Magyar Kereskedők Lapja, 1901. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1901-01-06 / 1. szám
1901. január 6. MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA ügyi épületeket, iskolákat, stb. s mindezen munkálatok ott, ahol, kétségkívül nagyobb pénzforgalmat idéznek elő. Az állam részére eszközlendő szállítások hosszú idő óta bedugott csatornája is megnyílik egy kevéssé, iparosok, munkások keresethez jutnak s igyekezni fognak a megszerzett pénzt rég érzett szükségleteik fedezésére fordítani. De az a 31 millió korona, mely az inségmunkák kivitele céljára meg van szavazva, sok felé eloszlik az országban s a kereskedővilágnak csak kevés számú tagjai tapasztalhatják majd, hogy ezúton üzleti forgalmuk némileg fellendült. A fa-export. Nem szenved kétséget, hogy fa-exportunk nagy arányokban fejlődik s talán a fa az egyetlen kiviteli cikk, melynek a külföldön elhelyezése tekintetében évek óta nem mutatkozott visszaesés, sőt stagnálás sem. Ausztriát épp úgy, mint Magyarország szálfákat termő erdővidékeit előszeretettel keresik fel a külföld, különösen Németország fakereskedői s úgy épületfánk, valamint hordódongáink és szerszámfánk a külföldön nagy kedveltségnek örvendenek. Németországba 1892-ben még csak 8 millió kettős mázsa fa vizetett ki 260 millió k. értékben, míg 1900-ban a kivitel már meghaladta a 28 millió kettős mázsát s az érték 80 millió koronára szökött fel, mely két értékszám egyszersmint a fa árának az emelkedését is mutatja. A németországi törvényhozás is tudatával volt a kereskedelmi szerződés megkötése alkalmával a faimportnak az országra nézve nagy jelentőségéről, mert a nyers fatörzsek vámját kettőn mázsánként csak 20 pfennigben állapította meg, míg a félgyártmánynak minősülő faanyag 80 pfennig— 1 márka vámmal van megterhelve. Az alacsony vámtétel ellen nem is emel panaszt Németországban senki sem, mert az agráriusok az erdőkultúra érdekeit nem látják fenyegetve, a faanyagot feldolgozó, különösen az építőipar pedig az osztrák-magyar faimportot sajnosan nélkülözné. Ennélfogva nem szenved kétséget, hogy a németországi új vámtarifa sem fogja a nyersfavámot felemelni és igy ez oldalról nem tarthatunk faexportunk visszaesésétől. De nem tarthatunk ettől Franciaországban sem, melynek dongafánkra feltétlenül annyira szüksége van, hogy francia fakereskedők és iparvállalatok Magyarországon és Ausztriában telepeket állítanak fel a faszükséglet egybegyűjtésére s az eladások alkalmának kihasználása céljából. De van a dolognak árnyoldala is, melyet Ausztriában egyre inkább éreznek és panaszolnak. A belföldi faipar nem juthat megfelelő árban faanyaghoz, mert a készleteket a külföldiek magas árakon magukhoz váltják s e tekintetben annyira igyekeznek a készleteket maguk részére biztosítani, hogy a csak 3—4 év múlva vágás tárgyát képező erdők faállományát előre megveszik. De azért faiparunk az importra szoruló külföldi faiparral szemben még mindig igen előnyös helyzetben van, mert mindenesetre olcsóbban jut a nyersanyaghoz, mint a külföld, melynek a jelentékeny szállítási költséget és a vámot — habár utóbbi csekély — viselni kell. Igaz, hogy hazai iparunk állandóan tőkehiányban szenved s ez okból csak máról holnapra vásárol, míg a tőkegazdag külföldi ipar nagy terjedelmű erdők faállományát képes magához váltani. De ezen bajon a faexport korlátozásával egyáltalán nem segítenénk, sőt szegényebbekké válnánk, ha a fa kellő értékesítéséről kívánnánk lemondani. L. V. Külföldi piaci szokások. Magyar cégek képviseletével foglalkozó ügynökségek több ízben panaszkodtak a hazai cégek üzleti eljárása ellen. Speciális esetből kifolyólag felkértek bennünket arra, hogy a hazai érdekelteket a következőkre figyelmeztessük: Amennyiben külföldi piacra ajánlatot tesznek, ajánlataikban egyrészt közöljék a legolcsóbb árt, másrészt pedig az árucikk pontos súlyát és kerüljék ezt az ósdi kifejezést: «csomagolás saját árban». Hisz az eladás a legtöbb esetben csak úgy lehetséges, ha a külföldi vevővel az árt az ottani valutában, lakó és frankó az ottani vámházban adják fel cégeink, azaz, a teljes vételárt lakó ottani piacra szállítási, a vám- és egyéb költségekkel. Ez olyan elemi követelése a kiviteli kereskedelemnek, hogy cégeinknek hiányos ajánlatait a külföldi házak egyszerűen félre teszik, mert annak, aki minden ajánlat ügyében lelkiismeretesen eljár, csak felesleges idő- és költségpazarlást okoz a levelezés, míg az eladási árt a csomagolási költséggel együtt és a pontos súlyt megtudhatja és ezzel biztos számítási alapot nyer. A vámot és szállítási költséget a súly pontos ismerete nélkül kiszámítani nem lehet. Az ár az illető piac valutájában könnyen kiszámítható a hazai szállító cégek segélyével, ezek ugyanis a szállítási és vámköltséget rendszerint már az idegen valutában adják meg, s ezt az összeget az illető hazai cégek egyszerűen hozzászámíthathatják saját áraikhoz. Ha a külföldi vevő ilyen ajánlatot kap, akkor rögtön összehasonlítja a megfelelő versenyárakkal, azonnal ítélhet az ajánlat kedvező vagy kedvezőtlen volta felett. Az is baj, hogy a külföldre tett ajánlatoknál hazai cégeink legtöbbje utánvételes szállítást köt ki, sőt még a pénz előreküldését is követeli; s megteszi ezt még oly cikkeknél is, amelyeket a világkereskedelemben mindenütt hitelbe adnak, vagy esetleg 30 napra szóló elfogadvány ellenében, s ezt is az áru s nem a számla megérkezése után. Az olyan cégek, amelyek az általános kereskedelmi szokásokhoz nem tudnak s nem akarnak alkalmazkodni, jobban teszik, ha ajánlataikat el sem küldik. A külföldre irányított leveleket a hazai cégek sok esetben a belföldi portával bérmentesítik; ez már magában is elég ok arra, hogy a külföldi cég az ajánlatot eldobja vagy egyáltalán a levelet el se fogadja. Gyárosoknak fontos! Eurpolit Compass 1900. Most jelent meg. Tartalmazza az összes fontosabb külkereskedelmi piacok importáló cégeit (Német nyelven.) Ára 16 kor., kapható a „Magyar Kereskedők Lapja“ kiadóhivatalában Bpest, VII., Almássy-tér 2. 3 A gyógyfapiac 1900-ban. Gyógynövényeink elseje a szegfüvirág (flores chamomillae vulg.) ez évben nem szerepelt oly kiváló módon, mint azt várni lehetett volna. Tavalyi készletek nélkül jóllehet csupán középtermést kaptunk, mindazonáltal szilárd kezdet után a hangulat lanyhára változott és közép, valamint másodrendű minőségek ára tetemesen hanyatlott, csak a legfinomabb gyógyszeráru maradt keresett és ártartó. Hársfavirágért (flores tiliae c. brac.) kis termés és régi készletek hiánya folytán magas árakat fizettünk; a külföld ugyan lehetőleg orosz és olasz áruval fedezte szükségletét, de azért elkelt a mi szép világunk is és az üzletmenet mindvégig szilárd és kellemes maradt. Nagyobb tételek ma már nem léteznek; az a néhány tonna virág, mely még néhány kereskedőnél kapható, teljes árakon fog elkelni. Jó keresletben részesültek búzavirág (flores cyani), pipacs (flores papaveris rhoad), bodza (flores sambucci), de csak a legszebb minőségű; fekete mályvarózsa (flores malvae arb.), kiváltképpen pedig ökörfarkkóró (flores verpasci). Ürömfa úgy a csípett levél (absynthi in folcis), mint virágos szár (herba absynthicum stip.) nagy mennyiségekben termeltetett és ment ki Németországba, az utóbbi fajta só-denaturálási célokra; úgy hírlik, hogy jövőre a szükséglet jóval kisebb lesz. Nadragulya-levélért (ha belladonnae) magas árakat nyújtanak, a hangulat szilárd, az árak emelkedők, a szerény készletek tiszta kezekben vannak. Maszlag-levél (ha stramonii) és berendek-levél (ha hiosciami) a kedvező ár következtében oly óriási mennyiségekben gyüjtetett, mint már évek óta nem; az expedíciók szakadatlanul folytak és a készletek ma már nem haladják túl a szokott mértéket. Elégtelen volt a gyűjtés ezerjófűben (ha centauri min) és valódi pemetefűben (herba marubi albi), ellenben fölösleg maradt fehér mályvából (herba atthaea), büröklevélből (herba comie mae), papsajtlevélből (herba malom vulg.). A gyökerek közül bárángpirosító (radix alcannae) nagy tételekben került forgalomba és az árak kevéssel javultak. Hasonlót mondhatunk a valódi nadragulya-gyökérről (radix belladonnae atr.). Hiány mutatkozott fehér mályva-gyökérben (radix althaeae); rendes üzletmenetet tüntetnek fel, úgy a mennyiséget, mint az árnivót tekinve, barna és fehér kálmos (radix calami erud. et albi), örménygyökér (radix enulae), édes gyökér (radix polyppodii), hamis nadragulya-gyökér (radix scopoliae) és macskagyökér (radix valerianae), ellenben el voltak hanyagolva encián (radix gentianae) és hunyorgyökér (radix hellebori). Magasult figyelem tárgya a kőrisbogár (cantharides), mely 25°/o áremelkedésben részesült; úgy látszik, az idén keletről a kínálat csökkent. Szívesen vették úgy pálinkafőzők, mint droguisták a borókabogyót (baccae juniperi), melyből a belföldi termés kisebb, mint előző két évben volt.