Magyar Könyvszemle, 1990 (106. évfolyam, 1-4. szám)

TANULMÁNYOK - Gerics József–Ladányi Erzsébet: Szent István királlyá avatása és egyházszervezése Theotmar krónikájában 93

GERICS JÓZSEF- LADÁNYI ERZSÉBET Szent István királlyá avatása és egyházszervezése Theotmar krónikájában Törvénykönyvében Szent István királyunk ,,a kereszténység védőjének (defensor Christianitatis)" nevezi magát.­ Ennek európai keretbe illeszkedő, legjobb magya­rázata az, hogy „minden király és szuverén fejedelem az egyház védelmezője belső ügyekben éppúgy, mint kifelé, mindegyiküket defensores ecclesiae-nek nevezik. A középkori császárságnak kizárólagosan sajátja volt a római egyház védőjének tiszte (defensio ecclesiae Romanae), s „mióta Nagy Károly császár lett, ez integráns és jellegzetes alkotóeleme a császári méltóságnak". A tisztség egyetemes fontossága Róma és a világ (az urbs és az orbis) régi viszonyának hasonlításával jellemezhető.­ A VII. Gergely pápa előtti kor fogalmai szerint valamely uralkodó önállóságának biztos jele az volt, ha országában ő az egyházak védője, kormányzója, a defensor ecclesiae vagy Christianitatis, azaz hazájában az a szerepe, mint a birodalomban a császárnak. Ezt arról lehetett világosan felismerni, hogy ő adományoz, illetve alapít püspökségeket, vagyis olyan cselekményeket visz véghez, mint amilyeneket a császár. A X1. század közepének megítélése szerint (ennek tanúja Brémai Ádám krónikája) Dánia I. Ottó császár főhatalma alá vetettségének (in sua ditione regnum Danicum tenuisse) fontos bizonyítéka az volt, hogy ott ő püspökségeket is alapított.­ A császár és a királyok egyházon belüli, említett hasonló pozíciójának történelmi oka kétségtelenül abban keresendő, hogy a nyugatrómai birodalom romjain az új hont foglaló barbár népek királyaik vezetésével katolizáltak, és valósították meg helyi egyházukat. Elméletileg és jogilag ennek a helyzetnek a következéseit a 829. évi párizsi zsinat vonta le. A zsinat szerint „tudjuk, hogy Isten szent egyházá­nak . . . egész teste uralkodás dolgában két felséges személy közt oszlik meg, tudniil­lik a pap és a király közt (Principaliter. . . totius sanctae Dei. . .ecclesiae corpus in duas eximias personas, in sacerdotal­em videlicet et regalem. . . divisum esse novi­mus)". Ezzel a meghatározással, amelyet számos zsinat ismételt, több évszázadra­ ­ ZÁVODSZKY Levente: A Szent István, Szent László és Kálmán-korabeli törvények és zsinati határozatok forrásai. Bp. 1904. 145. I. decretum 13. cikk. 2 Gerd TELLENBACH: Römischer und christlicher Reichsgedanke in der Liturgie des frühen Mittelalters. Heidelberg, 1934. 40, 4. 3 GERICS József: A Hartvik-legenda mintáiról és forrásairól. Magyar Könyvszemle 1981. 175—176. 4 Yves M. CONGAR: Die Lehre von der Kirche. Von Augustinus bis zum abendländischen Schisma. Übersetzung aus dem Französischen von Hans Sayer. Handbuch der Dogmengeschichte. Bd. III. Faszikel 3 c. Freiburg-Basel-Wien 1971. 28—29. GERICS József: A korai rendiség Európában és Magyaror­szágon. Bp. 1987. 146. 1 Magyar Könyvszemle 1990/3—4

Next