Magyar Kurir, 1790. január-június (4. évfolyam, 1-21. szám)
1790-02-20 / 15. szám
Istvánnak minden ezzel lévő Klénodiumaival együtt, a’ már megirt mód szerint. Ennek el indittásakor, a’ Cs. K. Udvarban olly nagy valt az oszve - tódult sokaságnak tollyongása , hogy talány egy a’ nép között fel vetett alma a’ földre nem eshetett volna. Még a’ Korona meg nem indittatik, midőn ezen szomorú hírű oszve-tódúlt sokoság közé érkezek, hogy t. i. a mi közönséges szeretetre méltán érdemes Hertzeg Asszonyúnk Ersebeth halva fekszik. — A’ minden felől oszve-gyűlt sokoságnak minden fele lett szegyel válása után, már félórára elterjede az egész városban ezen véletlen szomorú hir.Nemn csak a’ Fejér népek, kiknek ezen Hertzeg Asszony barátyok és édes anyyok valt, hanem nagy rangban lévő Férfiak is sokan sirva sokodának, az asszonyok pedig jajgatva járnak vala némely utcákon, és egész Bécs meg illetödve könyvez vala. — Már tegnap, u. m. szeredán reggel a’ szülésnek fájdalmai vették vala környűl, ezen kedves Hertzeg asszonyt, melyre nézve az Udvari Templomban már 9 órakor ki vala téve a’ Szentség érette— estvéli 8 és 9 órakor egy Hertzeg Kissasszonytszüle, ki életben marada, maga pedig más napra — Csötörtökön reggeli 6 és 7 óra között a holtak közé költözik. Láttam már Érdemes Úri embert, ki ezen szomorú történeten siránkozva — ezen kedves H. Asszonynak halálát nem hihette vagy nem képzelhette — — — — — ezek az én önként ide rekesztett néma jegyzéseim, az ő szomorú történetén esett titkos foházkodásaim. — Ezen kedves hierczeg - asszony valt talám csak egyedül az, a’ ki magát az ő alatta lévő ember társaihoz , leg alatsonabb férfét felebaráttyihoz a megalázodásig lebotsátván, magáról és maga méltóságáról elfelejtkezvén, midőn a’ Práterben a’ több aszszonyságok között nyájoskodik vala, csak arról lehet vala megesmezni, hogy a’ kevélység* nélkül való szelid és alázatos maga viselésén kivül tsak nem mindeneknél edgyügyübb öltezetben valt Öltönye. Nemzetünket annyira szerette, hogy egy