Magyar Kereskedők Lapja, 1901. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1901-01-06 / 1. szám

1901. január 6. MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA ügyi épületeket, iskolákat, stb. s mindezen munkálatok ott, ahol, kétségkívül nagyobb pénzforgalmat idéznek elő. Az állam ré­szére eszközlendő szállítások hosszú idő óta bedugott csatornája is megnyílik egy kevéssé, iparosok, munkások keresethez jutnak s igyekezni fognak a megszerzett pénzt rég érzett szükségleteik fedezésére for­dítani. De az a 31 millió korona, mely az inségmunkák kivitele céljára meg van sza­vazva, sok felé eloszlik az országban s a kereskedővilágnak csak kevés számú tag­jai tapasztalhatják majd, hogy ezúton üz­leti forgalmuk némileg fellendült. A fa-export. Nem szenved kétséget, hogy fa-exportunk nagy arányokban fejlődik s talán a fa az egyet­len kiviteli cikk, melynek a külföldön elhelye­zése tekintetében évek óta nem mutatkozott visszaesés, sőt stagnálás sem. Ausztriát épp úgy, mint Magyarország szálfákat termő erdővidékeit előszeretettel keresik fel a külföld, különösen Németország fakereskedői s úgy épületfánk, vala­mint hordódongáink és szerszámfánk a külföl­dön nagy kedveltségnek örvendenek. Német­országba 1892-ben még csak 8 millió kettős mázsa fa vizetett ki 26­0 millió k. értékben, míg 1900-ban a kivitel már meghaladta a 28 millió kettős mázsát s az érték 80 millió koronára szö­kött fel, mely két értékszám egyszersmint a fa árának az emelkedését is mutatja. A német­­országi törvényhozás is tudatával volt a keres­kedelmi szerződés megkötése alkalmával a fa­importnak az országra nézve nagy jelentőségéről, mert a nyers fatörzsek vámját kettőn mázsán­ként csak 20 pfennigben állapította meg, míg a félgyártmánynak minősülő faanyag 80 pfennig— 1 márka vámmal van megterhelve. Az alacsony vámtétel ellen nem is emel panaszt Németország­ban senki sem, mert az agráriusok az erdőkul­­túra érdekeit nem látják fenyegetve, a faanyagot feldolgozó, különösen az építő­ipar p­­edig az osztrák-magyar faimportot sajnosan nélkülözné. Ennélfogva nem szenved kétséget, hogy a német­országi új vámtarifa sem fogja a nyersfavámot felemelni és igy ez oldalról nem tarthatunk fa­exportunk visszaesésétől. De nem tarthatunk ettől Franciaországban sem, melynek donga­fánkra feltétlenül­­ annyira szüksége van, hogy francia fakereskedők és iparvállalatok Magyar­­országon és Ausztriában telepeket állítanak fel a faszükséglet egybegyűjtésére s az eladások alkalmának kihasználása céljából. De van a dolognak árnyoldala is, melyet Ausztriában egyre inkább éreznek és panaszol­nak. A belföldi faipar nem juthat megfelelő árban faanyaghoz, mert a készleteket a külföldiek magas árakon magukhoz váltják s e tekintetben annyira igyekeznek a készleteket maguk részére biztosí­tani, hogy a csak 3—4 év múlva vágás tárgyát képező erdők faállományát előre megveszik. De azért faiparunk az importra szoruló kül­földi faiparral szemben még mindig igen elő­nyös helyzetben van, mert mindenesetre olcsób­ban jut a nyersanyaghoz, mint a külföld, mely­nek a jelentékeny szállítási költséget és a vámot — habár utóbbi csekély — viselni kell. Igaz, hogy hazai iparunk állandóan tőkehiányban szen­ved s ez okból csak máról holnapra vásárol, míg a tőkegazdag külföldi ipar nagy terjedelmű erdők faállományát képes magához váltani. De ezen bajon a fa­export korlátozásával egyáltalán nem segítenénk, sőt szegényebbekké válnánk, ha a fa kellő értékesítéséről kívánnánk lemondani. L. V. Kü­lföldi piaci szokások. Magyar cégek képviseletével foglalkozó ügy­nökségek több ízben panaszkodtak a hazai cé­gek üzleti eljárása ellen. Speciális esetből ki­folyólag felkértek bennünket arra, hogy a hazai érdekelteket a következőkre figyelmeztessük: Amennyiben külföldi piacra ajánlatot tesznek, ajánlataikban egyrészt közöljék a legolcsóbb árt, másrészt pedig az árucikk pontos súlyát és ke­rüljék ezt az ósdi kifejezést: «csomagolás saját árban». Hisz az eladás a legtöbb esetben csak úgy lehetséges, ha a külföldi vevővel az árt az ottani valutában, lakó és frankó az ottani vámházban adják fel cégeink, azaz, a teljes vételárt lakó ottani piacra szállítási, a vám- és egyéb költ­ségekkel. Ez olyan elemi követelése a kiviteli kereske­delemnek, hogy cégeinknek hiányos ajánlatait a külföldi házak egyszerűen félre teszik, mert an­nak, aki minden ajánlat ügyében lelkiismeretesen eljár, csak felesleges idő- és költségpazarlást okoz a levelezés, míg az eladási árt a csomago­lási költséggel együtt és a pontos súlyt meg­tudhatja és ezzel biztos számítási alapot nyer. A vámot és szállítási költséget a súly pontos ismerete nélkül kiszámítani nem lehet. Az ár az illető piac valutájában könnyen kiszámítható a hazai szállító cégek segélyével, ezek ugyanis a szállítási és vám­költséget rendszerint már az idegen valutában adják meg, s ezt az összeget az illető hazai cégek egyszerűen hozzászámíthat­­hatják saját áraikhoz. Ha a külföldi vevő ilyen ajánlatot kap, akkor rögtön összehasonlítja a megfelelő versenyárakkal, azonnal ítélhet az aján­lat kedvező vagy kedvezőtlen volta felett. Az is baj, hogy a külföldre tett ajánlatoknál hazai cégeink legtöbbje utánvételes szállítást köt ki, sőt még a pénz előreküldését is követeli; s megteszi ezt még oly cikkeknél is, amelyeket a világkereskedelemben mindenütt hitelbe adnak, vagy esetleg 30 napra szóló elfogad­vány ellené­ben, s ezt is az áru s nem a számla megérke­zése után. Az olyan cégek, amelyek az általános keres­kedelmi szokásokhoz nem tudnak s nem akarnak alkalmazkodni, jobban teszik, ha ajánlataikat el sem küldik. A külföldre irányított leveleket a hazai cégek sok esetben a belföldi portával bérmentesítik; ez már magában is elég ok arra, hogy a külföldi cég az ajánlatot eldobja vagy egyáltalán a leve­let el se fogadja. Gyáro­soknak fontos! Eurpolit­ Compass 1900. Most jelent meg. Tartalmazza az összes fontosabb kül­kereskedelmi piacok importáló c­égeit (Német nyelven.) Ára 16 kor., kapható a „Magyar Kereskedők L­apja“ kiadó­­hivatalában Bpest, VII., Almássy-tér 2. 3 A gyógyfapiac 1900-ban. Gyógynövényeink elseje a szegfüvirág (flores chamomillae vulg.) ez évben nem szerepelt oly kiváló módon, mint azt várni lehetett volna. Ta­valyi készletek nélkül jóllehet csupán közép­termést kaptunk, mindazonáltal szilárd kezdet után a hangulat lanyhára változott és közép, valamint másodrendű minőségek ára tetemesen hanyatlott, csak a legfinomabb gyógyszeráru ma­radt keresett és ártartó. Hársfavirágért (flores tiliae c. brac­.) kis ter­més és régi készletek hiánya folytán magas árakat fizettünk; a külföld ugyan lehetőleg orosz és olasz áruval fedezte szükségletét, de azért elkelt a mi szép világunk is és az üzlet­menet mindvégig szilárd és kellemes maradt. Nagyobb tételek ma már nem léteznek; az a néhány tonna virág, mely még néhány keres­kedőnél kapható, teljes árakon fog elkelni. Jó keresletben részesültek búzavirág (flores cyani), pipacs (flores papaveris rhoad), bodza (flores sambucci), de csak a legszebb minőségű; fekete mályvarózsa (flores malvae arb.), kivált­képpen pedig ökörfarkkóró (flores verpasci). Ürömfa úgy a csípett levél (absynthi in fo­lcis), mint virágos szár (herba absynthi­cum stip.) nagy mennyiségekben termeltetett és ment ki Németországba, az utóbbi fajta só-denaturálási célokra; úgy hírlik, hogy jövőre a szükséglet jó­val kisebb lesz. Nadragulya-levélért (h­a belladonnae) magas árakat nyújtanak, a hangulat szilárd, az árak emelkedők, a szerény készletek tiszta kezekben vannak. Maszlag-levél (h­a stramonii) és berendek-levél (h­a hiosciami) a kedvező ár következtében oly óriási mennyiségekben gyüjtetett, mint már évek óta nem; az expedíciók szakadatlanul folytak és a készletek ma már nem haladják túl a szokott mértéket. Elégtelen volt a gyűjtés ezerjófűben (h­a cen­­tauri min) és valódi pemetefűben (herba marubi albi), ellenben fölösleg maradt fehér mályvából (herba atthaea), büröklevélből (herba comie mae), papsajtlevélből (herba malom vulg.). A gyökerek közül bárángpirosító (radix al­­cannae) nagy tételekben került forgalomba és az árak kevéssel javultak. Hasonlót mondhatunk a valódi nadragulya-gyökérről (radix belladonnae atr.). Hiány mutatkozott fehér mályva-gyökérben (radix althaeae); rendes üzletmenetet tüntetnek fel, úgy a mennyiséget, mint az árnivót tekinve, barna és fehér kálmos (radix calami erud. et albi), örménygyökér (radix enulae), édes gyökér (radix polyppodii), hamis nadragulya-gyökér (radix scopo­­liae) és macskagyökér (radix valerianae), ellenben el voltak hanyagolva encián (radix gentianae) és hunyor­gyökér (radix hellebori). Magasult figyelem tárgya a kőrisbogár (can­­tharides), mely 25°/o áremelkedésben részesült; úgy látszik, az idén keletről a kínálat csökkent. Szívesen vették úgy pálinkafőzők, mint dro­­guisták a borókabogyót (baccae juniperi), mely­ből a belföldi termés kisebb, mint előző két évben volt.

Next