Magyar Könyvszemle, 1979 (95. évfolyam, 1-4. szám)

SZEMLE - Ukrainszkie knigi kirillovszkoj pecsati XVI–XVIII. vv. Moszkva, 1976. (Ojtozi Eszter) 427

értője. Érthető hát, hogy amit a tipográfus Tevanról ír, fontos és izgalmas. Az illusztrá­ciók, amelyeket mondanivalója bizonyíté­kául kiválasztott, s ezek rövid, tömör ma­gyarázatai, nagy tudásról, komoly értésről tanúskodnak. Meggyőződésünk szerint azonban e tipográfia-magyarázatokra kel­lett volna összpontosítania — Petőcz ebben a legerősebb. Tanulmányának ,,fő" szövege ugyanis, valljuk meg, kicsit bőbeszédű és semmiképpen nem éri el az illusztráció­kiválasztásban és -magyarázatban meg­mutatkozó magas színvonalat. A kevesebb, ez esetben több lett volna. A kötet harmadik írása, a Papp Jánosé (Tömegkönyv és bibliofilia) eltér a többitől s voltaképpen „keretbe" foglalt bibliográ­fiája Tevanék két legfontosabb­ könyvsoro­zatának. Az összeállítás első része a Tevan könyvtár 1912 és 1922 közt megjelent füze­teinek címleírásait adja. E jegyzék, ha nem is reveláló, föltétlenül hasznos, kivált­képp, hogy az egyes füzetek 2. és 3. kiadá­sait is regisztrálja. Az összeállítás második része a Tevan amatőr sorozat 1913 és 1948 közt megjelent 14 kötetét írja le — ezzel is hasznos segédeszközt adva a könyvtörté­net és a bibliofilia kutatóinak. A kötet utolsó írása Tevan Andor és Kner Imre levelezését tekinti át. Elek László tanulmányának forrása a Kner csa­lád iratainak a Békés megyei Levéltárban őrzött ún. Tevan-dossziéja, mely 131 levelet tartalmaz. Ebből az anyagból, Elek jóvol­tából, érdekes kép bontakozik ki a két nagy nyomdász-tipográfus-könyvkiadó kapcso­latáról. Kölcsönös szakmai megbecsülésü­ket, titkolt (olykor nem is nagyon titkolt) rivalizálásukat s későn kibontakozó benső barátságukat egyaránt megismerhetjük. Mind a bőven idézett Tevan—Kner levele­zés, mind Elek László „kommentárjai" érdekesek, fontosak. Azt azonban fájlal­nunk kell, hogy Elek László sem nézte át az Akadémiai Könyvtár kézirattárában őrzött Tevan-hagyatékot, amely — minden való­színűség szerint — ide vonatkozó adatokat is tartalmaz. A kötethez egyébként melléklet is járul: a Tevan nyomda- és könyvkiadóvállalat 1926-ban készített és kiadott „Betűminta könyve" — kifogástalan fakszimilében. LENGYEL ANDRÁS YKpaHHCKHe­KHHmn KHpHJiJiOBCKOn nega-TH XVI—XVin BB. KaTanor H3AaHHH, xpaH­ímjHxcJi B TocyAapcTBeHHOH EnoJiHOTeKe Hjvie-HH B. H. JbeHHHa. BbinycK 1.1574. r. — I. noJiOBHHa XVII. B. CocTaBHTerra: T. H. KA­MEHEBA - A. A. TYCEBA. MocKBa, 1976. 447 lap —820 kép. A Lenin Könyvtár Ritka Könyvek Tára jelentős munkára vállalkozott: folyamato­san közreadja az állományában fellelhető, Ukrajnában nyomtatott cirillbetűs, régi könyvek katalógusát. (Zárójelben jegyez­zük meg, hogy a földrajzi körülhatárolás az Ukrán SZSZK 1945-ben kialakult határai­hoz igazodik, vagyis Galícia és Volhínia történelmi tájait is számításba veszi, vala­mint, hogy a ,,régi könyv" felső időhatára a bevezetőből kitűnően az 1800-as esz­tendő) . Kiadványukat három kötetre tervezik, az első kötet — mely az Ivan Fjodorov lwówi fellépésétől (1574) Bogdan Hmel­nyickij felszabadító hadjáratáig (1648) ter­jedő korszak anyagát mutatja be — nap­világot látott: T. N. Kameneva, az ukrán könyvnyomtatás jeles kutatója, a cserni­govi nyomda monográfusa és fiatal munka­társa A. A. Guszeva tollából. A szerzők bevezetőjükben összehasonlít­ják a moszkvai és az ukrajnai cirillbetűs nyomdászatot, kiemelve a különbségeket. Ukrajnára jellemző a magánnyomdák túl­súlya, a mecénások kiterjedt szerepe, a variábilisabb témaválasztás; a liturgikus könyvek mellett korán megjelennek a vita­iratok, a tankönyvek (elsősorban nyelvta­nok), az alkalmi versgyűjtemények. Az ukrán könyv díszesebb, mint a moszkvai, szerkezete bonyolultabb: a címerek és azok szimbolikáját magyarázó szillabikus versek, az ajánlások, előszók, mutatók, utószók számos értékes adatot tartalmaz­nak a könyv létrejöttére és a közreműködők személyére vonatkozólag; ezen járulékos részek nyelve már nem egyházi szláv, ha­nem a kor irodalmi ukrán nyelve. A katalógus kronologikus sorrendben 95 könyvet ismertet. A bibliográfiai leírások mindegyikét úgy értékelhetjük, mint egy­egy míves kis könyvtörténeti tanulmányt; minuciózus pontossággal rögzítenek min­dent, amit a kutatás mai állása mellett az illető nyomtatványról egyáltalán tudni lehet. Ismerjük ezt a módszert az ötvenes években megjelent, a moszkvai cirillbetűs nyomdászatra vonatkozó nagy összefogla­lásokból, A. Sz. Zernova műveiből,­ szer­zőink hivatkoznak is erre a hagyományra. (8. 1.) . A katalógushoz öt mutató csatlakozik a következő sorrendben: 1. A névmutató tartalmazza a szerzők, nyomdászok, előszóírók, mecénások és egyéb közreműködők nevét, beleértve a 1. OpHaMeHTHKa KHHr MOCKOBKOH neqaTH XVI.—XVII. BeKOB. M., 1952. és KHHrn KHpHJiJiOBCKOH nenaTH, H3,n,aHHbie B MocKBe B XVI.-XVII. BeKax. M., 1958.

Next