Magyar Jogász, 1879 (4. évfolyam, 148-298. szám)
1879-09-12 / 208. szám
törvénykönyvben is előfordulnak, amennyiben oly cselekmény képezné azok alapját, amely miatt az ilynemű mellékbüntetések az új büntetőtörvénykönyv szerint nem alkalmazhatók, az elítéltnek kérelmére a bíróság által megszüntetendők. Amennyiben pedig a következmények (törvény szerinti hatályok) az elítéltet határozatlan időre terhelnék, vagy pedig hosszasabb tartamra állapíttattak volna meg, mint amenynyire azok az új büntető-törvénykönyv szerint megállapíthatók, az elítéltnek kérelmére, a bíróság által az új büntető-törvénykönyvben megállapított tartamra szállítandók. „A büntető törvénykönyv 1880. január 1-én lép életbe. Ez időpontot szándékoznak felvenni az életbeléptetési törvény első §-ába. Csak rendkívüli okok akadályozhatják meg az életbeléptetés elhalasztását. Ezt írja az Ellenőr s így folytatja. Ily rendkívüli ok volna, ha a ház nem tárgyalhatná kellő időben az életbeléptető törvényjavaslatot. Arról az eszméről illetékes körökben letettek, hogy az anyagi büntető törvénykönyvekkel bevárják az eljárási kódexet, jóllehet ez is készen van. E hó végén összeül az igazságügyminiszter által egybehitt enquéte. Ha ez simán letárgyalja az új életbeléptető törvényjavaslatot, melyről közelebb szólni fogunk, e javaslat még októberben a ház elé kerül. A kezdetben tervezett három havi határidőre most már nem lesz szükség, mert parlamenti választások nincsenek küszöbön, melyekre az ellenzék tavalyi vádja szerint preszsziót lehetne gyakorolni a büntető-törvénykönyv által; a bírákról és ügyészekről s átalában jogászainkról pedig feltehető, hogy a büntető és rendőri kódexet már betanulták, így tehát az életbeléptetés, az illető törvény letárgyalásától számított rövidebb határidő alatt is megtörténhetik.“ A mostani enquete-ben nincs annyi mameluk, hogy a javaslatnak, melyet lapunkban szakadatlanul bírálva, csak hátrányairól ismerünk, simán leendő elfogadására kilátás lehetne. Magának Csemeginek sem tetszik a dolgozat, legalább így nyilatkozott a fölött illetékes körökben. Nagyon csalódik az Ellenőr, midőn azt hiszi, hogy a törvénynek tudása vagy nem tudása annak életbeléptetésére törvényhozásilag elismert indok volna, mert ha igen, akkor azt a rozzant kodifikáló gépünket, melynek tökéletlen produktumait józan ész bevenni s felemészteni képtelen, már rég meg kellett volna állítani. Az sem áll, hogy Csemégi elkészítette volna már a büntető-perrendjavaslatot. Még most kuruzsolnak rajta — vele együtt — többen, keressük-e a hibát. A „Lloyd“ a kormányhoz közel álló lap nemrég minapábnn azt hangsúlyozta, hogy a személyek mellékes szerepet visznek a jó rendszer mellett, pedig szerintünk a rendszert épen személyek alkotják. Maga a „Lloyd“ is máskép beszélt egy időbeD, midőn szóról-szóra igy nyilatkozott: „Herr Dr. Paul er wird nie und nirgends ein guter oder auch nur brauchbarer Minister sein, denn es fehlen ihm die allgemeinen Vorbedingungen hiezu, es fehlt ihm an Energie, an Raschheit des Entschlusses und Entschiedenheit des Handelns, ja in vielen Dingen ist er, trotz seiner Gelehrsamkeit, weit hinter den Anschauungen unserer Zeit zurück, namentlich, wo es sich um praktische Fragen handelt, während darüber, dass er ein ausgezeichneter Professor ist, nur eine Stimme herrscht. Man hatte das schon früher einmal erfahren, als Herr Pa ul er zum Septemvir ernannt wurde, und es war unverantwortlich vom Grafen András sy, das einmal bereits verunglückte Experiment zu erneuern. Graf Lónyay könnte den Fehler seines Vorgängers wieder gut machen, wenn er Herrn Dr. P a u 1 e r dessen eigentlichem Berufe wiedergibt; das Land wird sicherlich — moralisch und materiell — einem hochachtbaren Gelehrten und ausgezeichneten Lehrer gerne mindestens ebenso viel gewähre.., als es für einen schlechten Minister zu thun geneigt wäre. Ebben a nyilatkozatban minden megvan, csak az nincs, hogy Pauler hivatásának megfelelni képes volna. Kívánatos, hogy az igazságügyér bebizonyítsa eme szigorú ítélet alaptalanságát, mire különösen most nyílik alkalom, a büntető törvénykönyv életbeléptetését czélzó törvényjavaslat felülbírálatában, mert ez csakugyan megérdemli, sőt megköveteli azt, hogy a legbehatóbb tanulmány tárgyává tegyék s a közélet szükségleteinek megfelelőig alakítsák át s aztán a büntető-perrendtartás is olyan, melynek siettetését, eme törvény, fontos voltánál fogva, ne mozdítsa elő, hogy ne a gyorsaság, hanem az alaposság jellemezze törvényeinket.. Ne engedje a miniszter magát vezettetni és befolyásoltatni, hanem vegye ő maga kezébe, ha nem is magát a kodifikálást, hanem legalább annak felülbírálását s aztán úgy bocsássa azt megvitatás alá. Nálunk ugyanis, a kinevezések felületessége mellett, rendszerint a törvények elhamarkodottsága szüli az igazságszolgáltatási mizériákat. Az igazságügyi mizériák megszüntetésére nem történik semmi. Minden oldalról özönlenek hozzánk a panaszok az igazságszolgáltatás bizonytalansága és lassúsága miatt. Már valóban nem tudjuk, hogy a rendszerben vagy a személyekben rejt is az utón. Besner kocsija lépésben haladt, midőn egyszerre hátulról a kocsiba felkapaszkodott két ember főbeverte. Ezután ledobták a kocsiból az útra, hol igen sok vért veszített, megtámadói bizonyára halottnak hitték, azonban rövid ideig tartó ájulás után magához térve, az útról lentem a mezőre, mert attól tartott, hogy ha megtámadói észreveszik, teljesen végrehajtják szándékukat. — F. Midőn utólértük Besner kocsiját, ő már akkor nem volt benne, kerestük őt és szólítottuk, nem találva és feleletet sem kapva, visszatértünk Neuvelette felé. Etienne az utón maradt, azon a tájon, hol a kocsit találtuk. K. Nem találkoztak senkivel és nem láttak senkit? — F. Nem, elnök ur’ K. Malgras azonban az utón egy embert látott, kiben Etiennet vélte felismerni, Grenadier néven szólította is őt, minthogy falujukban _ igy nevezik, de a megszólított nem válaszolt. Önnek is látnia kellett, ha nem Etienne maga volt. — F. Nem láttunk senkit. K. Midőn Besner kocsiját utólérték, szólították őt? — F. Igen, elnök úr. K. Ön nem szólította őt, mivel Malgras nem hallotta. — F. Pedig szólítottuk. K. Ha szólítják, még valakinek hallania kellett volna Besnernek, ki rejtekben volt s azt mondja, hogy önök nem szólították. — F. Bizonyosan szólítottuk és választ nem kapván, magam felültem a kocsira, hogy visszaforduljak Neuvelotteba a Sondiex korcsmába, hogy valakit vegyek magamhoz, kinek segélyével Besnert fölkeressem. [Vége következik.] Lapszemle. A Magy. Themis mai számában Dr. Dell’ Adami Rezső folytatja a köteles rész tárgyában kezdett czikksorozatát. Még mindig a kérdés történelmi oldalával foglalkozik s a középkori franczia jognak idevonatkozó rendelkezéseit ismerteti. Önálló könyvben vagy folyóiratban helyén lenne ez a terjedelmesség, a hetilapban való közlés azonban úgy tűnik fel, mintha a Themis szerkesztőjének czélja csak az lenne, hogy Dell’Adams úr számára megkönnyítse könyve kinyomatását azáltal, hogy az újbóli szedéssel járó munkát feleslegessé teszi. Előnyös és kellemes lehet ez mindkettőjükre, de a Themis előfizetői aligha örülnek annak, hogy midőn hetilapot oly czélból tartanak, hogy a hazai jogélet eseményeiről is fontosabb kérdéseiről rövid időközökben értesüljenek, könyvek közlésével mulattatják őket. Dr. L. K folytatja azután értekezését az elővélelmek gyakorlati alkalmazásáról a perjogban. Ezúttal az eskü ellen száll síkra s azt kívánja, hogy töröltessék ki az eskü teljesen a bizonyítási módok közül, helyettesíttessék az elővélelmek által. Ezen szörnyjavaslatnál aligha szükséges hosszasan időznünk. Mert bár készséggel elismerjük, hogy az eskü által való bizonyítás, úgy mint az jelenleg szabályozva van, sok visszásságra vezet, ebből még nem az eskü kiküszöbölése, hanem egyedül az következik, hogy alkalmazása szűkebb körre szoríttassék. A czikkező elővélelmes rendszere oly tág tért engedne a bírói önkénynek, hogy jóléleknek csak keresztet vetve lehet a dolgot emlegetni is. De hát ahol még elővélelemre sincs legkisebb alap sem ? Abból, hogy czikkező a közvetlenséget hozza különösen kapcsolatba javaslatával, arra a meggyőződésre kell jutnunk, mikép czikkező ily esetekben annak javára alkotna elővélelmet, aki jobb arczot mutat. Sarlay Ede szól továbbá a lefoglalt ingók áthelyezésének kérdéséhez s azt vitatja, hogy ha a végrehajtás alkalmával harmadik személy a megítélt követelést fedező készpénzbeli összeget ajánl fel bírói letétként, annak biztosításául, hogy a lefoglalt tárgyak az árveréskor meglesznek, az áthelyezés nem foganatosítható. Nézetét azzal indokolja czikkező, hogy az áthelyezés nem végrehajtató tetszésétől függ, hanem attól, hogy a végrehajtó biztonságban látja-e a lefoglalt tárgyakat, áthelyezés nélkül is; minthogy pedig a harmadik személy amaz ajánlata folytán veszély nem forog fenn, áthelyezésnek helye nincs. A praemissum helyes, a további okoskodás azonban azért helytelen szerintünk, mert a t. r. t. olynemű letételt, különösen harmadik személy részéről, nem ismert s a bíróság a kínált összeget letétül el nem fogadhatná. Ha a végrehajtó, az ajánlatra tekintettel, az áthelyezést nem eszközölné, bár különben biztonság nem létezik: a végrehajtató érdekeit teszi kockára, mert a bíróság a letétet visszautasítaná A lap többi része a budapesti ügyvédi kamarának a törv.rendtartási javaslatra tett észrevételeit tartalmazza. Szokatlan jogeset. Tekintetes szerkesztő ur! A „Magyar Jogász“ 205. számában közlött „Szokatlan jogesetben az Ítélet következőleg hangzik : Felperesek részére a főeskü odaitéltetik s ha azt leteszik arra nézve, hogy a keresetben jelzett 500 db. zsákot alperes tőlük saját személyében bérelte ki s a bér fizetésére saját személyében vállalkozván, azt mind ezideig ki nem fizette s igy a kereseti 355 írttal jelenleg is tartozik, az esetben keresetüknek hely adat van, köteleztetik alperes stb. Érdekében áll tehát felpereseknek az eskü letételére jelen ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt jelentkezni s azt valósággal le is tenni, ellenesetben keresetükkel elutasittatván, alperes részére 20 frt, költségnek 8 nap alatt végrehajtás terhe mellett leendő megfizetésében elmarasztaltatnak. Az ítélet szövegéből következtetve az alaki igazság sem lehet tehát más, minthogy felperesek egyikőjük részéről történt eskületétel folytán pernyertesekké lettek. Kiváló tisztelettel maradtam tekintetes szerkesztő urnak Nagy Károly, 1879. szept. 9-én. Alázatos szolgája Sóváry János ügyvéd.* * * Nézetünk, mit lapunk 205. számában is kifejtettük, az, hogy „felperesek részére“ ítéltetvén meg az eskü, elég, ha az „részükről“ letétetik s nem szükséges mindkettőjüknek letenni az esküt. Az ítélet mindenesetre szabálytalan , mert a t. r. t. 224. §-a szerint meg kellett volna magában az ítéletben nevezni azon személyt, ki az esküt letenni tartozik, az adott körülmények között azonban csak úgy oldható meg igazságosan a kérdés, ha felperesek részére a végrehajtás elrendeltetik. Szerk. Vegyes közlemények. Kinevezés. Bobok Tivadar végzett erdészeti akadémiai hallgatót, közalap, erdőgyakornokká. Ingók foglalása: Gróf Ábr. és Mór e. Hegyiben (saujhelyi jbság), Veke László e. Otrokocsin, Körber István e. Bpesten (Vill. ker. ujvásártér 28), Mitrics György e. Pomázon, Filep György e. Csepén (halmi jbság), Stern Károly e. B Csabán, Heller Benedek e. Bpesten (óriás utcza 14), Mathei György e. Borosjenőn, Mayer József e. Kirván, Kollár Mártonné e. Tüske-sz.-Györgyön, Verházi Mihály e. Gy.-Fehérvártt, Pfiessel Jozefine e. Sz.-N.-Sz.-Miklóson, özv. Gróger Sándorné e. Veszprémben, Telegdi Kálmán e. Asszonynépén, Vinker Sámuel e. Ér-Mihályfalván, Horváth György és n. e. D.Földvártt, özv. Vachot Sándorné e. Soroksár-P -Péteriben, Stromayer Juli e. Kam.-Szt.-Györgyön, Weisz N. Sám. e. Budapesten (VI. ker. Laudon utcza 3), Sz.-somlyói kisdedóvoda e.. Szinházrészv. társ. e. Sz.-Fehérvárit, Lévy Farkas és Dezső e. Ábrányban, Halmágyi Lászlóné e. Sz.-Somlyón, Tóth Ferencz e Kolbásán, Ekstein Náthán e. S.-A -Ujbelyti, Dienes Lajos e. Német-Szecsődön, Weinberger Lipót e. Daróczon, Schalk Emma és Fáni e. Győrött, Stein Czili ellen Bpesten (Duna utcza 7.), Goldberger Samu e. Udvarpokol, Horovitz Adolf e. Aradon, Jezsó Jáno e. O-Turán, Répásy Antónia e. Kemecsén, Hinz József ellen Sziliczén, Kohn Jakab ellen N.Becskereken, Fausz F. T. e Újvidéken. Idézés: Gyurkó György ör. (zilahi jbság), Kamasz János (bittsei jbság). Csőd. frischer Miksa nyitrai czipész e., bej. szept. 11. 12. 13., id. tömeggondnok Braunsteiner Mihály, perügyelo dr Kaufmann Ármin. Pavlovits Sándor oraviczabányai keresk. e. (fehértemplomi tszk), bej. okt. feví. perügyelö Lepa János, Kulcsár Mihály kecskeméti lakos csődje megszűnt. Pályázat: Aljegyzői áll. (karczagi tszk). [A „Budapesti Közlöny“ 208 számából]. A hivatalos lap mai száma közli, hogy ő felsége a miniszterelnöknek a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel és a horvát-szlavon-dalmátországi kir. kormánynyal egyetértőleg tett előterjesztésére, Stancsich György, Pancsova sz. kir. város főispánját, a f. évi szept. hó 28-ra Karloviczra egybehívott gör. k. szerb nemzeti egyházi congressusra, királyi biztossá kinevezte.