Magyar Könyvszemle, 2014 (130. évfolyam, 1-4. szám)

2014 / 4. szám - Vörös Boldizsár: Történelemhamisítás, propaganda, sajtó. Illés Béla két kitalációja az általa szerkesztett újságokban 1944-1948 között

Történelemhamisítás, propaganda, sajtó 475 Újság­írásába is beépített történetet I. Péter tüzéreiről (ezúttal 46 tüzértisztet em­lítve) és alanyairól, Rákóczi Magyarországra érkezéséről, az orosz-német össze­csapásról. Az 1945-ös szövegben is az áll, hogy az összes „orosz tüzér mind egy szálig elesett­­ a magyar szabadság védelmében”. Rákóczinak e leírás szerint is sikerült elmenekülnie támadói elől, majd találkozott Esze Tamással. A találkozás­sal kapcsolatban Illés ezt állította: „Morozov orosz tüzértiszt drámai erővel írja le ezt a jelenetet.” E mondattal pedig e cikk szerzője fontos változtatást hajtott végre a kitaláción korábbi, idézett írásához képest: ez esetben pontosan megadta az esemény ábrázolásának forrását, a (soha nem létezett) tüzértiszt feljegyzéseit. Uj Szó­ írása negyedik szakaszában Illés ismertette, idézte is Morozov e „nap­­lójegyzetei’”. A cikk szerint „Morozov elfogadta Rákóczi politikai elgondolását és Magyarországot úgy tekintette, mint Kelet-Európa (német hódítások ellen vé­dekező) népeinek előretolt állását”, és panaszkodott amiatt, hogy a magyar urak, Bercsényit kivéve, nem igazán értik ezt a koncepciót és nem is érdeklik őket túl­ságosan a szabadságharc vezetőjének politikai elképzelései. A naplóíró úgy érté­kelte Rákóczit, hogy „»túlontúl kimagaslik« tábornokai és politikusai közül. Jó­val messzebbre lát, mint azok és összehasonlíthatatlanul önzetlenebb mint azok.” Morozov szerint a kurucok között nincsenek hozzá hasonló vezetők — pedig vele és néhány, megközelítőleg ilyen formátumú vezérrel, „10 kis Rákóczi”-val ki lehetne szorítani a németeket Magyarországról. A cikk e részének végén Illés ek­ként adta közre a fiktív tiszt összefoglaló értékelését a magyar urakról: „1712-ben azt írta Morozov, hogy Rákóczit nem a német győzte le, hanem a magyar urak politikai rövidlátása és határtalan önzése. »Ha a magyarság nem talál jobb és ön­zetlenebb vezetőket, akkor a német szőröstől-böröstől felfalja Magyarországot.« Ezzel a jövendöléssel végződnek Morozov feljegyzései.” A kitalált dokumentum funkciója a cikk e részénél nyilvánvalóan az volt, hogy olvasóinak megmutassa: a 18. század elején a szabadságharcot támogató oroszok küldötte, képviselője értette meg és értékelte helyesen Rákóczi „haladó” nézeteit, törekvéseit (a külpo­­litikaiakat Bercsényivel együtt), nem pedig a kurucoknál tevékenykedő magyar urak. Figyelemre méltó, hogy a kitaláció különböző változatainak közreadása során Illés - minden bizonnyal nem függetlenül a magyarokat megcélzó szov­jet propaganda aktuális szempontjaitól­ - miként növelte a „magyar urak” fele­lősségét a szabadságharc vereségéért. Míg ugyanis a Magyar sZövag­szövegben csak az olvasható, hogy „Rákóczit eladták az urak” a németnek,­ 1945 elején már - ha nem is a saját véleményeként, hanem a (soha nem élt) naplóíró értékelését ismertetve - arról írt: nem a németek győzték le a szabadságküzdelmet, hanem a magyar urak helytelen politikája volt az oka a vereségnek. E mozzanatnál a ki­talált figura szerepeltetésére, álláspontjának bemutatására nagy valószínűséggel részben azért volt szükség, mert Illés úgy ítélte meg: 20. századi szerzőként egy történelmi tárgyú cikkben nem célszerű közzétennie egy olyan véleményt, amely nagymértékben ellentmondott volna a szabadságharc bukásának okait tárgyaló 7 Vő. Kassai Géza, 1941 február 5. * Uj Szó, 1945, 2. sz., február 6., 2. * Illés 1944, i. m. 4.

Next