Magyar Kurir, 1788. január-június (2. évfolyam, 2-51. szám)
1788-03-12 / 21. szám
játszodtatott; hogy azt a’ balgárok izetlen keserü játéknak nevezték. Azon kivűl, hogy fotalan Versekbe vélt foglalva, hibázott benne az iró , mind az erkölts, mind a’ Státus, mind a’ Vallás ellen,a melléért nem csak megtiltatott többszöri eljátzodása , hanem a ’éz-irás is poroszló által elvétetett. — Parisból Kébr. 13-dikán. Edgy itten kólduló vak embert az arnap megszokit valaki és tudakozza tölle,ha ugyan ő semmit nem látnak ? erősiti a’vak , sőt próbát is teszen az idegen, és vak-merőnek , vagy merő-vaknak találja mint a’ czigány lovát. Kérdi: továbbá az esmeretlen: ha nem akarnak ő a’ kólduláson kivűl más jobb módon élelmet keresni ? Igen is akarnék Uram, felele a’ vak, de én vak lévén semmi módot nem látok. Mutatok én módot, tsak várakozzál itt edgy kisség. Kevés idő múlva jön az esmeretlen igy szólván a’ vakhoz : íme hoz,tam edgy-réhátty nyomtatott Könyörgést Szent Antalhoz, ezeket árulván több pénzt fogsz kapni mint a’ kóldulás által. Edgy újságon kapó ott elő sétálván, megvészen edgy Könyörgésd Mi leszsz belülre? két óra alatt többet eladott s száz exemplarnál, és egész Párisba hire futamodott az Ő vak ember könyörgéseinek. Mikor Örvendene a’ vak, a kereskedésének , edgy Politzáj Katona is viszen edgy könyörgést, és látja, hogy nem egyébb, hanem edgy Párisi nagy Dáma ellen jelesen irt Paskvillas a’ Szinek Nótájára. Elfogják a’ szegény vakot, és tudakozzák tölle a’ szerzőt: de az ő vallásfétése éppen olyan kevés világosságot ád az írónak ki keresésére, mint a’ mennyit Ő lát. — Utazván egy két 11-dik jsófef Francia országban , a’ kísérők előtt belovagol egyedül azon fogadóba, melybe ebédre vá-