Magyar Krónika, 2015. július-december (2. évfolyam, 7-12. szám)

2015-09-01 / 9. szám

* Érdemes olykor elgondolkodni bizonyos megállapodott megállapításokon, hátha javításra szorulnak. Mikor Czuczor-Foga­­rasi-pártiként ezt írom, e jeles szótár eset­leges hibáira is gondolok. * Két szavunknak testrész névként ősi­nek illik lennie. És ha így van, akkor volt ideje oldalági rokonokat nemzeni. Ám ha megnézzük szótárainkat, akkor ilyeneket alig találunk. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárának (TESz) kisöccsében, az Eti­mológiai szótárban (MetSz) ez áll: „Ősi, finnugor kori szó” - tehát kb. négy-, négy és fél ezer éves - „vö. vogul kit, osztják köt, tűrjön ki, cseremisz kit, finn kási (káté­)­­ ’kéz’. Ezek előzménye az azonos jelentésű finnugor *káte lehetett.” Tehát a frissebb és kisebb finnugor alapú szótá­runk talált egy remek megtartású mai finn szót, s neki ennyi elég. Ahogy ma mondják, nem semmi, ha egy kicsi szó ennyi évezre­det kibír karcolás nélkül. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a CzF. szerint a finnugor szavak második más­salhangzója, a tö „néha nyelvhegyi roko­naival úgy mint a d, cs, gy, sz, s betűkkel fölcseréltetik.” Tömze váltásra csak három példát tud: „rezzen, retten, tömöcsköl, tö­­möcsköl, zömök, tönkesz.” A MetSz. a szó­­belseji tömző váltásra a fűz példáját hozza, a fűz esetében pedig a kezét... (Ezt a jelensé­get nevezi Marácz László Hollandiában élő magyar nyelvész körkörös érvelésnek - cir­­culus vitiosus.) Gondoljunk a kéz jelentés kapcsola­taira. Az első, ami szemünkbe ötlik, a kéz fontossága. A Kossuthnak­­ is­­ tulaj­donított mondás: „ipar nélkül a nemzet félkarú óriás”, jól példázza ezt. Fél karral Illusztráció Comenius: A látható világ című kötetéből, 1658 118

Next