Bangha Béla szerk.: Magyar Kultúra. Társadalmi és tudományos szemle. 19. évfolyam (Budapest, 1932)
1-12. szám tartalomjegyzéke - TÁRCA - Nagy Miklós: Napkeresők (Vers)
senki nem kezeli. A krétáról tért át az olajfestésre, amely szervesen kapcsolódik régi technikájához. Ez egyúttal magyarázata annak, hogy mindenkitől eltérően bánik az olajfestékkel, éppoly virtuozitással, mint régi anyagával. Fried Pált festői és rajzbeli készségén kívül a mesterség szeretete és ismerete jellemzi. Előadásmódja szellemes, szeme és keze nem ismer nehézséget, amelyet fitogtatás és minden verejték nélkül rögzít képeire. A legmodernebb Páris s bár kint él, a szélsőségek nem hatnak rá. Ha helyet akarnak meghatározni, késői impresszionistának mondanánk, aki a látottakat, szemen keresztüli élményeit törekszik közölni, megdöbbentő készséggel. Román György a kiállítás másik tehetséges festője, az előbbinek homlokegyenest ellentéte. Romantikából táplálkozik s itt a legszélső határig megy el. Képei néha rémképekké válnak s valóságos suei fantáziával készülnek, melyet ugyan festőileg jól fejez ki, de pesszimizmust, szomorúságot hirdető vásznai szorongó, vigasztalan érzést keltenek a szemlélőben. Bosch Edith képzett festő, azonban problémanélküli. Illetve festményein olyan művészi megoldást keres, amelyet már mások rég megtaláltak s így nem tud érdeklődést kelteni munkái iránt. Dési Huber István is nyitott kapukat dönget. Örökösen egyet hajtogat s ámbár őszinteségét nem vonjuk kétségbe, festését, ezt a kompromisszumot az expresszionizmus és kubizmus között, sokan felelőtlen művészkedésnek nézhetik. Gergely István rajzai improvizációk. Akad közte jó is. Révfy Kádi János grafikái szeretettel és sok szentimentalizmussal készülnek. Mikusa Samor portrésorozattal mutatkozik be. A velencei biennálén látott feje (Tomi) nagy ígéret volt, amelyet a fiatal szobrász teljes mértékben beváltott. Emberábrázolása már ma kifejezi, hogy a portré kettős feladatával, amely szerint egyfelől a modellt, másfelől saját magát a szobrászt kell megmutatnia, tisztában van. Fejei közül kiemeljük a Fiatal leány és a Fiatal férfi terrakottákat. A plakettek közül a Cuoco címűt mint egészen elsőrangút. A szobrok — bár tudjuk, hogy „nincs jó tanár, csak jó tanítvány" — Pátzay Pált, Mikus mesterét, mint pedagógust dicsérik. Jajczay János Irodalmi élet (Szitnyai Zoltán és Török Sándor regényei.) Hanyatlás vonalába eső generációk szokták ellenállás nélkül elfogadni a régi nemzedékek életének formáit, viszont az új nemzedékeknek a régivel és önmagával való viaskodása új korok kezdetének magasba szálló hullámvonalait jelzi. Ezért kell kellő megértéssel és megbecsüléssel értékelnünk azt, hogy az irodalmi fiatalság élesen kritikai állásfoglalás után értékeli ujjá főképp a közelmultat s ezzel a kritikával akarja kijelölni a jövő útjait. Szitnyai Zoltán regénye, a Nincs feltámadás, a fővárosba centralizálódott irodalom figyelmének meglehetősen a szélén maradt területére próbál rávilágítani. Lapjai mögül, elsietett, halvány, szenvedélyes és kusza vonásokkal, a világháború magyar kisvárosának képe bontakozik ki és valami görcsös elfogultság tükrében annak a nemzedéknek arca, amely a magyar társadalomnak történelmi és a nagy háborúnak polgári frontján elvesztette a harcot, mert erkölcsi erői nem bírták el a feladat súlyát. A tételt kétségtelenül komoly tehetség vetette fel, de a kiformálás és összefoglalás botorkáló kéz és nem eléggé fegyelmezett fej munkája.