Magyar Kurir, 1792. szeptember-december (6. évfolyam, 74-100. szám)
1792-09-25 / 77. szám
zást, ’s szenvedje meg őket a’ külső Városokban!; fogadják, hogy ők is csendesen fogják magokat viselni. De a* Basa’ felelete a’ volt, hogy mig ő pl, addig ugyan békességesen meg nem maradnak a’ szemei előtt, hanem csak jobb leszsz, ha eltakarodnak. Illy kemény választ kapván, már tsak azt kérték: hadd telepedhessenek meg legalább egy néhány falukban. Erre, oly szenetet vettek a Basától, hogy, annyi mint az , szánakozásból meg fogja őket szenvedni; de következendő két feltételek alatt: 1. hogy Belgrádiéi, legalábbis tiz óránnyi járó földre vonják meg magokat; 2.), hogy egy faluban husznál többen nem választhatnak lakó helyet magoknak. Meg nyugodtak ezen ajánlásán a’ Basának , a’ ki még e’ felett megígérte, hogy maga fog kegyelmet kérni németek a’ Portánál; a’ minthogy irt is egy könyörgő Levelet a’ Tsászárhoz, ’s által adatta azt a’ Pártosoknak, hogy olvassák el , *s küldjék el magok Konstantzinápolyba. De már az elölt el küldötte maga, Or* sován által a* Tsászárnak azon írásokat, mellyekben elő vólt adva a* dolog, minden környülállásaival együtt. — Már most tehát fegyver-nyugvás vagyon, a’ két Török Felekezet között; *s a’ mint látszik , nem akar Kera-Hassan mind addig ki mozdúlni Belgrádi külső Városaiból, mig felelet nem érkezik Konstantzinápolyból. Pest 13. Sept. — A* Magyar Teátrom tagjai még élnek , a’ Magyar nyelv és erkölts pallérozásán munkálódnak , és feltett tzéljokban az irigységig álhatatosok. — Már most ismét Protashevitz Urai igazgatójok. Sejet. tidikén a’ Diákos Leány jelent meg ezen Teátromon, melly пек ez a’ summája, hogy a’ tudomány többet ár d' Jzáp~ segnél. Szerzője ezen játéknak Intsinér Udvári úr. Ditséretet érdemlett mind a’ Szerző, tiszta Magyar és legjobb ízlés szerint készült munkájával, mind az igazgató , jó rend - szabásaival, mind pedig a* jádczó személyek, ki ki magáért való kitételével. Élje 1504 * #O’ •felé'