Magyar Közigazgatás, 1923 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1923-01-07 / 1. szám
Megjelenik minden vasárnap. 1. szám. * Budapest, 1923 január 7. • • Szerkesztőség: II., Székely-u. 2. sz. (Szilágyi Dezső-tér sarkán . KÖZIG Kiadóhivatal: II., Székely-u. 2. sz. (Szilágyi Dezső-tér sarkán). Előfizetési ára: .............fr*K' ■' fjéj.........‹‹~ ALAPÍTOTT \\ Kéziratokat vissza nem adunk. Egész évre _ Fél évre......... ... 1600 korona. ... 800 « BONCZA MIKLÓS. , ----------| Hirdetések árszabály szerint. Mi a közigazgatás? A közigazgatási hatóságok, hivatalok, intézmények tevékenységének igénybevétele a modern ember életviszonyai közt annyira mindennapos, hogy valóban alig van ma már felnőtt ember, aki arról, hogy mi a közigazgatás, valami fogalmat ne alkotott volna magának. És azért talán úgy tűnhetnék fel sokak előtt, akik e sorok fölé írt címet olvassák, hogy aMagyar Közigazgatásinak, mint elsősorban gyakorlati szaklapnak, ésoly fölösleges ezzel a kérdéssel foglalkozni, mint nem szükséges — gyakorlati nézőpontból — senki előtt, aki a kultúrember nevet a maga számára bármily kevés jogcímmel is követeli, a család, az iskola, vagy — hogy a leghétköznapibb példák közül említsünk egyet — a kenyér fogalmát meghatározni. Mi mégis úgy érezzük, nem végzünk fölösleges munkát akkor, amikor ezúttal néhány sorban azzal a kérdéssel foglalkozunk, mi a közigazgatás? Nem végzünk fölösleges munkát épen ennek a lapnak hasábjain, amelyeken immár négy évtized óta a gyakorlati közigazgatás színvonalának emelését, munkájának eredményesebbé tételét, a gyakorlati közigazgatás javítását igyekezet szolgálni minden sor, minden leírt gondolat. Nem végzünk fölösleges munkát azért, mert amikor ezt a kérdést fejtegetjük, egyúttal alkalmunk lesz éles körvonalakkal bemutatni azt is, hogy a közigazgatási tevékenység az emberiség életrendjének mily mellőzhetetlen alkotórésze, életnyilvánulásainak mily el nem hanyagolható mozzanata. Ezen a réren azután a közigazgatási gárda munkájának öntudatosságát reméljük fokozhatni és egyúttal — úgy reméljük — nyomatékosan kifejezésre juttathatjuk annak a tételnek az igazságát is, hogy a közigazgatás nem önmagáért van, hanem az egész emberiség boldogulásáért történik a közigazgatási cselekvés. Csupán nagy általánosságban is rávilágítva továbbá tárgyunkkal kapcsolatban arra a hatalmas területre, amelyen a közigazgatási tevékenység történik, a most újra szőnyegre kerülő közigazgatási reformkérdések rendkívüli fontosságának mérlegeléséhez is némi adalékot szolgáltathatunk. Mi tehát a közigazgatás? A közigazgatás oly állami cselekvés, melynek célja bizonyos eredményt a jog határai közt közvetlenül létrehozni. Ennek a fogalommeghatározásnak alkalmazása nézőpontjából mindenekelőtt megjegyezzük azt, hogy állami cselekvés alatt az állam által alkotott, illetőleg szabályozott önkormányzati hatóságok, hivatalok és intézmények cselekvéseit is érteni kell. Tekintet nélkül azonban erre, első pillanatban talán semmitmondónak tűnik fel ez a meghatározás, mert hiszen indokoltan mondhatja akárki: elvégre minden emberi cselekvés valami eredményre irányul, az pedig, hogy az eredménynek a jog határai közt kell létrejönni, nemcsak a közigazgatásnak alapvonása, hanem jellemzője általában minden olyan cselekvésnek, amelyet helyesnek , megengedettnek szokás tartani. Ha tehát hozzákapcsoljuk is ehhez a definícióhoz azt, hogy állami cselekvés, ezzel legfeljebb az állami funkciókra, az állami cselekvésekre általában mutattunk rá, de nem határoltuk el a közigazgatást az állam egyéb funkcióitól, a jogalkotástól, a kormányzástól, a bíráskodástól. Épp ezért kell azonban súlyt vetni a fogalomban az eredmény közvetlen létrehozásának, mint célnak kiemelésére. A többi állami funkciók közvetlen eredményei ugyanis az illető funkciót gyakorló állami szerv célját nem merítik ki. A jogszabály megalkotása magában véve még nem végleges célja az állami jogalkotó hatalomnak. A jogalkotó hatalomnak a jogszabállyal az a további, tehát nem közvetlen célja, hogy a jogszabály a gyakorlati életben tényleg érvényesüljön is. A jogalkotásnak ekként való meghatározása tehát: a jogalkotás oly grigítóerörekvés, amelynek célja bizonyos eredméi^^Tpgl^átáv’ás közt közvetlenül létrehozni, egyfely^zmj^NálJ.meg, mert mjl'inak a közvetlen céldira (^jogszabály megalkotása sohasem végfi££ ( tehát egyáltalában nem is teki^^\M^[^el/azo^ban nem áll meg ez a definíció azén^tagmeft ^ távolabbi, a végső cél után való törekvéstSfc^gjj^szobály érvényesítése viszont már a jogalkotó nfököO^működési körén kívül esik. Ha ugyanis a jogszabály érvényesítése valamely gyakorlati eredménynek közvetlen létrehozásával kapcsolatos, ez már épen a közigazgatásnak működése során történik, így tehát a jogalkotásnak helyes meghatározása, szembeállítva a közigazgatásnak előrebocsájtott definíciójával, csak ez lehet. A jogalkotás oly állami cselekvés, amelynek célja azoknak a jogi határoknak megállapítása, amelyeket egyéb — közvetlen eredmények létrehozására irányuló — cselekvéseknél figyelembe venni kell. Ebben a fogalommeghatározásban azután ki van domborítva a jogalkotásnak közvetlen és közvetett célja és így ez a definíció most már az előbb tárgyalt kifogások alá nem eshetik. Ugyanezen az útán kell haladnunk, ha a kormányzási és a bíráskodási funkciót kívánjuk meghatározni. Kormányzat — ugyanis — az az állami cselekvés, amelynek célja: megteremtése, készentartása és rendelkezésre bocsájtása azoknak a feltételeknek, amelyek a jog határai közt mozgó egyéb cselekvéseknek közvetlen érvényesülését biztosíhatják. A bíráskodási funkció lényegét pedig ekként fejthetjük ki, előbb vázolt fejtegetésünk alapján: bírás- timís az a cselekvés, amelynek célja végbement egyéb cselekvéseknek a fennálló joggal való egybevetése. Mindezeket a definíciókat ezúttal csak azért soroltuk fel, hogy az egyéb állami funkciók között fennálló ellentéteknek kidomborításával is hozzájárulhassunk a közigazgatás előrebocsájtott fogalmának megvilágításához. Mellőztük azonban eddiga kérdésnek még egy oldalát, a közigazgatásnak nem az állami, hanem az