Magyar Jövő, 1952. július (51. évfolyam, 102-119. szám)

1952-07-01 / 102. szám

2 MAGYAR JÖVŐ — HUNGARIAN DAILY JOURNAL July 1, 1952 M AGYAR JÖVÖ, Hungarian Daily Journal Published daily ex'cept Saturday, Sunday, Monday and certain legal holidays by tho Hungarian Daily Journal Association, Inc., 130 E. 16th Street, New York 3, N. Y. ‘Telephone ALgonquin 4-0397. Editor: Zoltán Deák, Manager: Alex Rosner Subscription rates: USA, Canada $9, one year, $3 half year, 53 three mo. — New York City $10 one year, $G half year, $4 three mo. Everywhere else: $12 one year, $7 half year, $4 three mo. A YALU VÍZERŐMŰVEINEK BOMBÁZÁSA A világ népei megütközéssel és megdöbbenéssel fogad­ták a legutolsó koreai eseményeket, a Y­alu folyó erőművei­nek bombázását, mivel a US légihaderő “ünnepelte” a koreai háború fennállásának második évfordulóját. Hogy a támadás milyen ellenszenvet és félelmet váltott ki a népek között, s arra jellemző Attlee és legújabban Nehru tiltakozása.­­ Marc Clark tábornok, a UN haderő főparancsnoka, nyíl- j ván felsőbb washingtoni parancsra szövetségesei nem meg-­ kérdezése és tudomása nélkül elrendelte, hogy az egyesült U. S. légihaderő a háború legnagyobb bombatámadását in­tézze a mandzsúriai ipartelepeket villamossággal ellátó erő­művek ellen. Vájjon mi áll ezen rendelet hátterében? Tekintsünk vissza a múltba. 1950 októberében MacAr- Shur elrendelte hírhedt offenzíváját, hogy elfoglalja ezeket a vízműveket, jóllehet előzőleg a kínai kormány figyelmeztet­te: meg fog tenni minden szükséges lépést nemzeti érdekei­nek megvédésére a Yalu folyó mellett. A katonai vezetőknek pontos tudomása volt minden idő­ben arról, hogy mennyire fontosak ezek az erőművek Kína számára , hogy nem fogja tétlenül nézni az ellenük irányuló támadást. 1950 novemberében Hanson Baldwin, a N. Y. Times katonai szakértője Tokióból táviratozott cikkében hangsúlyozta, hogy a kínai beavatkozás célja “a Yalu fo­lyón lévő erőművek megvédése.” Ha figyelembe vesszük a múltban történteket, az erő­művek bombázásának csupán egyetlen magyarázata lehet: a katonai vezetők olyan lépésre akarják kiprovokálni Kínát, mely lehetővé teszi, hogy teljesen megszakítsák a fegyver­szüneti tárgyalást.­­ Néhány héttel ezelőtt John Foster Dulles, a Wall Street­­külpolitikai ügyveleje és szószólója azt hangoztatta, hogy “a kommunizmus elzárása” helyett ezentúl “a támadás po­litikájába kell átmenni.” Ugyanaz a Dulles Koreában járt közvetlenül a háború megindulása előtt s most három héttel ezelőtt elhangzott szavait követte a bombatámadás. A katonai vezetőknek nem sikerült megszakítaniuk a fegyverszüneti tárgyalást azzal, hogy bedobták a hadifog­lyok kérdését, megtagadva a nemzetközi egyezményhez való alkalmazkodást. A fegyverszüneti tárgyalás elhúzásával azt érték el, hogy még a szövetséges nyugateurópai országok népei és az amerikai nép is egyre nagyobb nyugtalansággal és bizalmatlansággal szemlélte lépéseiket. A katonai vezetők nem akarnak békét s a Yalu erőműveinek megtámadásával a békét akarják lehetetlenné tenni. Hogy ezután mi következik? Levett védelmi miniszter baljóslatú nyilatkozatában már bejelentette, hogy Clark fő­­parancsnoknak, ha — szükségét látja, — jogában áll elren­delni Kína bombázását is, a szövetségesek megkérdezése nélkül. A koreai háború harmadik évébe lépett s ha a katonai vezetőkön múlik, a jövő évben negyedik évébe fog lépni, amit már be is ígért a U. S. News and World Report. A há­borút csak az amerikai nép állíthatja meg s az amerikai nép­nek, a munkásságnak kell azt egységes követeléssel és akció­val megállítani. Mert a ma még Koreában folyó háborút a Wall Street mániákusai és katonai vezetőik holnap kiter­jeszthetik az egész világra. MÉG EGY RENDŐRÁLLAMTÖRVÉNY (Folytatás az 1-ső oldalról) azzal, amire kezdettől fogva figyelmeztettük a magyar re­akciósokat, hogy amikor uszítanak a baloldali munkások el­len, olyan tűzzel játszanak, amely őket is meg fogja égetni. E jóslatunk első része bekövetkezett. A McCarran szörny­törvény a legvadabb, legsovinisztább amerikai “fajvédők” törvénye, amely megvetéssel, ádáz dühvel sújt MINDEN be­vándorlót, irányul minden Amerikába jönni szándékozó kül­földi ellen. McCarran és a vele egykoron pendülő sovén ame­rikai fasiszták e törvénnyel nemcsak a progresszív amerikai polgárokra és bevándorlókra sújtottak le, de a szó legtelje­sebb értelmében szembeköpték azokat a reakciós nemzeti csoportokat, mint például a Magyar Szövetséget, vagy a Lengyel Nemzeti Kongresszust, amelyek vezetői a konc re­ményében együtt csaholtak velük a progresszív bevándorol­tak ellen. Amikor Amerika népe tudatára ébred e törvény infa­­mis mivoltának, lesz rá gondja, hogy visszavonják. Truman, aki szóbelileg elítélte, nem mozgósította még saját pártját sem annak megakadályozására. Most a népen a sor. Az őszi választásokon minden képviselőjelöltnek szint kell vallania, hogy hajlandó-e a törvény visszavonásáért harcolni. Ha Amerika népe akarja, a jövő ősszel vissza lehet lesz vonatni e törvényt még mielőtt méregfogait Amerika testébe márt­hatná. VISSZAPILLANTÁS A KOMAI HÁBORÚ 2 ÉVÉRE Két esztendővel ezelőtt, 1950 június 25-én robbant ki a koreai háború. Két év alatt 1952 június 25-ikéig egyedül az USA ezért a következő árat fizette: 1) Halottakban és sebesül­tekben hivatalos beismerés szerint 110 ezer volt a vesz­teséglista, több mint kétsze­rese az amerikai történelem­ben viselt háborúk és katonai expedíciók alatti­­ összes emberveszteségnek, kivéve a polgárháborút és a két vi­lágháborút, írta a N. Y. Ti­mes június 22-én. 2) 15 billió dollárra rugó hadikiadás. 3) Az átlagcsalád számára elismert költségek: 25 száza­lékos személyes adó, 4 szá­zalékkal lesülyedt életszínvo­nal, 13 százalékkal nagyobb drágaság (a munkaügyi mi­nisztérium statisztikai hiva­talának adatai szerint). 4) Nem lehet felbecsülni azt, amit az északi és déli , koreaiak vesztettek ember-­ életben és anyagi károkban.­­ Múlt héten azonban a követ­kező általános adatok voltak forgalomban: puskatűz, bom­bázás, benzingépes bombák, éhezés és nélkülözés követ­keztében 5,000,000 emberélet. Az anyagi kár egy­ egész or­szág, amelynek annyi a la­kossága, mint Spanyolország­nak. Béke azonban még mindig nincs. Egy évvel ezelőtt 1951 június 25-én Jacob Malik, a NN szovjet fődelegátusa, ki­jelentette: "A szovjet népek meg vannak győződve, hogy a tárgyalásokat meg kellene kezdeni a hadviselő felek közt a tüzet szü­ntess-meg­­álapodás és a fegyverszünet érdekében.”­­ Ezután hamarosan megin­dultak a fegyverszüneti tár­gyalások, de nem sok köszö­net volt bennük. Az évforduló előtti héten még nyoma sem volt a béké­nek. A tárgyalások azon a ponton akadtak el, hogy a USA ragaszkodott ahhoz a kikötéshez, hogy hadifoglyok csak az esetben adandók visz­­sza, ha maguk akarnak visz­­szatérni hazájukba. Ameri­kai közvetítők azt állítják, hogy 170 ezer fogoly közül 100 ezer nem akar hazamen­ni. Az északkoreaiak és kí­naiak ezt a számadatot ne­vetségesnek mondták és azt a vádat emelték, hogy a hadi­foglyok közt végzett rostálá­sok okozták elsősorban a nyugtalanságot és a nyomá­ban járó kegyetlen megtor­lást a fogolytáborokban. Be-J leegyeztek azonban abba, hogy azok a hadifoglyok, akiknek otthona Dél-Koreá­­ban volt, maradjanak ott. Az évforduló előtti hét vé­gén "meglepő” lépést tett Panmindzsánban az ameri­kai közvetítő, W. K. Harri­son tábornok, azzal a kije­lentéssel, hogy a Szovjetunió a második világháborúban pártfogolta az önkéntes haza­térés elvét. Két példát ho­zott fel (Sztálingrádot és Ma­gyarországot), ahol a szovjet csapatok a bekerített tengely­katonák számára enyhe fegy­ver­letételi feltételeket aján­lottak fel, köztük azt a lehető­séget, hogy nem­ fasiszta or­szágokban maradhatnak.­­ Minthogy nem volt szó tény­leges hadifoglyokról, ez ese­teknek semmi összefüggésük nincs a Koreában fennálló helyzettel, aminthogy nem volt válasz arra a teljesen jogos koreai álláspontra sem, hogy USA magatartása meg­szegi az 1925-ös, a hadifo­goly-kicserélésre vonatkozó genfi egyezményt. Közben azonban fokozódott Washington­­szövetségesei kö­rében a fegyverszüneti tár­gyalások elakadása miatt ke­letkezett nyugtalanság. A londoni “Reynolds News” jú­nius 6-iki számában ez ol­vasható : “Az adatok tüzetes átvizs­gálása azt mutatja, hogy az északkoreaiak engedménye­ket tettek és azon vannak, hogy a fegyverszüneti tár­gyalásokat sikeresen befe­jezzék.” A ‘Newsweek” június 23- án ezt írta: “Némelyik kisebb ország­ban nyugtalansággal nézik a fegyverszüneti tárgyalások elhúzódását és több UN-or­­szág, amelynek csapatai van­nak Koreában, így Francia­­ország is, puhatolódzó lépé­seket tett csapatai visszavo­nására, de Washington szi­gorúan ragaszkodik ahhoz, hogy a szövetségeseknek ösz­­sze kell fogniuk Koreában.” Ezek a nyugtalankodások Angliában nagyforrtosságú megnyilatkozásokhoz vezet­tek. Amint jelentettük már, az angol Labor Party parla­menti képviselői csaláson alapulónak tekintik a NN egész koreai akcióját. Ane­urin Bevan a fegyverszüneti tárgyalások szándékos húzás­­halasztásával vádolja a Pen­tagont és beismerte, hogy az angol munkásság kezdetben azért támogatta a koreai ak­ciót, mert azt hitte, hogy az valóban a támadók ellen irá­nyul. Sydney Silverman mun­káspárti képviselő pedig azt a súlyos kijelentést tette, hogy a háború elindítására vonatkozó adatok nemcsak hogy hiányosak voltak, ha­nem azokat meg is hamisí­tották, már­pedig ő azért tá­mogatta az akciót, mert hitt a csalárd adatok hitelességé­ben. Az aztán, hogy az évfor­duló napján a Wall Street és Pentagon repülőgépei nagy­méretű bombatámadást in­téztek a falui vízművek el­len, anélkül, hogy erről a hadmozdulatról értesítették volna az angol kormányt, nagy visszatetszést keltett Angliában is, nemcsak a bé­kevágyó amerikai és ázsiai népek között, mert emögött egy újabb világháború réme fenyeget. Hogy is állunk a 'kényszermunka’ kérdéssel Soha nem csináltunk titkot abból, hogy mi a vélemé­nyünk arról a Truman kormányról, amely ma a nácizmust szülő német nagytőkésekkel, japán imperialistákkal, Csang Kaj-sek, Lyngman Rhee és Franco féle fasiszta diktátorok­kal szövetkezve folytat külpolitikát s melynek belpolitikája az amerikai szabadságjogokat 175 esztendő legnagyobb vál­ságába hozta. De még e nem túlságosan hízelgő véleményünk ellenére is különös érzés fogott el bennünket, amidőn arról értesül­tünk, hogy a Truman kormány az ébredő vezér Eckhardt Ti­borral és az antifasiszta Varga Bélával egy platformról vá­dolja a Szovjetuniót és a népi demokráciákat kényszermunka alkalmazásával. Valami nagyon nincs rendjén, amikor már az a helyzet, hogy az amerikai kormány egy eckhardt tibor vádjaira gyűjti a bizonyítékokat. Pedig pontosan ez történt. Követve Eckhardt felszóla­lását és hazug vádjait az Egyesült Nemzetek különleges bi­zottságában megjelent ott Dr. Kotsching US delegátus “22 kiló okmánnyal”, ahogy a N. Y. Times jelent, hogy alátá­massza a vádakat a szovjet kényszermunka rendszerről. Mi volt e 22 kilónyi okmány között? Kiderül a Times jelentéséből, hogy a 22 kiló “vád” 18,000 Anders katona af­­fidavitjét tartalmazza! Szóval Anders, a hírhedt lengyel fa­siszta tábornok fasiszta martalócainak nyilatkozatai a bizo­nyítékok! De ez még nem minden! A 22 kilónyi “okirathal­maz” másik felét — a szovjet hadifogságból hazatért NÁCI katonák nyilatkozatai alkotják! Ezek elpanaszolták, hogy a “szovjet törvények kisebb­­nagyobb megsértése miatt” munkatáborban kellett dolgozni­uk a Szovjetunióban töltött hadifogságuk egy bizonyos ide­je alatt. Ezek a német katonák, akik Hitler barbár hadigépezeté­vel törtek be a Szovjetunióba, gyilkoltak, romboltak, pusztí­tottak amerre csak mentek. Most pedig panaszkodnak és af­­fidavitákat írnak arról, hogy mikor kihágást követtek el fog­ságuk alatt munkatáborokban kellett dolgozniuk. Szóval ezek a martarottok, akik Európa megszállt országaiban az ártat­lan, védtelen polgárok, nők, gyermekek, aggok tízmillióit mészárolták le, most panaszt emelnek, hogy fogságuk ideje alatt bizonyos munkát kellett végezniök! És a Truman kor­mány delegátusa az ügyvédjük! Ha a nyugati országok nem tudnak különb bizonyíté­kot szerezni vádjaik alátámasztására, min az eckhardtos vargák, Anders pogromisták vagy náci katonák nyilata­tai, akkor igen gyengén állhat a szénájuk.

Next