Magyar Kurir, 1793. július-december (7. évfolyam, 1-52. szám)
1793-08-02 / 10. szám
ve esküvésnek fészke Caen városa, Chalvados, és Evreux osztállyok , holott az el árúitatott és el szökött deputatusoknak nagy része, nevezetesen Bűzött, Barbaroux , Salles, Lanjançais s. a. t. múlatnak , és az ott való polgári tisztekkel, ’s Wimpfen Felix Generállal eggyütt fájják a’ II. Gyüllés ellen a’ vasat. — Juhirik napján érkezett, úgymond Chaből, Caen városából az az ifjú leány személy , a’ ki Marátot meg ölte, oda lett érkezése után kövekezendő napon eggy levelet küldött ez a’ személy Maráthoz, mellyben azt írta nékie, hogy mivel tudtára vagyon hazájához való buzgó szeretete , eggy Olly titkot fogna néki ki nyilatkoztatni, mellytöl függene a’ nemzetnek szerentsétlensége; ahoz képest kívánna vele beszélni. Marat semmit nem felelt ezen levélre. Következett napon újra levelet irt néki a’ leány, mellynek foglalattya e’ valt, hogy ő szerentsétlen személly lévén , segedelme nélkül szűkölködik , és telyes reménysége vagyon annak meg nyerése iránt, ezt a levelet maga vitte hozzá a’ leány, ’s maga nyújtotta kezébe. Minthogy Marát egésségtelen volt, szintén fürdőbe ült, ’s onnan beszélgetett a’ személlyel, és midőn tölte hallotta volna, hogy Caen városába gyűltenek volna egybe az Öszve esküitek, és naponként szaporodna számok; igy ízó volt: nem sokat fognak azzal nyerni, és úgy tartom , hogy mindnyájan a’ Guilotine alá kénszeretnek fejeiket adni. Ebben a’ szempillantásban eggy hegyes tört rántván ki a’ leány kebeléből, úgy által döfte Marat szíve táját, hogy eggy két rebegő szavai után lelkét ki fújta. Meg fogattatván és kérdőre vonattatván a’ leány szemely, ezeket vallotta, hogy ő Cordai Charlotta, 25 esztendős, a’ Calvadosi osztályból való nemes embernek leánya, rend szerént Caen városába lakott , és ízűlésről (de talán tsak anyyáról ) réá maradott örökségéből élt. — Ő ölte meg Maratot, és kész életét hazájának javáért feláldozni, mellyben, ha még tovább élt volna Marat , bizonyosan veszedelmes hazafiak között való háború támadott volna. — Maráinak hóit