Magyar Könyvszemle, 2007 (123. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 4. szám - SZEMLE - Kilián István: Nagy Imre : Iskola és színház : A magyar iskolai komédia a XVIII. században és Csokonai vígjátékai. Bp. 2007
ható állapotba. Minden megjelent kötet erkölcsi elégtételt, sikert jelent a sajtó alá rendezőknek, Nagy Imre munkája azonban meghatványozza a kéziratkutatóban ezt a jó érzést, hiszen ő kívülről biztonságosabban határozza meg az iskoladráma és Csokonai komédiái közötti kapcsolatot. Évek, évtizedek alatt elértük, hogy az iskolákat fenntartó felekezetek, s a katolikus szerzetesrendek színjátszását kis monográfiákban feldolgoztuk, bemutattuk, így megjelent a minorita, a ferences, a protestáns és a piarista színjátékról monografikus igénnyel megírt mű, s Nagy Imre most a szövegkötetekben napvilágot látott komédiák közötti összefüggést, hatást, ellenhatást vizsgálta meg, s erre is nyugodtan mondhatjuk, hogy tette ezt monografikus igénnyel, s dolgozatának minden tétele - szinte kivétel nélkül - minden tekintetben elfogadható. E dolgozat nyomán megszületett a 18. századi dráma és színháztörténeti monográfiák után a következő dolgozat, amely elsősorban a tematikai kapcsolatokra fekteti a fő hangsúlyt, így a régi magyar drámaszöveg kutatásnak, kiadásnak volt, van és lesz értelme. Munkájának mérhetetlenül nagy anyaga természetesen nem lehet hiba nélkül, a recenzensnek meg az a feladata, hogy a munkában a véletlenül vagy az ismerethiány miatt előkerült hibát megkeresse, tehát engedje meg a szerző azt, hogy néhány apróbb hibára felhívjuk szíves figyelmét. Lábjegyzetei javarészt jól informálnak, s az olvasó könnyen utána tud nézni a hivatkozott műnek. Kétségtelen azonban, a szerzőnek gondolkodnia kellett volna azon, hogy a terjedelmes címeket, hogyan lehetett volna a lapalji jegyzetekben lerövidítenie. A 178. lapon all. számú lábjegyzetben így idézi az alábbi művet: „Varga Imre: A magyarországi protestáns iskolai színjátszás a kezdetektől 1800-ig. i. m., 10—11.” Ugyanezen a lapon a 12. számú lábjegyzetben ugyanezt még egyszer leírja természetesen más lapszámmal. A következő (179.) lapon ugyanezt a nevet és címet még egyszer leírja a 14. számú jegyzetben, majd még egy oldallal odébb ugyanezzel a címleírással találkozunk. Egy címleírás egy teljes sort vesz igénybe. Egyébként Varga Imre most idézett munkáját Nagy Imre könyvében 10 alkalommal idézi, mindig egy teljes sornyi terjedelemmel, s ehelyett csak ennyit kellett volna írnia: Varga 1995. és a lapszám. Zavarban akkor van az olvasó, ha egy bizonyos szerzőtől már több művet idézett a dolgozat írója, s ekkor nem tudni, hogy tulajdonképpen melyik műre gondol. Érthetőbb, kezelhetőbb, közérthetőbb lenne lábjegyzetelése ennek a kétségtelenül kiváló műnek, ha ismételt utalás esetén csak a szerző családnevét, a mű megjelenésének évét és a szükséges lapszámot adná meg. S a dolgozat legvégén pedig hozná a bibliográfiai tétel rövidített változatát, s közvetlenül utána feloldaná az összes bibliográfiai adat rövidítését. Ezzel a módszerrel nem kényszerítené az olvasót arra, hogy a lábjegyzetek miatt újból és újból vissza kelljen lapoznia, s feleslegesen nem ismételné egy-egy mű nagyon hosszú valamennyi bibliográfiai adatát. A késő-középkori dráma magyarországi eredetét a templomi liturgiában és az iskolai deklamatív feladatokban kell keresni. A feladatokban szó előtt szánt szándékkal nem használtuk a ‘declamatio’ szót, ennek a terminus technicusnak ugyanis a 17-18. századokban már sokkal szélesebb és konkrétabb a jelentéstartalma. Ez a szó az említett századokban jelenti az iskolai szónoki produkciót. A tanulóknak ugyanis gyakorlás végett minden évben többször bemutató declamatiót kellett tartaniuk. A középkorban azonban, s még a 17. században is találtam rá példát, a magister az érettebb tanulóknak egy thesis kifejtését adta feladatul, a másik tanulónak ezt a thesist cáfolnia kellett. így született számtalan ‘certamen’ vagy más műfaj néven ‘altercatio’, ‘vituperatio’, mint a bor és a víz vetélkedése, a böjt és a farsang vitája és a többi. Később ez két személyes ‘certamen’ több személyt szerepeltető fiktív vitává fejlődött, így alakulhattak ki a nagypénteki misztériumjátékokban s így a csíksomlyói passiókban is az égi per jelenetek, amelyekben egy teológiai tekintetben abszurd dolog lett a fiktív vita tárgya. Leküldje-e az Atyaisten a második isteni Személyt a földre, hogy az emberiséget a keresztfán vállalt halálával váltsa