy Dévai László bútorai legtöbbször egyedi funkcióra terveződnek, konkrét enteriőr-megrendelések részeként, saját alapítású belsőépítészeti műhelyében, egyedi közegbe, bárba, eladótérbe készülnek, kipróbáltan piackonformak. A Gemma márkanevet viselő, igényes megrendelésre számító bútorcsalád a legkorszerűbb ötödik generációs számítógépes modellezési technikával terveztetett és kézműves igényességgel állíttatott elő (újabb disszonancia). Másként kell ülni egy súlyosan rögzített vasasztal mellett, vagy egy perforált acéllemezből készített karosszékben, mint valamely kárpitozott tömegtermékben. Ha ennek a máskéntnek a milyenségét meghatároztuk, megfejtettünk valamit Almásy világából. Ezek a fémből, fából, üvegből készített kihívó ülőalkalmatosságok tolakodóan érzékletesek és anyagszerűek. Érzéki létük elsősorban saját előállításuk, származásuk diszkurzív megragadásával vonatkozik valami nem elképzelhetőre. A sokféle anyag, szín, technológia kiszámított disszonanciája irritál: az ipari előállítás meghökkentő nyomai, mint a lángvágó, a hegesztés, a perforáció, a csatornafedőkön alkalmazott bordázott lemez felismerése. A transzparencia és az átlátszatlanság ellentéte. A szerkezet takaratlansága, sőt önértékké léptetése. Az anyag esetleges saját szépségének megkontrázó kiemelése egy gránitlap felpolírozásában, vagy egy polgári sárga kárpitú, szépen kivitelezett ülőpárnán. Almásy berendezési tárgyai nem sztereotípiákra épülnek, szándékuk inkább az, hogy erőteljesen elüssenek a szokásostól. Rájátszik a részletek közötti feszültség esztétikai hatásaira. Légies formái a hajlított fém kiszámított lehetőségeinek határán átcsapnak ellentétükbe, áttört tömegei leplezetlenül feltárják szerkezetiségüket. Individuális rajzosságuk semleges vagy üres háttérben éppúgy megszólal, mint ahogy ellentétesen kiemelheti egy archaikus épület vagy tér saját értékeit, egy-egy részletét. Többletinformációt hordoznak ezek a bútorok a térről, azonosulnak a tér üzenetével. Elsődleges funkciójuk a látvány, így nem kérhető számon rajtuk a funkcionalitás. Bútortörténeti idézeteit empire oroszlánkarmos asztallábak, vagy éppen a biedermeier vonalvezetése, a hatvanas évek modernségének nosztalgiája köréből - a blaszfémia kísértetével is kacérkodva a statika alapelveiig csupaszítja, az idézett elemek a tudatosulás-felismerhetőség stádiuma előtti állapotban maradnak. A nyers, riasztóan anyagszerű technika naturalista látványa lenyűgözi a nézőt, ám a növényi és antropomorf szimbolika (csepp és kör Fotó: Almásy Dévai László Almásy Dévai László: Sirius vitrin / László Almásy Dévai: Sirius glass case hajlított fémváz, üveg Almásy Dévai László: Ascella konzol / László Almásy Dévai: Ascella console hajlított fémváz, fa Fotó: Almásy Dévai László 2001/2 □□ 62. oldal