Magyar Könyvszemle, 1879 (4. évfolyam, 1-6. szám)
Fraknói Vilmos: A legrégibb magyar nyomtatvány 169–180
A LEGRÉGIBB MAGYAR NYOMTATVÁNY. — Fraknói Vilmostól. — (Olvastatott a Magy. Tud. Akadémia 1879. október 13-iki ülésén. I. Nemzeti irodalmunk története, azon széles kiterjedésű könyves levéltári kutatások által, melyeket tudományos társulatok és magánosok buzgalma, az utóbbi esztendőkben szerencsés sikerrel folytat, jelentékeny gyarapodást nyert. Több becses kézirati nyelvemlék mellett, az ismeretlenül lappangott, magyar nyomtatott munkák hosszú sorozata lett a tudomány közkincsévé. De bármily örvendetes sok tekintetben az eredmény, nem kevéssé lehangoló, hogy a homályt, mely irodalmunk fejlődésének első korszakait környezi, a búvárok fáradozásai nem volának képesek megvilágítani. A halotti beszéd ma is legrégibb nyelvemlékünk, mint Pray idejében volt. Hess budai nyomdájának most sem ismerjük több termékét, mint a budai krónikát. A magyar nyelven nyomtatott könyvek tekintetében pedig azon ponton állunk még mindig, a honnan 1803-ban Sándor István indult ki, midőn az ő »Magyar Könyvesház «-át Komjáti Benedeknek szent Pál levelei fordítását tartalmazó, 1533. Krakkóban nyomatott munkájával nyitá meg. Még azt a kis magyar nyomtatványt, a szent István király jobbkezéről szóló éneket, mely 1484-ben Koburger nürnbergi sajtója alól került ki, sem tudták fölkutatni, bár a múlt század végén egy példánya a jegenyei plébános kezei között volt.l) f')IV. ö. Toldy Ferencz értekezését »A legrégibb magyar nyomtatvány.« Új Magyar Múzeum. 1857. 1. 501—509 11. Magyar Könyv-Szemle. 1879. **'