Magyar Jogász, 1878 (3. évfolyam, 1-148. szám)
1878-05-05 / 104. szám
III. évfolyam 1878. 104. sz. Budapest, vasárnap, május 5. -----------------. ; „MAGYAR JOGÁSZ“ ' megjelent , minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár: Egész évre ... 15 frt. — . ; Fél évre .... 7 „ 50 . Negyed évre. . . „ — ? Hirdetések: ( Egy hatodhasábos petitsor egy 'kszeri hirdetéséért 19 kr., kétszer 16 kr., és többszöri hirdetéséért 13 kr., minden beigtatásnál. A ) MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP Szerkesztőségi kiadóhivatal: 133-od.apest, IV. József tér, 3. sz, hová a lap szellemi részétt illető közleményeken kivül, , , az előfizetési s hirdetési diůjak, nemkülönben a beigta- tandó hirdetmények is külítendők. — Kéziratok csak i i ismert kezektől fogadtatsa nak el. › bélyegdij külön minden beigtatás után 30 kr. osztr. ért. A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Az atyai hatalom. (Három közlemény.) II. Az atyai hatalmat gyakorló atya nemcsak a rokonokat és idegeneket, de az anyát is kizárhatja a gyámságból, s gyermekei részére külön gyámot, vagy a vagyonkezelésre gondnokot nevezhet. Ebben az esetben, valamint akkor is, ha az anya a gyámságtól időközben mozdíttatott el, követelheti, hogy gyermekeit magánál tarthassa, és hogy azok személyi és vagyoni ügyeiben meghallgattassék. Ha azonban az anya gondnokság alatt áll, vagy a gyámságtól megbizhatlanság miatt a gyámhatóságtól mozdittatott el, ha botrányos életű vagy csőd alatt áll, ha hamis vagy vétkes bukás vagy más bűntett miatt elítéltetett, ha az anya, vagy ennek szülei s testvére a gyámolttal perben állanak, vagy ha ezek és a gyámok közt ennek állását vagy vagyonát érintő vitás viszony forog fönn, gyermekeit sem magánál nem tarthatja, sem azt nem követelheti, hogy azok személyi s vagyoni ügyeiben meghallgattassék. A törvény az anya után az atyai nagyanyát, kinek nevét az unokák föntartani hivatják — jelöli ki azok törvényes gyámjának; utána az anyai nagyatyát, és ha ez sem léteznék, ezután a finombeli oldalrokonokat vagyis azokat, kik a rokonsági izék szerint a gyámok legközelebbi rokonai, tekintet nélkül arra, hogy a rokon atyai vagy anyai-e? Több hasonló fokú rokonok közül a gyámhatóság választ. A törvényes gyámságra hivatottak eme sorrendje nemcsak akkor tartandó meg, midőn a kiskorú részére a gyámrendelés kérdése fölmerül, hanem akkor is, midőn az első ízben alkalmazott gyám valamely törvényes ok miatt gyámi tisztétől föloldatott vagy elmozdíttatott, vagy annak tisztje halálozás által szűnt meg. Kik a gyámság viselésére törvény szerint nem képesek, azok törvényes gyámok sem lehetnek. Törvény szerint a nő, a férjhezmenetel által nagykorúvá válik, s mint ilyen, ha teljeskorúságának elérése előtt özvegygyé lesz, kiskorú gyermekeinek gyámja leend. A nem teljeskorú anya ama jogának, hogy gyermekeinek gyámja legyen, alapját a törvényes házasság képezi. Az a körülmény, hogy nem teljeskorú nő anyává lesz, a kijelölt alapot nem pótolja; miből önként következik a törvény amaz intézkedése, hogy a nem teljeskorú anya törvénytelen gyermekének gyámja sem lehet, mégpedig azért sem, mert gyámi tisztet nem viselhetnek azok, kik maguk is gyámság vagy gondnokság alatt állanak; a kiskorú leány teljeskoruságának eléréséig, illetőleg férjhezmeneteléig, rendszerint önmaga is gyámság alatt áll. Ha azonban a leány nagykorúsittatott, vagy atyjának, illetőleg gyámjának beleegyezésével önálló ipart űz, miután ez esetekben teljeskoruvá válik, ez okból törvénytelen gyermekének gyámja is lehet. Kérdés azonban, hogy a nem teljeskorú anya, oly törvénytelen gyermekének, kit egy harmadik személlyel való házasságának fönnállása alatt nemzett, habár különben a kötött házasság által teljeskorúvá vált is, lehet-e törvényes gyámja? Nézetünk szerint nem lehet, mert a törvény a kiskorú nő teljeskorúságát a házassági viszonyhoz kötötte; ennek tehát következményei is csak a házasságból származó viszonyokra lehetnek, minthogy pedig a házasság fönnállása alatt elvált törvénytelen nemzés ennek eredményéül nem tekinthető: nagyon természetes, hogy a házassági viszony a törvénytelen gyermekre nézve jogot nem állapíthat, s így az anya ez esetben törvénytelen gyermekének gyámja nem lehet. De nem lehetne az ilyen anya saját törvényes gyermekének sem gyámja, mert az anyának jelzett viszonya, mint botrányos jellegű, kizáró okot képez. Különben, ha az anya kiskorú, a gyámhatóság a törvénytelen gyermekre nézve, az anya rokonaira tekintettel nem lehet, mert a törvénytelen gyermek az anya rokonainak törvény szerint nem rokona, miután a vérségi összeköttetés törvényes házasságot föltételez. A törvényes gondnokság oly nagykorúak fölött, kik elmebetegség, siket némaság, hosszasabb távollét okából, vagy azért, mert tékozlóknak nyilváníttattak, börtönre vettettek, gondnokság alá helyeztettek, elsősorban a házassági közösségben élő házastársat, második sorban az atyát, azután az anyát, ez követve az atyai nagyatyát, utána az anyai nagyatyát, végre a finombeli rokonokat, tekintet nélkül arra, hogy atyai vagy anyai oldalrokonok — illeti. Ha pedig az anya, mint természetes és törvényes gyám, kiskorú gyermekének vagyonát kezelni nem akarja; a gondnokság elsősorban az atyai nagyatyát, utána az anyai nagyatyát s ezután föltétlenül a finombeli rokonokat illeti. Lássuk már azokat a vezérelveket is, melyek a gyám s gondnokság első s második fejezetben magaslanak ki az atyai hatalmat illetőleg. Kum körében, midőn a Csemegi-nera hanyatlóban van, midőn szó van róla, hogy az igazságügyminiszter „nyugalmasabb“ révbe készül, nem késünk figyelmeztetni a titkos tanácsadókat, s a leendő minisztert, hogy válogassa meg embereit s ne a rohamosan, gyárilag dolgozó „kitűnőségek“ felé forduljon, hanem sedátus, komoly gondolkozásu, tehetséges egyének közül válogasson, kiket nem csiszolt még használhatlanokká az önérzetesség, és nem tett nagyokká a reklám. A bécsi tanácskozások —a távirati hírek szerint — nem haladnak a kívánt eredménynyel. A delegáció határidejére nézve már történt megállapodás; a delegátusok e szerint f. hó 13-ára hivatnának össze. A 80 millió adósság és a kiegyezés többi csomójával nem tudnak elbánni ily könynyen. A tanácskozás őfelsége elnöklete alatt folyt tegnap és, ma is, végleges eredmény azonban ez ideig nincs. Úgy látszik, hogy kormányunk elment az engedékenység legszélsőbb határáig s többet engedni nem hajlandó. Budapest, május 4. A codificatió aranyigéje az, hogy „az eredmény után kell megítélni a codificatorokat.“ Elfogadva, ezt az állítást — s el kell fogadnunk, mint a számtudomány 2X24 alaptételét — sajátságos és elszomorító tényekkel állunk szemben. Van-e nekünk az újabb időkben hozott egyetlen olyan törvényünk, mely magát az institutiót nem fenyegeti? Van-e olyan törvényünk, mely nem rombol, ahelyett, hogy használna ? Van-e olyan, mely tehetőbbekké teszi az állapotokat, s mely kizárná a novelláris pótlások szükségét? S ezek folytán csodálkozhatunk-e, ha döntvénytárunk rohamosan szaporodik, ha nincs bíró, ügyvéd, ki a fennálló törvényeket tudja. Csak egyetlen törvényt szeretnénk ismerni, melyben a szükséges elv keresztülvitetett ; egyetlen olyat, melyben rendszer s következetesség van. S ha az Optimismus szemüvegén keresztül nézzük is a dolgokat, el kell szomorodnunk. Az okot pedig megtaláljuk az emberekben, a kor „talmi“ jelszavában. A „codificatorok“ egymást teszik nagy emberekké. Elfogadjuk azt, hogy aki sokat dolgozik, az jól dolgozik. Pedig azok, kik törvényeink faiseurjei a legközönségesebb középszerűségek, minden magasabb conceptio, tehetség nélkül. A divat codificatorokká avatta őket, kikben nincs elég bátorság beismerni, hogy jót alkotni képtelenek. Hová vezetnek az ily körülmények! Oly ingoványba, melyből nem rántja ki Themis és Justitia istenaszszonyok máris feneklő szekerét senki, semmi . .. Cáfolja meg e szomorú valót bárki, ha tudja, s mi mellünket verve kérünk bocsánatot „modern“ codificatorainktól. És épen azért, midőn magasabb állásokról van szó az igazságügyminiszte r közigazgatási és jogügyi bizottság képviselőházunkban. A képviselőházban, mint mindenikünk tudja, nemcsak jogügyi, hanem közigazgatási bizottság is van. De azt kevesen tudják, hogy mi e bizottság rendeltetése, illetőleg, hogy micsoda érdekeket akartak annak létesítésével valósítani? Külsőleg, a világ szemei előtt arra szolgál, hogy kebelében tárgyaltassanak, vagy vizsgáltassanak, véleményeztessenek első fokozaton azok az ügyek, melyek a közigazgatáshoz tartoznak. Azonban hivatásának nem ez a lényege, hanem az, hogy villámhárítóul szolgáljon a hatalom jelenlegi feje részére, a jogász szakférfiak, az ügyvédek ellenében. Ismeretes dolog, mikép miniszterelnökünk nem nagy rokonszenvvel viseltetik az ügyvédek iránt, nem tűrheti ezek önálló szellemét, kritikai természetét, a politikai befolyások ellenében férfias kitartásukat. Tapasztalta többször, hogy azok a javaslatok, melyek az ügyvédek túlnyomóságával bíró bizottságba jutnak, nem nagy kíméletre találnak, sokszor egészen kiforgattalak eredeti alakjukból, vagy legalább lényegesen átdolgoztatnak, a jogászok kritikai bonckése alatt. Ily irány ellenében szolgál menedékül a közigazgatási bizottság. Innen magyarázható ama nagy vitas küzdelem, mely nem egyszer ájult el a képviselőházban a felett, hogy valamely javaslat áttanulmányozás és véleményezés végett a jogügyi vagy a közigazgatási bizottsághoz utasíttassék-e? Ily összeütközés volt nevezetesen a gyáms gondnoksági javaslat fölvételénél. Minthogy ez az ügy kiválóan bírósági ügynek tekintetett mindig, minthogy kezelése majdnem kizárólag a bírák s ügyvédek kezei közt pontosult össze, természetes volt a képviselő jogászok ama fölszólalása s követelése, hogy annak véleményezésére kiválóan ők vannak hivatva. De mivel a minisztérium feje abban praeferenter politikai eszközt keresett, t. i. a megyei befolyás emelésének eszközét, mivel tehát azt nem jogi, hanem politikai ügynek kívánta tekintetni, s mint ilyet elintéztetni, mindent elkövetett, hogy a közigazgatási bizottsághoz utasíttassék, mi csakugyan sikerült is, azzal az eredménynyel természetesen, mikép az így készített törvényt, már az eddigi gyakorlat is rendkívül gyöngének, hézagosnak s hibásnak bizonyította. Ily befolyás érvényesíttetett a most szőnyegen forgó erdőjavaslatnál is, miután az illetőség