Magyar Kereskedők Lapja, 1923. július-december (43. évfolyam, 53-104. szám)

1923-07-04 / 53. szám

Budapest, 1923 július 4. MAGYAR PÉNZÜGY g társulati adópótlék formájában fentartandó) meg­adóztatása. Hogy a házbirtok hányszorosan magasabb adóterhet visel, mint a földbirtok, annak megállapítá­sától talán el is tekinthetünk. A fentiekből megállapítható, hogy a földbirtok már adótörvényeink szerint is a földadóban aránylag alacsony adóterhet visel, amely azonban a valóságban még igen­ tetemesen csökken. Az utóbbinak részben elejét lehetne venni azáltal, ha a búza árát a földadó befizetése szempont­jából nem negyedévenként, illetve négy hó­napra állapítaná meg az erre illetékes fórum, hanem havonta fogy, amint ez a­ vagyonváltságnál­­történik. Ehhez a földadóról szóló­ törvény 3. §-ának módosítása volna szükséges. A jövedelemadónál és vagyonadónál tudvalevőleg a gazdák, kereskedők és iparosok ugyanazon skála szerint fizetik az adót, mindazonáltal eddig itt is előnyt élveztek a gazdák, mert az ő jövedelmükhöz nem igen tudott a kincstár eredményesebben hozzáférni. Hihető­leg a jövedelemadó-novella ebben az irányban válto­zást fog hozni. A kereskedők és iparosok megadással, panasz nélkül viselik súlyos adóterhüket, de a közter­hek tekintetében igazságos elosztást kívánnak. Idegen pénznemek átszámítási árfolyamát az ille­tékek, a fényűzési és általános forgalmi adó szem­pontjából a pénzügyminiszter június 28-án kelt 95.994. számú rendelete június—július hónapokra következő­képen állapítja meg. Pénzek (valuták): 1 font sterning 27.375 K, 100 leva 6570 K, 1 napoleonder 21.480 K, 1 dollár 5930 K, 100 francia frank 38.600 K, 100 lengyel márka 7.45 K, 100 német márka 7.40 K, 100 lira 27.655 K, 100 osztr. korona 8.33 K, 100 belga frank 32.655 K, 100 lei 3125 K, 100 cseh korona 17.700 K, 100 svájci frank 107.030 K, 100 dinár 6610 K. — Váltók (devi­zák) : Amsterdam 2320 K, Kopenhága 107.330 K, Krisztiánia 98.110 K, London 27.355 K, Newyork 5940 K, Berlin 7­40 K, Milánó 27.655 K, Paris 38.100 K, Brüsszel 32.655 K, Bukarest 3075 K, Szófia 6580 K, Prága 17.710 K, Stockholm 157.420 K, Zürich 106.670 K, Bécs 8.33 K, Belgrád 6610 K. Adóankét volt hétfőn a pénzügyminisztériumban, melyen a forgalmi adó néhány vitás kérdését tárgyal­ták. Behatóbb eszmecsere csupán a külföldi cégek és képviselőik forgalmi adója ügyében fejlődött. Általá­nos óhajképen jutott kifejezésre, hogy a f. é. május 24-én e tárgyban kiadott pénzügyminiszteri rendelet­nek visszaható ereje elejtessék. A budapesti kamara képviselője ezenkívül azt kívánta, hogy a külföldi cé­gek bizományosai az importkereskedőkkel paritásos alapon kezeltessenek és hogy az ügynökök csak a jutalékok után fizessenek forgalmi adót. Nagy tetszés­sel fogadott beszédben nyilatkozott Pethő Kálmán, a kereskedelmi minisztérium kiküldöttje. Ugyanarra az álláspontra helyezkedett, amelynek ebben az ügyben mi is ismételten kifejezést adtunk, t. i. hogy a for­galmi adó nem lehet a behozatal megszorításának, de még — egyébként teljes megbecsülést érdemlő — ipar­védelmi szempontoknak sem kisegítő eszköze és a fiskális érdekeknek ebben a kérdésben háttérbe kell szorulniuk azzal a nagyfontosságú törekvésünkkel szemben, hogy minél élénkebb relációkkal kapcsolód­junk bele a nemzetközi forgalomba. Az ankéten el­nöklő Cseke Béla miniszteri tanácsos kilátásba he­lyezte, hogy az elhangzott kívánságokat a küszöbön álló rendelkezéseknél a lehetőség szerint figyelembe fogják venni. Előreláthatólag — úgy ahogy mi azt sürgettük — a kormány az indemnitási javaslat egyik szakaszában felhatalmazást fog kérni az általános forgalmi adótörvény különböző intézkedéseit módo­sító,­ illetve kiegészítő rendelet kiadására. Ami a kér­dés újabb szabályozását illeti, arra nézve a magunk javaslata a következő : 1. A visszamenőleges meg­adóztatás mellőzendő. 2. Ha a külföldi cég által út­nak indított áruszállítmány közvetlenül a belföldi (idegen) szerző, tehát nem a bizományos címére ér­kezik, a belföldi szerző tartozik a vámköteles áruk­nál a forgalmi adót a vámmal együtt befizetni. A vámmentesen érkezett árukat köteles a szóbanlevő esetben a küldemény átvevője a forgalmi adó szem­pontjából külön bevallani és azokért az adót befizetni. Másodízben a külföldi cég közvetlen küldeményének átvevője csak akkor tartozik forgalmi adót fizetni, amikor az árut tovább értékesítette és annak ellen­értéke befolyik. Természetes azonban, hogy az áru továbbadása alkalmával az adót az új vevőnek fel­számíthatja. 3. Ha a külföldi cég áruszállítmánya a belföldön fentartott raktára, illetve bizományosa el­mére érkezik, a raktárvezető vagy a bizományos a forgalmi adó lerovása tekintetében egészen úgy köte­les eljárni, mint az előbb említett belföldi idegen szerző. Ha azután az érkezett ám a külföldi cég vagy a bizományos raktáráról eladásra kerül, ez az első áruszállítás adómentes legyen — feltéve, hogy az áru megérkezése óta egyéb változás nem történt, mint amennyi jó karban tartásához szükséges. A szóban­­levő első eladásnál természetesen a külföldi cég, illetve a bizományos az első belföldi idegen vevőnek a for­galmi adót külön fel sem számíthatja. 4. A jutalék után fizetendő forgalmi adó egészen külön­álló dolog, a jutalék munkateljesítmény ellenértéke, amely után tehát önálló kereseti tevékenység esetében az adót feltétlenül le kell róni. Egyes üzleti szakmák és ter­melési ágak speciális helyzetére való tekintettel a pénzügyminiszter az általános szabályokkal szemben kivételeket engedélyezhet. Az adóbefizetés valorizációja. A pénzügyminiszter legutóbb nyilatkozatot tett, amely szerint még a nyári szünet előtt törvényjavaslatot terjeszt a nemzetgyűlés elé az adóhátralékok valorizációjáról. A pénzügy­miniszter ezzel azt kívánja biztosítani, hogy az adó­zók ne fizessék be az adót rosszabb vagy legalább ne sokkal rosszabb pénzben, mint amelyben a jövedel­met szerezték. Nem lehet tagadásba venni, hogy az adóbefizetéssel késedelmeskedők ellen az állam mai pénzügyi helyzetében a hátralékok felhalmozódásá­nak megszüntetése végett megfelelő intézkedések jo­gosultak, nem szabad azonban tekinteten kívül hagyni, hogy a nagy adórestanciák jórészben arra vezethetők vissza, hogy elsősorban az adótörvények előkészítése és megalkotása évek óta nagyon lassú tempóban halad, az adótörvények végrehajtása pedig ugyancsak a legnagyobb mértékben nehézkes. Mind­­ezeknél fogva legnagyobb igazságtalanság lenne, ha a tervbe vett új szabályozásnak visszamenő hatálya lenne. A régi hátralékok tekintetében csak úgy lehet — nézetünk szerint — intézkedni, hogy azoknak be­fizetésére a kormány az eddigi alapon hosszabb át­meneti időt enged. Hogy éppen a valorizáció-e a leg­­célirányosabb módszere annak, hogy az új szabályo­zásnál szem előtt tartott cél eléressék, az kérdés tár­gyát képezheti. Hiszen talán nem egészen bizonyos, hogy pénzünknek a külföldi piacokon való értékelése ezentúl is állandóan lefelé irányuló tendenciával fog haladni! ? A valorizáció mellett mindenesetre fonto­lóra kell venni olyan irányú szabályozást----amelyre már van itthon is, a külföldön is precedens, — hogy az adózó a késedelmi kamatot nem pro anno számí­tott kamatláb mellett, hanem a késedelem minden megkezdett hónapja után tartozik leróni. A magyar koronára átszámítva, — a leányvállalatok’ révén eredő feleslegek társaságonként többre rúgnak, mint az itthoni üzlet egész hozama. Minthogy a vi­szontbiztosítási kvóták magyar paritásban erőteljesen emelkedett cseh korona, dinár és lei értékben utal­tatnak át a magyar anyavállalatok javára, az utód­államok üzletéből magyar koronára átszámítva, na­gyobb díjforgalmat eredményeznek, mint a csonka­­magyarországi állományból. Károk tekintetében a ju­goszláv tűzüzletet csupán a Kistarcsai érdekkörébe tar­tozó Bródi vagongyárnak nagyarányú, 5 millió dináros tűzkára terheli, Romániában pedig a Nagyszentmiklósi gőzmalom küldött nemrégiben 20 millió lejről szóló kár­jelentést. Ausztriában a gyári károk már sokkal gya­­koriabbak és az ottani viszonyokhoz mérten legtöbb­ször milliárdosra rúgnak. Egyik legfrisebb nagy kár­eset a bécsi Ankerbrot kenyérgyárnál történt. A betörésbiztosítási üzlet még a tűzágazatnál is kedvezőbb kárkvótát mutat A jé­gbiztosítók szintén nem fognak ráfizetni a mostani kampányra. A bal­esetbiztosítási üzem pedig egyszerűen kármentes. Mindezt a tőzsde roppant mód, talán helyenként már túlzottan emelkedett kurzusokkal honorálja, ami rész­ben arra is visszavezetendő, hogy tőkebőségük foly­tán a biztosító társaságok legkevésbé hígították fel részvénymennyiségüket. Külföldi képviseletek adóbevallását elkészíti, fe­lülvizsgálja, adócsalási ügyekben mint ellenőrző köniyvsza­kértő eljár, volt th­­. p. n. könyvszakértő. Cím és felvilágosítás a szerkesztőségben. .(Telefon: 11—28.) .­i. j . , 8669 B­IZTOSIT Az elemi biztosítók üzletévé *—Kedvező eredmények. — 1A biztosítási vállalatok részvényei a tőzsdén az Utóbbi hetekben ugrásszerű emelkedést mutatnak ugyannyira, hogy ezek a társaságok, amelyek tulaj­donképen csak papírkoronát termelnek, árfolyamban már erősen megelőzték tekintélyes ipartelepeink cím­leteinek kurzusát. Noha a tőzsdének ezt az értékelését tárgyilag indokoltnak nem fogadhatjuk el, nem sza­bad figyelmen kívül hagyni azokat az impozáns jöve­delmeket, amelyekhez a biztosító társaságok folyó üzletévükben a részükre adott kitűnő konjunktúra és a rendkívül kedvező kárarány folytán juthatnak. Ami a tűzbiztosítást illeti, a korona értéklerom­lásából következő utánbiztosítások, amelyek immár annyira gyakoriak, hogy a felek szinte havonként revideálni kénytelenek kötvényeiket, a társaságokat óriási díjbevételi szaporulathoz juttatják. A nagy in­tézetek folyó évi produkciója összegszerűleg máris többszörösen túlszárnyalja az elmúlt esztendő egész forgalmát. Legnagyobb üzlettel a magyar társulatok közül az Első magyar és a Fonctére bírnak, a külföl­diek köréből a Generáli és Adria. A négy intézet díj­­forgalma az egész ország biztosítási állományának 50—55%-át öleli fel. Vonatkozik ez a betörésbiztosí­tási ágazatra is, amely hasonlóképen konjunkturális jellegű. Kedvező jelenség itt még számukra, hogy az egyezményen kívüli társaságok erős versenye némileg alábbhagyott. Ami a kárviszonyokat illeti, azok ezideig felette kedvezőek. A júniusi szárazság a tűzbiztosítóknak általában igen kritikus ciklusa szokott lenni, ezidén azonban a hő esőzés és a hideg időjárás következté­ben az azelőtt oly gyakori mezőgazdasági károk Péter­­ás­i Pál napjáig elmaradtak. ...JA.vidéki, fű­zbiztositási üzletben falakárok neve alatt ismert tömeges épületkárok szintén kiveszőfél. ’bensswffiak.ö és-pedig elsöswrfeaa a^fcezeasss ajgyjjjjfc óvatossága és a javakhoz fűződő fok­ozott érdek foly­­­­tán. A biztosító társaságok kártérítési összegéből való­ban lehetetlen mostanság a megsemmisült tárgyak utánpótlása, ami a szándékosan előidézett káreseteket kizárta. A kockázatok minősége tehát nagyban javult. A gyárbiztosítási üzletet illetőleg most léptek megállapodásra az intézetek a Gyos­­szal a valutabiz­­tosítás mikéntje tekintetében. Ennek a szerződésnek legjellegzetesebb pontja, hogy az épületek és beren­dezések, amennyiben azok biztosított értéke eléri a 600.060 svájci frankot, premier risque alapon is fel­­adhatók idegen valutákban, amelyeknél elsősorban a nemesebb pénznemek (font, dollár, svájci frank, hol­landi forint, stb.) kerülnek szóba. Külföldi pénzérték­ben biztosítható azonkívül az onnan importált nyers­anyag, félgyártmány és készáru. Viszont belföldi nyersanyag, nemkülönben ilyennek felhasználíásával előállított cikkek csak magyar koronában biztosít­­hatók. Károk tekintetében a gyári üzletben mindössze a Hungária műtrágyagyár és a Justh izzólámpagyár folyó havi tűzkárairól szólhatunk, amelyek kétségte­lenül számottevő kártérítést fognak igényelni. Valuta­­biztosítással kapcsolatos káreset ed­di­gelé nem for­dult elő. Tekintettel arra, hogy a magyar társaságok az utódállamokban létesített nacionalizált intézeteknél is részesek, az ottani viszonyokat illetőleg felemlítendő, hogy az üzletforgalom mindenütt nagy mértékben emelkedett és a tűzkárok száma h­asonlóképen mini­málisra zsugorodott össze. Ebből folyólag viszontbiz­tosítási díjakban és haszonrészesedésben az utódálla­mokban működő alapítások az itteni központokat folytatólagosan nagy összegű valutajóváirásokkal ali­­mentálják. Tekintve a szokol, dinár és lei nagyarányú .drágulását, joggal m­o­jdhatai, ta­gs összegszerűleg. —• Á 8 3 Miért titkolja az Első magyar értékpapírtárcáját ? Az Első magyar biztosító, amely ezévi üzletjelentésé­ben szokatlan bőbeszédűséggel­­ sűrűn nyomtatott ol­dalon számol be a tavalyi esztendő eredményeiről, alig hisszük, hogy véletlenül, egy igen lényeges mér­legkimutatást kifelejtett zárszámadásaiból. Az előző esztendőkben ugyanis büszkén mutatta ki mindenkor értékpapírállományát, amelynek ismeretét a biztosított közönség egyébként méltán igényelheti, mert a való­ságban saját tulajdonát képező díjtartalékok fedeze­téről van szó, most azonban a részletezés meglepetésre elmaradt, ami érdekelt körökben jogos feltűnést kelt. Ilyen körülmények között alig állapítható meg a mér­legben 566% millió K-val felvett értékpapírkészlet va­lóságos értéke és ezzel kapcsolatban az, hogy minő titkos tartalékok rejlenek mögötte. Olyan részvény­nél, melyet idestova 10 millióra értékel a tőzsde, a legkevesebb, ha a közönséget az igazgatóság megfele­lően tájékozta­tja, de legalább is olyan mértékben, mint a múltban rendesen történt. Nem mernék hinni, hogy az értékpapírtárca részletezésének eltitkolása az állományban történt esetleges súlyos eltolódásokra volna visszavezethető; erre az Első magyar biztosító­nak nem lehetett szüksége. Annál inkább megkövetel­hető, hogy tiszta bort öntsön a pohárba. A Mercur általános biztosító rt. 1922. évi mele­gét 4 millió­­ alaptőke és 7.27 millió K díjbevétel mellett 547.638 K veszteséggel zárta le, szemben az előző évi 22.507 K veszteséggel. A Mannheim­ biztosító társaság az 1922 június 30-án lezárt zárszámadásában 12 millió márka rész­vénytőke mellett 6.276.623 márka tiszta nyereséget mutat ki. A társaság magyarországi vezérképviselő­sége az ugyanakkor lezárt zárszámadás szerint az előző évi 53.097 K veszteséggel szemben 32.483 K tiszta nyereséget ért el. Kereskedelmileg képzett, nagy bank gyakorlattal bírt,­ adó, jegyekben jártas mérlegképes főkönyveid tóvárosi vagy környék évii vállalatnál elhelyezkedést keres. Szín éves megkeresést „Elsőrendű munkaerő tökével is 1838“ jel­egére a kiadóba. 8838 Utazó üveg-, porcellán-, zománc­­edény-, lámpaáru eladására totalércos alapon, igen magas keresettel, elsőrangú cég «részére kerestetik. "Ajánlatok :»Esetleg mellékképviselet SWO1* jeligéjre a kiadóba. 88tt Könyvelő, lehetőleg nőtlen, ld a könyvelésben jártas és 1—2 évi pépantés­zet gyakorlattal Mr. megfelelő fizetés mellett azonnali, de leg­­később augusztus 14 belépésre, úgyszintén gyakornok azonnali belépésre felvétetik a Marcali Általános Takarékpénztár Rt.-nál Marcaliban. 8837 Tiszántúli előkelő kereskedelmi részvénytársaság keres gya­korlón, lehetőleg áruüzleti könyvelésben járatos folyószámlavezetőt szánnali belépésre- Nőtlen egyének referenciákkal, bizonyítvány­­másolatokkal és fizetési igényük kitüntetésével ellátott kézírásos ajánlatukat küldjék .„Nyugdíjas állás 8842“ jeligére e lap tó­­adóhivatalába. 88421 Pályázati hirdetmény. A Battonyai Takarékpénztár Részvényt­ársaság­nál nyugdija­zás folytán megüresedett főkönyvelői átlósra pályáziat hirdette­­tik. Évi fizetés 6000 K, évi lakbér 1200 K, évi lakbérpótlék 4800 K, évi új drágasági segély 40.000 K, összesen 492.000 K, mely havi részlegekben előre fizettetik. Pályázni kívánók erkölcsi magavi­­seletüket, szakképzettségüket és eddigi alkalmaztatásukat iga­zoló okmányokká­ felszerelt kérvényüket július 7-ig Battonyai Takarékpénztár Részvénytársaság igazgatós­ágához nyújtsák be. A megválasztott tartozik állását azonnal elfoglalni, t­sak ráér- iségképes egyének pályázhatnak. Battonya, 1923. junius 15-én: 8839 A Tiszalöki Takarékpénztár főkönyvelői állásra­g­ázatot hirdet. Tekintettel a lakáshiányra, lehetőleg ún. mérlegképes egyének pályázataikat fizetési igé­nyek megjelölésével az igazgatóság címére küldjék be.­­ Az­ állás­lehetőség azonnal elfoglalandó.

Next