Magyar Könyv-Ház 4. (Posony, 1783)
310. Könyv. Azonnak Folytatása
Török Történetet. 367 ütközött ; ott esett el ugyan Lajos Szabadjai Herceg Eugenius testvére, és Arenberg Tamás, az Aresbhoti Herceg vér szerint való atyjafia; de ez még mind tűrhető volt, már Bécs Városa kezd vala rettegni. Addig untatták Leopold Császárt, hogy Lintzbe kellett vala magát venni. ’S jobb időre tartani, de midőn útnak indúlt, sok gyalázatos szidalmazást hallott; hasonló káromkodás érte Eszterházi Pált is, Nádor Ispánt, ki ő Felségét soha el nem hagyta ; ’s tulajdon költségével tizenöt ezer fegyveres Magyart állított a’ Töröknek, ’s Tökölinek ellene. Két nap alatt Bétset hatvan ezer ember hagyta el, a’ mind mondjuk. Olly tolakodással, hogy a’ szekerek, marhák az uttzák, és kapuk közt sokakat elgázolnának. Sokan magokat az Ostriai , és Stájer hegyek közé rejték; de a’ Tatárok minden felé nyargalván, az embereket a’ kutyákkal kerestetik fel ; és igy feltaláltatván, sok százan veszték életeket , vagy rabokká lettek. Csak Osbria, és Stájer Ország helységeiből négy száz ezer rabot szedett az ellenség. Győr, és Tetius hegy közt minden helység égett; égett Béts körül is minden; csak a’ Tsászári kerteknek, ’s mulató helyeknek enge-bétsi készület. Esterházi Nádor lip A’Tatr a’ kutyákkal Rabok. Égetés puszitás