Magyar Jövő, 1948. november (47. évfolyam, 266-290. szám)

1948-11-01 / 266. szám

2 »’IINGARXAN DAILY JOURNAL ASSOCIATION. INC. 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. Telephone: ALgonquin 4-0397 juaitor: ZOLTÁN DEÁK szerkesztő Manager: EUGENE PRAGER,, ügyvezető “ubMshed Dally, except Sunday and certain Holidays by the Subscription Rates: U.S.A., Canada $9.00 one year, City, South America, Mexico, Cuba $10.00 one year, 15.50 hall year, $3.00 three months. Europe, Australia, Aiiica, Palestine, etc. 010.00 one year $6.00 halt year. $3.50 three months. Entered as Second Class Matter Sept. 12, 1947 at the Post Iff ice of New York. N. Y., under the Act of March 1879. Sztálin a háborús feszültség okairól A Pravda tudósítójának adott interjújában Sztálin szovjet miniszterelnök a nyugati hatalmak háborús politikáját tette felelőssé a berlini kérdés körül támadt nemzetközi válságért. Rámutatott arra, hogy ebben az ügyben augusztus 30-án minden fontos részletre vonatkozóan megállapodás jött létre a két nagyhatalom képviselői között. Amidőn azonban a megegyezés technikai kivitelére került a sor, a nyugati hatalmak felborították a megállapodást és az ügyet az Egyesült Nemzetek elé vitték ,ahol garanciájuk van arra, hogy a többség mellettük van.” Amerika népének Sztálin kijelentésein kívül más forrásból is vannak már információi arra, hogy bizonyos körökben következetesen és tudatosan elszabotálnak minden kísérletet az Amerika és Szovjet közötti nézeteltérések kiküszöbölésére. Szükséges ezt lapunk olvasói előtt bizonyítanunk? Van-e, aki elfelejtette mi történt, amidőn az idén májusban Bedell Smith moszkvai követünk azt a kijelentést tette Moszkvában, hogy “az ajtó mindig nyitva áll a nézeteltéréseink megvitatására” és amidőn erre Molotov gyorsan ajánlatot tett a tárgyalásokra? Emlékszünk, hogy Trumant milyen gyorsan arra kényszerítették, hogy módosítsa és “kimagyarázza” ezt az indítványt? Emlékszünk arra, hogy mi történt néhány héttel ezelőtt is, amidőn Truman — valószínűleg a választásokra való tekintettel — egy békés gesztust akart tenni a Szovjetunió felé és elhatározta, hogy Vinson főbírót elküldi Moszkvába? Emlékszünk, hogy milyen felhördülés volt a kétpárti háborús külpolitika főképviselőinek táborában. Hogy jajveszékelt a republikánus Vandenberg, hogy “éppen csak megmenekültünk.” Megmenekültünk, mitől? A békétől! A háborús uszítóknak a béke olyasvalami, amitől meg kell “menteni” Amerikát és a békét. Sztálin kijelentéseit tehát félreérthetetlen módon támasztja alá korunk eseményei. A bankárok és tábornokok, akik ma döntő módon befolyásolják Amerika kül és belpolitikáját, nem akarnak megállapodást, mert akkor nem tudnák elfogadtatni a néppel a roppant méretű fegyverkezést, 20 billió dollár pazarlását bombákra és ágyukra, ugyanakkor , amikor a nép millióinak nincs tisztességes lakása és amikor ez a fegyverkezés a dolgozókat egyre jobban sújtó inflációba sodorja a nemzetet leninizmus alapelveit, a szlovákiai magyarság iránt is. A fordulat nemzetközi okai is nyilvánvalóak. A “Rudé Právo” írja: “A nyugati hatalmak igyekeztek ellentétet támasztani köztünk és Magyarország között.” Ebből következik, hogy abban a politikában, amely állandósítani igyekezett a szlovákiai magyarok jogfosztottságát, benne volt az imperialisták — és csehszlovák ügynökeik — keze. Az imperialisták érdeke volt, hogy a csehszlovák és magyar népi demokráciák közeledése elé szinte leküzdhetetlen akadályként meredjen a szlovákiai magyarság helyzetének rendezetlensége. A nyugati imperialisták érdeke volt, hogy a két országot egymásra uszítsák és ellentéteiket felhasználják saját érdekükben. A Habsburgok uralkodási elvét: divide et impera — ossz meg és uralkodj — átvették és alkalmazták az imperialisták. A szélső magyarellenes nacionalizmust Csehszlovákiában éppúgy az imperialisták ügynökei hirdették, mint Magyarországon is az imperialisták ügynökei képviselték és képviselik a szélső csehszlovák-ellenes nacionalizmust. Következésképen a két ország demokratikus erőinek, munkáspártjainak kötelességük volt közös erővel meghiúsítani az imperialisták ügynökeinek terveit és mindent elkövetni, hogy elhárítsanak a két népi demokrácia közeledésének és barátságának útjból minden akadályt. A nemzetközi helyzet bonyolódik és éleződik, az imperialista háborús uszítókkal szemben döntő érdeke a demokrácia és a szocializmus erőinek, hogy közösen helytálljanak. Az imperializmus és a demokrácia táborának nemzetközi polarizációja idején sem a magyar, sem a csehszlovk demokrácia nem engedhette meg magának a barátságtalan viszonynak a fényűzését. Nem lehetett tovább tűrni és elviselni azt a rést, amelyet a nemzetközi békefront egységén a csehszlovákmagyar viszony rendezetlensége jelentett. (Szabad Nép — Budapest.) Vendégvezércikk A magyar-csehszlovák megegyezés útján Milyen események váltották ki a szlovákiai magyarokkal szemben követett csehszlovák politikának a megváltozását? A fordulatnak három fő oka van. Először: a csehszlovák belpolitikában februárban végbement döntő változás, másodszor: a nemzetközi helyzet kiéleződése, harmadszor: a magyar belpolitikában a népi demokratikus erők visszavonhatatlan felülkerekedése. A csehszlovák sajtó és hivatalos tényezők hangsúlyozzák, hogy a csehszlovák reakció, a csehszlovák polgári-nacionalista erők felett aratott februári győzelem nélkül nem kerülhetett volna sor a magyar kérdés megoldására. A csehszlovák munkásosztály, a csehszlovák népi demokrácia erőinek győzelme után testvérpártunk számára lehetővé vált annak a nemzetiségi politikának a felszámolása, amelyre Benes táborának a szelleme nyomta rá erősen a maga bélyegét. — Csehszlovák testvérpártunk 1948 februárjában leküzdve a reakciós polgári nacionalizmust, kiküszöbölve a polgári nacionalizmus erőit az államvezetésből, érvényesítette a sztálini nemzetiségi politikát, a marxizmus Küzdelem a békéért Ha az egyszerű ember az imperialisták háborúra uszító mesterkedéseiről olvas, ha az angolszászok hatalmas fegyverkezéseiről hall, hitetlenül kérdezi: hát lehetséges, hogy újra kezdődjék? Igen, a Wall Streeti tőkések szolgálatában álló sajtó riasztó és rémületeit keltő hírei, a nagy zajjal beharangozott fegyverkezések éppen elegendők ahhoz, hogy a kisemberek milliói megrettenjenek, a háborús hangulat rémületébe essenek és megadják magukat sorsuknak, ahogy azt az imperialisták elhitetni szeretnék — az elkerülhetetlen háborúnak. A Wall Street urai órisi hasznokat, milliós profitokat zsebelnek be ebből a háborús ijedtségből. Mert mi más — többek között — a Marshall-terv, a nyugati tömb, ha nem a népek ijedtségének lefölözése az amerikai kapitalisták javra. De a népek szerencséjére és az imperialisták bosszúságára nem mindenki ijed meg a nagyhangú fenyegetésektől és egyre több lesz azoknak a száma, akik szembeszállnak az elkerülhetetlennek nyilvánított háború hírveréseivel. Wall Street urai nap-nap után kénytelenek megállapítani, hogy még a “segélyt” nyögő nyugati államok népei sem hajtják engedelmesen igába fejüket. Sztrájkok és tömegmegmozdulások figyelmeztetik őket, hogy a népek türelmének is van határa. A francia munkásosztály éppen napjainkban ad leckét az amerikai tőkéseknek és az uszályukba került áruló francia kormánynak. Mert a népek, amelyek végigszenvedték a második világháború borzalmait és nyögtek a fasizmus igája alatt, tudják mi a háború és nem kérnek belőle. De a francia nép megmozdulásai, az angol tömegek béketüntetései mást is bizonyítanak. Mutatják azt, hogy a népek tudják, a háború elkerülhető, a béke megőrzése a népek ellenállásától, a népek erejétől függ. Ennek az ellenállásnak, az imperialistákkal szemben tanúsított küzdelemnek és szilárdságnak a Szovjetunió a támasza. Franciaország és Anglia, de a világ többi népei számára is a Szovjetunió jelenti a politikai, a gazdasági és az erkölcsi erőt. A népek látják, hogy az imperialisták kardcsörtetése megtorpan a Szovjetunió lenyűgöző ereje előtt és ez a látványos ellenállás erejét önti a népekbe. S a Szovjetunió vezette békefront viszi is a békéért folyó küzdelmet. Nagyon jól tudják az imperialisták, milyen óriási akadály terjeszkedéseik útjában a Szovjetunió. Nem véletlenség, hogy az Egyesült Nemzetek közgyűlésén az angolszászok mindent megtettek, hogy a Szovjetuniót provokálják. Úgy gondolták, hogy a Szovjetunió megunja a támadásokat, ott hagyja a UNO-t és akkor Marshallék azt csinálhatják, amit akarnak. De nem így történt. A Szovjetunió a világbékéért küzdő frontjának politikai dobogójává változtatta az UNO szónoki emelvényét és leleplezve a háborús uszítók széles táborát, békejavaslaton, leszerelési határozat beterjesztésével zúzta szét azok számításait, akik már előre ittak a medve bőrére. (Győr megyei Hírlap.) MAGYAR JÖVŐ (Hungarian Daily Journal) Ártatlan népek sínylődnek A FASISZTA BWTIÖKBEN TRIPOLIS, Görögország — Egy polgári amerikai napilap tudósítója, aki talán kételkedve hallotta a görög fasiszta börtönökben lezajlott tragédiák híreit, a maga szemével kívánt meggyőződni, mi van a royalisták böröneiben. Tapasztalatairól a N. Y. Post Home hasábjain a következőképpen számol be Robert P. Martin: Görögországban a rögtönítélő bíróság úgy dolgozik, mint egy perpetuum mobile (örökmozgó.) Jobboldali emberek bíráskodnak a középhez és a baloldalhoz tartozó férfiak és nők felett. Az igazságszolgáltatás gyakran felismerhetetlenné válik. Mert az áldozatok nem mindig kommunista, elfogott lázadók vagy rokonszenvezők , hanem gyakran olyan görögök, akik véletlenül magukra irányították a helyi politikai gépezet haragját. Soha véget nem ér az a per, amelyben “az állam elleni vétségekkel” vádolt görögök felett ítélkeznek. Ebben a peloponezoszi városkában, ahol a törvényszék megállás nélkül dolgozik, január elseje óta 400 esetet tárgyaltak, mindegyikében 217 vádlott személlyel. A hadsereg nyomozói most készítenek elő újabb nyolcvan esetet. A börtönök poklában A börtönök mutatják meg leginkább azoknak a szerencsétleneknek igazi nyomorát, akik politikai vizsgálat vagy üldözés tárgyai. Az egyik szo-ibában, amely 80 láb hosszú és14 láb széles, 27 nő fiatal és öreg vegyest, sínylődött. Egy másik hasonló nagyságú zárkában 28 nőt őriztek. A piszok leírhatatlan. A padlón öreg asszonyok kuporogtak vagy össze-vissza aludtak szalmagyékényen. Felváltva alszanak a fiatalabb nők és a leányok, mert nincs elég fekvőhely ahhoz, hogy mindnyájan egyszerre menjenek aludni. Egyik-másik kétségbeesetten megpróbálta, hogy arcát és ruháit tisztán tartsa, ám azok, akik már hetek óta várják, hogy a bírák elé kerüljenek, nyilvánvalóan felhagytak ilyen természetű erőfeszítéseikkel. A börtönben volt még 320 férfi, akit szűk cellákba préselve őriztek. Ezek a cellák nappal éppen olyan sötétek, mint éjszaka. Csak gyéren szivárog be némi fény és levegő egy vékony kis nyíláson. A levegő áporodott. A tripoliszi börtön azért olyan túlzsúfolt, mert a hadsereg éppen most szállított ide foglyokat Kalamatából, ahol a börtönök rogyásig megteltek már. De még a tripoliszi börtön se tudta befogadni mindezeket és többeket éppen ezért a csendőrségi laktanyába zártak le. Még mindig fennmadt vagy 78 fogoly. Ezeket karósövények mögött őrizték Isten szabad ege alatt. Sztilianosz Diamantakosz kapitány, a rögtönítélő bíróság elnöke, váltig azt állítja hogy az igazságszolgáltatás rideg ugyan, de igazságos. Szerinte az idei 400 eset vádlottai közül “csak” 42-őt ítéltek halálra, 45-öt életfogytiglani börtönre és 100 kapott talán 15—20 évi fegyházat. A többiek könnyebb büntetéssel megúszták, egytől három évig terjedő időre az égei szigetek koncentrációs táboraiba vitték őket “átképzésre” vagy pedig szabadon bocsátották őket. Ha azt a szenvedélyességet nézzük, amellyel a polgárháború folyik, talán igazságosnak is lehetne mondás a görög igazságszolgáltatást (!). Aligha van azonban mentség arra, hogy micsoda tömegben tartóztatják le az embereket és micsoda bánásmódban részesítik a foglyokat. Ártatlan férfiakat és nőket vádolnak személyes ellenségek vagy politikai ellenfelek feljelentése alapján. A letartóztatásokat foganatosítják és csak azután látnak bizonyítékok gyűjtéséhez, ez pedig soká soká elhúzódik. LEVELEK rovatunkban kifejezett vélemények nem szükségszerűleg azonosak lapunkéval. Kérik Olvasóinkat, hogy leveleiket röviden, tömören írják. Kéziratok megőrzését nem vállaljuk. Visszaküldendő kéziratokhoz kérünk megfelelő bélyeggel ellátott címzett valanszborítékot mellékelni. Vajjon miért nem utazhatnak Amerikába a Svédországban élő deportáltak? Amikor a Svéd Vöröskereszt Belsen Bergenből megmentett bennünket s itt Svédországban visszakaptuk az egészségünket, egy pillanatig sem gondoltuk, hogy esztendőkig vagy talán örökre itt fogunk élni Svédországban, ahova 6 hónapra vendégként hívtak meg bennünket. A hat hónapból immár 3 esztendő lett és mi még mindig itt vagyunk. A különbség az, hogy ma már jóformán valamenynyien dolgozunk és a munkánkból eltartjuk magunkat. Mégis, valahogy úgy érzi azt hiszem minden deportált Svédországban, hogy kegyelemkeneyeret eszik itt. Amerikai rokonaink mindent megtettek arra vonatkozólag, hogy szerencsétlen, sorsát szenvedett hozzátartozóikat otthonnal fogadják. Affidavit kellett, küldtek, egy nem volt elég, küldtek kettőt. Utánjárásba, pénzbe került ennek az elküldése, a rokonok meg is tettek mindent, de az sok pénzbe és fáradtságba került okmányok ma is érintetlenül ott feküsznek az Amerikai követségen Stockholm- ban és kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy ezeket az okmányokat elővegyék és elintézzék, hogy az itt élő emberek, akik vagynak rokonaik szeretete után, otthon után, elutazhassanak végre Amerikába. Mi ennek az oka? Várjon kinek azt Amerikában, hogy az a néhány sokat szenvedett ember, aki minden hozzátartozóját elvesztette, rokonához elutazhasson, aki erkölcsileg és anyagilag egyaránt felelősséget vállalt érte. Rejtélyes és homályos mesék forognak erről. De hogy mi a valóság, azt senki sem tudja. Az utolsó időkben sok újságcikk közli, hogy a Magyarországról kimenekült nácik megkapták beutazási engedélyüket az U. S. A.-ba. Szóval ők utazhatnak oda, nekik otthont nyújt Amerika, nekik védelmet ad Amerika, a mi gyermekeink, szüleink gyilkosai kijuthatnak Amerikába. Vájjon mit kell nekünk csinálni ahhoz, hogy mi is odajuthassunk. Talán legyünk nácikká, gyilkoljunk, vagy raboljunk, fosztogassunk, vagy kutakat mérgezzünk? Lehet, hogy ez a kulcsa az Amerikába való jutásnak? A Svédországban élő deportáltak közül egy. OLVASSA, ADJA TOVÁBB A MAGYAR JÖVŐT ! November 1, 1948 Egy angol képviselő válaszol Philip Murraynek a magyar szakszervezeti tanácshoz intézett levelére Philip Murray, a CIO elnöke, levélbeli felszólítást intézett a magyarországi szakszervezeti tanácshoz, amelyben a Marshall-terv támogatására szólította fel őket. E felszólításra Murray nem várt forrásból kapott választ. A részleteket az alanti levélváltás formájában tárjuk olvasóink elé: A Magyarországi Szakszervezetek Központi Tanácsa Budapest, 1948 szept. 7. Magyar Bizottság, Progressive Party, New York City. Tisztelt Uraink! William Gallapher angol parlamenti képviselő, rövid látogatóban járt itt, hogy a magyar munkásság újjászervezését és viszonyait tanulmányozza. Itt tartózkodása alatt kaptuk Philip Murray és James B. Carey levelét, melyben támogatásunkat kérik a Marshall-terv számára. Mr. Gallacher a maga részéről is válaszolni kívánt a levélre és azt kérte, hogy levelét közlés céljából küldjük el önöknek. Mellékelve küldjük Mr. Gallacher levelét, melyet Mr. Philip Murray-hez irt. Szívélyes üdvözlettel Forgács Pál, a nemzetközi szekció vezetője Budapest, 1948 szept. 4. Kedves Philip Murray! Most olvastam azt a levelet, melyet Ön és James B. Carey a Magyarországi Szakszervezet Központi Tanácsának címére küldtek. Nem tudom megérteni miért engedte meg, hogy az Ön neve ilyen hazug és félrevezető levélen szerepeljen. Azt teljesen meg tudom érteni, hogy Carey aláír ilyen dokumentumot. Ő Európában az amerikai imperializmus készséges és mindenre kapható eszközének szerepét játszotta. Meg kell azonban mondanom, hogy Öntől mást vártam. Nem áll, hogy az úgynevezett “Marshall-segítség”, ahogyan a levél mondja: “az igazi demokrácia és gazdasági javulás érdekében mindenhol a nép javát szolgálja”. Ön éppúgy tudja, mint én, hogy nincs még egy ország ahol a “nép érdekeit szolgáló igazi demokráciáért és gazdasági javulásért” folytatandó harcra olyan nagy szükség lenne, mint merikában. Legalább 15 —20 milliót tesz ki Amerikában azoknak az embereknek, színeseknek és szűkölködő fehéreknek a száma, akiknek fényűző táplálkozás lenne az a kicsike adag, amit Angliában kapnak. Ezek a magyarországi viszonyokat paradicsomi állapotnak tartanák. Meglátogattam itt Magyarországon a gyárakat. A nép tulajdonában vannak. Munkások ellenőrzik és irányítják a gyárakat. Ha ilyesvalamit önök elértek Amerikában, akkor beszélhetnek a magyar munkásokhoz a munkásosztály testvériességének hangján, nem mint papagájok a dollármágnások érdekében, akik kizsákmányolják és elnyomják Amerika népét és kizsákmányolni és elnyomni kívánják Európa népét is. A “Marshall-terv’nek nem célja segíteni Európa népét, hanem fenntartani az idejétmúlt kapitalista rendszert. Nem támogatja a népi demokráciát és jólétet. Igazi célja az angliai és nyugateurópai burzsoázia talpraállítása és a munkásság térdre kényszerítése. Hagyja ott a “húsos fazek”-at, kedves Philip, térjen vissza Wallace mellé, álljon be a békéért és “a népi demokráciáért és gazdasági jólétért” folyó igazi harcba. Kiváló tisztelettel Wm. Gallacher AZ ARABOK IZRAEL SZABADSÁGAI VÁLASZTJÁK A SZOLGASÁG HELYETT TEL AVIV. — Izraelben egy vértelen társadalmi átalakulás, azt mondhatnék, egy forradalom van folyamatban az arab világban, mely le akarja vedleni magáról a középkort és be akar lépni a 20-ik századba. A sors iróniája, hogy éppen a háború indította el ezt a folyamatot, holott az arab efendik és az Arab Liga célja az volt, hogy az arab tömegeket elzárja a fejlődéstől. Valamennyi megfigyelő megegyezik abban, hogy bármint alakul is a palesztinai probléma, arc órát nem lehet többé visszafordítani és hogy ez a forradalom el fog terjedni a szomszédos arab államok termékeny talaján is. Ugyancsak megegyeznek abban, visszafelé sült el az Arab Liga törekvése, mely meg akarja akadályozni, hogy a modern zsidó közösségek felvilágosítsák az arabokat és szemük elé tárják, hogy milyen rabszolgaságban éltek eddig. Ez a kép teljesen tiszta mindazok előtt, akik mostanában megfordultak Haifában, Izrael legnagyobb kikötőjében, ahol az arabok kooperatívákat építenek, szakszervezeteket szerveznek, harcolnak az analfabétizmus ellen s még a héber nyelvet is megtanulják. Annak ellenére, hogy Haifában teljes közreműködés van az arabok és a zsidók között, kezdetben az 500 arab, aki a városban maradt, ellenséges viselkedést tanúsította a várost áprilisban elfoglaló zsidókkal szemben. Ezek az arabok azt remélték, hogy május 15-én, az angol mandátum lejárta után az arabok visszafoglalják a várost, ehelyett azonban azt látták, hogy a zsidók győzelmesek s hogy azok az arabok, akik az Arab Liga felszólítására elmenekültek, táborokban éheznek. És lassanként, ahogy a zsidó állam működésbe lépett, az arabok ennek az új államnak részeként kezdték magukat tekinteni. A zsidók nem rombolták le az arab városi tanácsot s hivatalban hagyták a két arab alpolgármestert is. Az arabok megtartották munkájukat Egyetlen arab városi alkalmazott sem veszítette el állását és a kisebbségi minisztérium zsidó tisztviselői munkát találtak az arab munkások számára is, akik együtt dolgoznak a zsidó munkásokkal. Zsidó orvosok ingyenes klinikákat állítottak fel az arab negyedben, zsidó önkéntesek felállítottak egy bizottságot az arabok segítésére és a szükségben lévő arabok pénzbeli támogatást kaptak a zsidó kormánytól. Az arabok ugyanolyan élelmiszeradagot kaptak, mint a zsidók, sőt némely szempontból jobbat. Törvény és rend védi az arabokat saját terroristáikkal szemben. Az átlagos arab, aki hozzászokott a szolgai bánásmódhoz, természetes gyanakvással fogadta ezt az új bánásmódot. Hónapok múltak el, míg gyanúja valamennyire felengedett. Az első eredmény az volt, hogy az arab közösség egyre több tagja kezdett kooperálni a zsidó hatóságokkal. Demokratikus választással bizottságokat jelöltek ki, akik a zsidó hatóságokkal való tárgyalásokban képviselték őket. A következő lépést a zsidó szakszervezeti szövetség, a Histadruth tette. Aba Hushi, a szervezet haifai vezetője a következőkkel magyarázta meg: “50 évvel ezelőtt még kimondott rabszolgaság létezett az arab világban és napjainkban is azt mondhatjuk, hogy az arabok majdnem rabszolgaságban éltek. A rabszolgaság szolgai mentalitást is fejleszt ki. Az arab munkás nem igen kérdezett, nem látott semmi rosszat abban, hogy kizsákmányolják, Isten rendeltetésének tartotta azt.” “Nekünk valósággal úgy kellett kiráncigálnunk őket ebből a letargiából,” mondta és a szakszervezet úgy határozott, hogy erre az egyetlen mód az, hogy fel kell emelni az arabok életszínvonalát. Ennélfogva a Histadruth elérte azt a hallatlan dolgot, hogy a képzett arab munkások számára ugyanolyan fizetést harcolt ki, mint amennyit a nem arabok kapnak, a nem szakképzett munkások fizetését pedig jóformán teljesen megduplázták. Mikor az arabok felocsúdtak a meglepetésből, gondolkozni kezdtek, hogy módot találjanak arra, hogy saját maguk is segíthessenek önmagukon. Több mint 300 család csatlakozott a Histadruth által megszervezett kooperatív szövetkezethez, mások saját kooperatívát hoztak létre, majd az arabok képviselői felkeresték a kisebbségek ügyeivel foglalkozó minisztériumot és kérték, hogy tanítsák meg gyermekeiket a héber nyelvre is az iskolákban. Mialatt az angol mandátum alatt az iskolák a történelem tanításban az arabok és a zsidók közötti ellentétekre helyezték a fősúlyt, most azokat a korszakokat emelik ki, melyekben az arabok és zsidók teljes egyetértésben együttműködtek és nagy kultúrákat építettek fel. A. R. ---------------- Francia csapatok rakták ki az “importált szenet” PÁRIS. — Nyolc tengeri kikötőbe rendeltek ki francia katonaságot, hogy rakják ki a hajókról az “importált szenet”, mivel a sztrájkoló bányászokat támogató dokkmunkások nem voltak hajlandók a munkára.