Magyar Kereskedők Lapja, 1920. július-december (40. évfolyam, 53-105. szám)
1920-07-01 / 53. szám
egyedszámára. 3.— KORONA XL. évfolyam Budapest, 1920. julius 1. 53. szám. A kereskedelem, nagyipar, pénzügy, vállalkozás és szállítás közlönye. Megjelenik minden csütörtökön és vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Sas u. 13. FELELŐS SZERKESZTŐ: RO' ''JOS PÁL ■BBiBBäHBBSnHRBBlHBH TELEFON: Szerkesztőség: 11—28, kiadóavatal 7—99, felelős szerkesztő: 127—79. ELŐFIZETÉSI ÁR : vasárnap megjelenő Magyar Kereskedők Lapjára és a csütörtökön megjelenő Magyar Pénzügyre együtt: egész évre 200 K, félévre 105 K, negyedévre 55 K. Csak a két lapra együtt lehet előfizetni, tehát a Magyar Pénzügy előfizetői ingyen kapják a Magyar Kereskedők Lapját és viszont a Magyar Kereskedők Lapja előfizetői ingyen kapják a Magyar Pénzügyet. HIRDETÉSI ÁRAK: A papírhiány és papír drágaság folytán a 4 oldalra redukált terjedelem mellett ezentúl úgy a Magyar Kereskedők Lapja vasárnapi, mint annak Magyar Pénzügy cím alatt megjelenő csütörtöki számába csak kétféle hirdetést veszünk fel: a címlapra (milliméter soronként 30 K-ért), a szövegoldalra (milliméter soronként 18 K-ért). #WWWWWtAWVWWAiWWWWWvWVWVN Zsák és ponyva MAGEL ADOLF, V., ARANY JÁNOS UTCA 10. 132 Nem megy üzlet, ha nem árul 10 dekás .KOLUMBUS’ pörkölt kávét. Kérje sajátér- KOLUMBUS FŰSZER- ÉS GYARMATÁRU- dekében ár- „ KERESKEDŐ TÁRSASÁG ÚJPEST, Telefon 165—91. Nagybunkjaink önállósága . Az «Überfremdung» folyamata, — amely alatt a német közgazdasági irodalom a külföldi tőkének nagyarányú behatolását érti a német közgazdasági életbe, — nálunk is gyors léptekben halad és különösen a banktőke terén tett már eddig is nagy hódításokat. Az utóbbi időben előfordult tőkeszaporításoknál (olasz, angol) külföldi tőke nagy mértékben részt vett és bár minden esetben hangsúlyozták, hogy a magyar majoritás biztosítva, marad, eziránt semmiféle garanciánk nincsen- sőt egészen bizonyos, hogy az illető bankoknál: intézményes biztosíték a túlelidegenedés ellen sem alapszabályszerűleg, sem részvényjogunkból kifolyólag fenn nem áll. Teljesen kihasítjuk e fejtegetéseinknél azt a kontroverziiát, hogy a külföldi tőke behatolása a magyar gazdasági életbe előnyös vagy káros, mert a limitre elismerjük, hogy a külföldi tőke bekapcsolása mindazokban az esetekben nagyon is üdvös és kívánatos, amelyekben arra szorítkozik, hogy megtermékenyítse a magyar gazdaságii életet, a befektetett tőke gyümölcseit élvezze, de nem törekszik uralomra és irányításra hazai közgazdaságunknak vonatkozó területén. Ez esetben legfeljebb elkülföldiese- lésről, de némi túlelidegenedésről van szó. A baj ott van, hogy az eddigi banktőke-szaporításoknál az ilyen káros «Überfremdung» veszedelme forog fenn, mert semmi biztosíték nincsen arra nézve, hogy konkrét esetekben, amidőn az üzletvitelben szembe kerül a magyar és a külföldi akarat, az utóbbi a magyarnak deferálni legyen kénytelen. A hazai szempont érvényesülése tudniillik még koránt sincsen biztosítva azzal, hogy az igazgatósági tagok számszerű összetétele miné, lehet egy igazgatóságban sokkal több a magyar tag, mint a külföldi, és mégis a külföldi irányítás kerül túlsúlyra.Minden attól függ ugyanis a gyakorlatban, hogy a részvénytársulati vezetőségben a részvénybirtok, az igazgatósági tagok egymáshoz való alá- vagy fölérendeltségi viszonya és nem utolsósorban a külföldi nexusból folyó személyes anyagi érdekeltsége nem a külföldi csoport exponensének biztosít-e döntő hatalmat a vállalat ügyvitelére. Ebből a szempontból még az sem garancia a magyar érdek feltétlen érvényesülésére, hogy a papíron a magyar részvényeseknek megvan a majoritásuk. A német gazdaságii életben is láttuk, hogy a semleges és ántant-tőke német állampolgárok cégére alatt hódított meg nagy német vállalatokat és elképzelhető olyan magyar nagyrészvényes is, akit a külföldi nagyrészvényessel egy után halad, egészen eltekintve attól, hogy a szétszórt és szervezetlen kisrészvényesek számbavehető ellenzéke az egymással összetartó nagyrészvényesek döntő befolyásával szemben még csak életre sem tud kelni. Éppen ezért a magyar részvénymajoritás folytonos hangoztatása ebben a kérdésben esetleg teljesen komolytalan lehet, aminthogy, minden szimptómája az utóbbi időkben történt hasonló tőkebevándorlásnak az erre vonatkozó aggályokat csak növelni alkalmas. Ha végigtekintünk a magyar banktőke mai állapotán, már csak két igazi nagybankot találunk, amelynél az «Überfremdung’ még nem ment végbe. E két intézet a vezető két nagybank, a Magyar általános hitelbank és a Pestis magyar kereskedelmi bank. Az a tény, hogy e két intézet az általános tőkeemelési mozgalom közepette nem sietett saját tőkéjét a többihez hasonlóan szaporítani, már maga is bizonyítja vezetőségeiknek felelősségérzetét abban az irányban, hogy intézeteiket ki ne szolgáltassák az idegen túlsúlynak. Mert hiszen nagyon valószínű, hogy ez a két bank, amely a kiegyezést követő időkben évtizedeken keresztül igen élénk üzleti összeköttetést tartott fenn a külföldi tőkével, játszva talált volna olyan külföldi érdekeltségeket, amelyek vállalták volna akármilyen nagyarányú tőkeszaportáshoz szükséges tőke befektetését. Itt azonban nagy megfontolásra van szükség. Kétségtelen, hogy kényelmes és fáradság nélküli eljárás volna a régi üzletbarátokkal, svájciakkal, franciákkal, sőt talán hollandusokkal és amerikaiakkal a mai valutáris viszonyok között ez utóbbiakra nézve igen előnyös új részvénykibocsátást keresztülviinni. Más kérdés azonban, hogy ez kívánatos-e az ország szempontjából? Mert nem szabad elfelednünk, hogy a két vezető nagybank hazánk pénzerejének, ipari és közlekedési struktúrájának és így nagyrészt gazdasági életünknek igen tekintélyes hányadát képviseli és irányíta, hogy, tehát elsőrendű nemzeti érdek, hogy ez az irányítás ezentúl is független maradjon a külső befolyás túlsúlyától. A Hitelbanknál annak ellenére, hogy a részvénybírtok tekintélyes része a Rothschildcsoport kezében volt, Kornfeld Zsigmond ideje óta és a mai vezetőség működése alatt is a magyar szempont kétségbevonhatatlanul mindvégig érvényesült és dominált- sem a Kreditanstalt sem a bécsi Rothschild-ház, sem a Diszkontébank nagyrészvényesi pozífcióját nem használhatta ki oly szellemű irányításra, amely a Hitelbankot megfosztotta volna attól, hogy a magyar gazdasági élet parancsoló szempontjait működésében bármikor is megtagadja. A kereskedelmi bank pedig még a részvénybirtok megoszlása folytán sem került soha abba a helyzetbe, hogy a kizárólagos magyar szempont egy pillanatra is elhomályosulhasson. Azonban ez a múlt súlyos kötelezettséget hárít két nagybankunk vezetőségére. Most,amikor a szerencsétlen béke az országot gazdasági erőiének igen nagy részétől megfosztotta, amikor az ország nagy kiárusítása nálunk is javában folyik és a külföldi tőke befolyása a magyar gazdasági sztratégia legfontosabb pontjait egymásután elfoglalta, kétszeresen kötelessége a két nagybanknak, hogy megmaradjon önállóan és függetlenül a magyar közgazdaság zászlóvivőjének. E függetlenségük megóvása nem lehetetlen, mert egészen bizonyos, hogy e két intézet nincsen ráutalva tőkebeszerzés esetén a külföldi milliókra. Még akkor is, ha e bankok saját tőkéik szaporítására volnának kénytelenek, amit a léha presztízs-szempont teljes kiküszöbölésével éppenséggel nem egészen bizonyos, ezt a tőkebeszerzést mindketten elvégezhetik a saját erejükből és részvényeseik erejéből. Kétszázmillió új saját tőke beszerzéséhez a Hitelbanknak 80, a Kereskedelmi banknak 50 millió K n. é. új részvényt kellene kibocsátani. Ezt a részvénymennyiséget a hazai piac és a két intézet eddigi külföldi részvényesei játszva átvehetik. Semmiféle külföldi új viszony létesítésére szükség nincs. A hazai tőkésközönség ismeri a két részvény kiválóságát és kétségtelenül sietne tőkéjét ezekbe fektetni. Közgazdasági életünk e két utolsó erős vára óvja meg magát az idegen tőke behatolása ellen és folytassa a maga hivatását, amely e súlyos időkben százszorosan fontos, magyar tőkeerővel. Mert ha ez a két intézet itt hódolna a legújabb divatnak és kitárja a kapuját a külföldi tőkeimperia- lizmusnak- úgy a magyar gazdasági életben az «Überfremdung» halálos veszedelmének nem lesz többé gátja. (b.) évi zárószámadásukat külön, még az egyesitett mérlegkészítésre vonatkozó rendelet megjelenése előtt adták ki, az 1918. év végéig esedékessé vált és 1919-ben befolyandónak vélt u. n. függő értékpapírkamatokat az 1918. évi mérlegben, valamint a veszteség-nyereség-számlában szerepeltették. Ámde a legtöbb pénzintézet ezen függő értékpapírkamatokat már 1919. évi zárószámadásaiban — jóllehet, ezt egy ezidén megjelent rendelet kifejezetten megengedte — nagyon helyesen, nem vette fel, mert ezzel mérlegének realitását emelte. Az 1920. évi kereseti adóalap kiszámításánál, amelynek adatait az 1919. évi zárószámadások szolgáltatják, a legtöbb pénzintézetnél jelentékeny levonási tételt képez a fent idézett szakaszban felállított képlet szerint kiszámítandó adómentes értékpapírkamat, amelyek kiszámítását azonban három körülmény is megnehezíti, nevezetesen : 1. Az 1918. évi mérlegben függő értékpapírkamatok címén beállított összeg jelentékeny része 1919-ben már nem folyt be,ugyanis az elsőtől az ötödikig kibocsátott hadikölcsönök 6%-os típusai május-november, míg az 5%-os típusok többnyire junius-december hónapokban fizetnek kamatot). 2. Az értékpapírkamatok 1919. évi számlája legtöbb helyen mínuszt tüntet fel, vagy legjobb esetben is alig haladják felül az 1918. évi mérlegben ily, illetve függő értékpapírkamatok címén jóhiszeműleg már előzetesen elszámolt összeget. 3. Nincs intézkedés arra, hogy amennyiben az állam ezen hátralékos szelvényeket is beváltja egy későbbi időpontban, várjon ezekre is ki fog-e terjedni az a kedvezmény, hogy a fenti törvény idézett szakaszának keretén belől levonható adóalapot fog képezni. Koncédárvá, hogy egy később hozandó törvénynyel vagyó rendelettel megengedik az utólagosan beváltandó 1919. évi hátralékos államadóssági szelvények ellenértéke megfelelő részének levonható adóalapul való beállítását, még akkor sem lehet közömbös a pénzintézetekre, vajon mely évben vonatik le az ily címen beállított összeg a kereseti adóalapból, mégpedig azért, mert — hogy csak egy példával is illusztráljam — Székesfehérvárott a községi pótadó ez idén csaknem háromszorosa a múltévi adónak. Nem lehet tehát mindegy a pénzintézeteknek sem, hogy az 1919. évet illető levonási tételek 1920, illetve 1921-ben fognak-e elszámoltatni. Körülbelül ugyanilyen nehézségek merülnek fel az adó címén kifizetett összegek részletezésénél is, miután az 1919. évi kereseti adó még mai napig sincs megállapítva, minek következtében nem lehet helyes az intézetek által az 1918. évi adó alapján az 1919. évben befizetett összegeknek az 1920. évi adóalaphoz való hozzáadása sem. Ez utóbbi komplikációt nagyon egyszerűen el lehetett volna kerülni azáltal, ha a korábban megjelent pénzügyminiszteri rendelet az 1920. évi kereseti adó és az 1919. évi hadinyereségadó-bevallást az előző évi megfelelő adók megállapításától számított bizonyos határidőn belül teszi kötelezővé. (Székesfehérvár.) Rácz Miklós, pénzint. főkönyvelő. Pénzügyi hírek. Az ez évi adóvallomások nehézségei Az 1909. évi Vil. tc. 17. §-ának 3. pontja, illetve ennek a) bekezdése szabályozza a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójánál értékpapírkamatok címén levonási tételként beállítható összeget. Ennek intézkedéseit komplikálja, hogy egyrészt az állam az államadósságok 1919. évi kamatait csak a kommün kitöréséig fizette, másrészt pedig az összes intézetek, amelyek az 1918. Takarékbetétek igénybevétele. A pénzügyminiszter rendeletileg kimondja, hogy a bankjegylebélyegzés alkalmával a március 8. és 18. közt elhelyezett takarékbetétek zár alá vett 50%-át az államkincstár államkölcsönképpen igénybe veszi akként, hogy ha a zár alá vett összeg a 25.000 K-t meghaladja, az egész összeg, ha pedig 25 000 K-nál csekélyebb, úgy 10.000 K-t meghaladó része vétetik igénybe. Az osztrák-magyar bank havus hó 15-i kimutatása szerint a jegybank igénybevétele június második hetében csekélyebbé vált, úgy hogy a státus valamelyes megkötelyebülést mutat. A leszámítolásiban ugyan az osztrák üzletvitel 8 millió K-t vett igénybe, ellenben a lombardban 52 millió folyt vissza, mely összegből 45 milliót a magyar üzletvitel juttatott vissza a banknak. jellemző Ausztria állandóan nagyobb hitelszükségletére nézve, hogy a kézizálogkölcsönök fejében az osztrák üzletvitel ujóbbi 750 millió K-t vett igénybe. A bankjegyforgalom a nagymérvű giróbefizetések következtében 219,6 millió K-val csökkenhetett, de ez is a magyar üzletvitel és A PiaflyartPia^^ Kereskedők Lufija összes előfizetői is ingyen megkapják.