A magyar irodalom története 4. (Budapest, 1978)
A NEMZETI-POLGÁROSULT IRODALOM KIBONTAKOZÁSA - A ROMANTIKA IRÁNYZATA - 27. Jókai Mór
27. JÓKAI MÓR (1825—1904) Jókai 1825. február 18-án született Komáromban, ahol apja ügyvéd és árvagyám volt. Családja nem volt különösebben híres és vagyonos nemesi família, csak a megyei ,,kisurak” csoportjába tartozott. Puritán becsületesség, hazaszeretet és vallásos kálvinista szellem uralkodott az apai házban, de nem hiányoztak belőle a népmesék, a közelmúltból, különösen a legendás napóleoni háborúból vett történetek, sőt a féltve őrzött rebellis szellemű régi magyar versek és röpiratok sem, amelyek nagy hatással voltak a nyiladozó eszű gyermekre. A gyenge, ideges, féltett kisfiú csodagyermeknek számított, első versikéi hamarosan a nyilvánosság elé kerültek, hála Komárom élénk kulturális életének. A szülői ház mellett szülővárosának is igen sokat köszönhetett: Komáromban nemcsak a nemesi porták életével ismerkedhetett meg, hanem láthatta a magyar iparos, kereskedő polgárság tarka világát is. Hajósok és a Fekete-tengerig lejáró gabonakereskedők, szekeresgazdák meg halászok lakták az élénk várost, melyben virult a telekspekuláció, mert a városszélen emelkedett Magyarország második legnagyobb katonai erődítménye. Szülővárosához képest elenyészően csekély hatást tett rá Pozsony (1835—37), majd Pápa városa, ahol 1841—42-ben járt a református kollégiumba. Annál többet jelentett számára a pápai kollégium, az évtized legjobb dunántúli önképzőkörével. Ennek a ,,képzőtársaságnak” hivatalosan is programja volt a hazafiság ápolása, a tanárelnöki tisztet Tarczy Lajos, Hegel egyik első hazai propagálója töltötte be, a pályadíjakért Petőfi is versengett, aki Jókai osztálytársa volt. Igazában szorosra azonban csak Kecskeméten fonódott köztük a barátság, ahol Jókai két éven át (1842—44) jogi tanulmányokat folytatott, Petőfi pedig vándorszínészként lépett fel. Vörösmarty és Shakespeare meg a francia romantika voltak ekkor Jókai költői eszményei. Ezek hatása látszott első drámai kísérletén (A zsidó fiú, 1843). Itt érintette meg lelkét először az alföldi nép és táj varázsa, Komárom után itt találkozott ismét a népből jövő polgársággal. A rajz és festés ekkor még jobban érdekelte az írásnál. Grafikákat és festményeket kölcsönzött ki a főiskola gyűjteményéből másolásra, magántanítványokat oktatott rajzmesterként, portrékat készített házigazdája családjáról, néhány professzoráról, ismerős fiatal leányokról. Mindebből sok minden fenn is maradt napjainkig. Tehetsége bátortalanul nyilatkozott, a már korai novelláit is jellemző merészségnek nyoma sem volt képzőművészeti alkotásaiban. Természetesen, nem is maradt meg az ecset mellett, ám a rajzolgatáshoz való kedvét mindvégig megőrizte, s gyakran munkássága szolgálatába állította: ezt tanúsítják épületekről, tájakról rögtönzött friss vázlatai ránk maradt noteszaiban. Valószínűleg Petőfinek is nagy része lehetett abban, hogy Jókai, ámbár a kötelező joggyakorlaton is átesett, mégsem lett ügyvéd, hanem első regényének általános sikere után (Hétköznapok, 1846) végleg az írói pálya mellett döntött, s tagja lett a Tizek Társaságának, majd 1847 júniusában átvette Frankenburgtól az Életképek szerkesztését. A Hétköznapokban a Felhők és a Hóhér kötele Petőfijének irodalmi pályatársa áll előttünk. Jókai is lázadást hirdet a feudális kiskirályok és a várme