Magyar Krónika, 2015. január-június (2. évfolyam, 1-6. szám)
2015-02-01 / 2. szám
a vasipar, a cukoripar, a szénbányászat, és ekkoriban vetették meg a később világhírű magyar malomipar alapjait. A reformkorhoz és Széchenyi István munkásságához kapcsolódóan megindult a hitelezés, megalakultak az első hitelszövetkezetek. Egyebek mellett ekkor vette kezdetét a folyamszabályozás, a dunai hajózás, bővült az úthálózat, megépült a Lánchíd, és 1846-47-ben megindult hazánkban a vasúti közlekedés. Törvényt alkottak az önkéntes örökváltságról, az üzemalapítás szabadságáról és a váltóról. A magyar nemesi ellenállás sikerrel védte meg az ország alkotmányos különállását a beolvasztási kísérletektől, jól használva ki a külső ellenségekkel harcoló uralkodóival szemben adódó lehetőségeit. Ez az alkupozíció a külső kudarcok nyomán javult, hiszen a területi veszteségek és a magyar fél erősödése következtében a Habsburg Birodalom súlypontja a Duna-medencére tevődött át, így Ausztria nagyhatalmi státuszának fenntartásához Magyarország lojalitása az udvar számára is kulcsfontosságúvá vált. Kétségtelen siker volt, hogy a felszabadító háború nyomán az ország középkori területe lényegében helyreállt, sőt a később fontos tengeri kijárattá váló Fiumével bővült. A korszakban az ország területén nem zajlottak harci cselekmények, tehát a lakosság békében gyarapodhatott. A szuverén államterületen kibontakozhatott a magyar politikai, kulturális, tudományos és művészeti élet. Kialakulhatott a magyar értelmiség és annak politikai programja. Ezáltal 1848 nem érte készületlenül az országot. Készen állt a politikai koncepció, a politikai vezető gárda és annak tömegbázisa is. Erre a felosztott Lengyelországnak esélye sem volt. Bár az elpusztult országrészekbe érkezett nagyszámú betelepülőt a magyarság az elkövetkezendő két évszázad során sem volt képes integrálni, és ennek végül tragikus következményei lettek, mégis a korszakban Magyarország több sikert könyvelhetett el. Korlátozott függetlenségét szívós politikai ellenállással őrizte meg, és kívül tudott maradni a nagy európai konfliktusokon. A belső béke megteremtette az anyagi és szellemi gyarapodás lehetőségét. Az így a lassan megerősödő ország hatékonyan tudott fellépni érdekeiért 1848-ban és 1867-ben. Ma, nemcsak a belső egység, de - az akkorihoz képest - jelentős mozgástér is a rendelkezésünkre áll annak érdekében, hogy az országot a politikai függetlenség és a békés gyarapodás ösvényén tudjuk tartani. ■ Aste macxmi TUDÓSORSA*'u Than Mór: Széchenyi, Kossuth, Deák (Mennyezetfreskó a Magyar Nemzeti Múzeumban)