Magyar Könyvszemle, 1879 (4. évfolyam, 1-6. szám)

Fraknói Vilmos: A legrégibb magyar nyomtatvány 169–180

A LEGRÉGIBB MAGYAR NYOMTATVÁNY. — Fraknói Vilmostól. — (Olvastatott a Magy. Tud. Akadémia 1879. október 13-iki ülésén. I. Nemzeti irodalmunk története, azon széles kiterjedésű könyv­es levéltári kutatások által, melyeket tudományos társulatok és magánosok buzgalma, az utóbbi esztendőkben szerencsés siker­rel folytat, jelentékeny gyarapodást nyert. Több becses kézirati nyelvemlék mellett, az ismeretlenül lappangott, magyar nyomtatott munkák hosszú sorozata lett a tudomány közkincsévé. De bármily örvendetes sok tekintetben az eredmény, nem kevéssé lehangoló, hogy a homályt, mely irodalmunk fejlődésének első korszakait környezi, a búvárok fáradozásai nem volának ké­pesek megvilágítani. A halotti beszéd ma is legrégibb nyelvemlékünk, mint Pray idejében volt. Hess budai nyomdájának most sem ismerjük több termékét, mint a budai krónikát. A magyar nyelven nyomtatott könyvek tekintetében pedig azon ponton állunk még mindig, a honnan 1803-ban Sándor István indult ki, midőn az ő »Magyar Könyvesház «-át Komjáti Benedeknek szent Pál levelei fordítását tartalmazó, 1533. Krakkóban nyomatott munkájával nyitá meg. Még azt a kis magyar nyomtatványt, a szent István király jobbkezéről szóló éneket, mely 1484-ben Koburger nürnbergi saj­tója alól került ki, sem tudták fölkutatni, bár a múlt század végén egy példánya a jegenyei plébános kezei között volt.l) f')IV. ö. Toldy Ferencz értekezését »A legrégibb magyar nyomtat­vány.« Új Magyar Múzeum. 1857. 1. 501—509 11. Magyar Könyv-Szemle. 1879. **'

Next