Bangha Béla szerk.: Magyar Kultúra. Társadalmi és tudományos szemle. 14. évfolyam (Budapest, 1927)
1-24. szám tartalomjegyzéke - TÁRCA - Az ír ember mexikói tanulmányútja
Színházi Szemle. i az elmúlt hetek csak úgy ontották a színházi eseményeket, aminek magyarázata, hogy a színházi szezon fordulójához jutott el. Január és február a két legfontosabb hónapja az évadnak s a színigazgatók mindig ilyenkorra tartják segízletesebbnek vélt csemegéiket. Hogy aztán ez a reményük mennyire vált be, hogy csalódtak-e, vagy elégedetten dörzsölik kezüket, az nem a krónikás dolga, aki a következőkben állítja össze a mérleget. A Nemzeti Színház Kamaraszínháza annyi keresgélés után a legideálisabb kamaradarabra akadt rá Dickens A házi tündér című színművében. A darabot a nagy angol író regényéből egy ismeretlen Taylor nevű mester dolgozta át színpadra és ezt az átdolgozást Huszár Imre fordította magyarra. Bármennyire is elvi ellenségei vagyunk a dramatizált regényeknek, meg kell állapítanunk, hogy Taylor átdolgozásában érdemes regény érdemes eszközökkel került színpadra. Dickens az az író, akit mindig és minden alakban szívesen látunk, mert benne azt az emberszeretetet csodáljuk, amelynek gyökerei visszanyúlnak az evangéliumig. Írásaiban a szegények és az elesettek istápolója és soha sem téveszti szeme elől azt az írói hitvallást, hogy a gyönyörködtetésen túl, más éhségek kielégítésére is kell törekednie a költői műnek. Dickensből tanulhatunk is mindig, mert nem elégszik meg hangulatok keltésével, hanem mély igazságokat is érzékeltet. Ez a műve a tiszta házitűzhely himnusza. Ehhez nem kell gazdagság, csak egyszerű, megelégedett szív és még valami, aminek szimbólumát Dickens a tűzhelyen örökké ciripelő tücsökben adja : a szeretet. Egy egyszerű fuvaros egyszerű, de örök vidám feleségét teszi meg a cselekmény pörgetőjévé, aki a maga kedves és vidám bölcseségével megvédi a maga otthonát is mindenféle veszedelemtől, de ugyanekkor összeboronál két fiatal szivet is és megment annak a házitűzhelynek, amelynek öreg, de mégis békét hozó kövei közt mindig ott zenél a szeretet édes tücske. Dickens, aki mindig a realitás markáns színeivel dolgozik, itt is követi a maga írói receptjét, nem kendőzi az élet rút oldalait, sőt élesebben aláhúzza, hogy annál inkább kiragyogjon a költői igazságszolgáltatás, amely nála azonos a krisztusi szóval: boldogok a tiszta szívűek. Különösen szép és egészen dickensi egy szegény, vak leány alakja, kinek leheletfinom szerelmében a költő a szegények iránt érzett nagy vonzalmának minden szépségét beleöntötte. A Kamaraszínház Dickenshez méltóan adta elő a darabot, amelyhez Lavotta Rezső írt hangulatos és szimbolikus erejű zenét. m