Magyar Kurir, 1793. július-december (7. évfolyam, 1-52. szám)
1793-10-18 / 32. szám
la ez az istennek, mint az Augustusi, és mondhatom, hogy az Isten fel gerjedett haragjának, leg terhesebb büntető ostora vala, és ennél frtóztatóbbat soha nem ért az ember, ’s nem is érhet. Itten úgy szólván, tsak patakotska vagyon, még is a’ leg keménnyebb épületeket is fenekestül egygyütt el vitte, és gyökerestől ki szaggatta a’ nagy élő fákat. Most már tsak sürü sóhajtások közt keréng a’ szegény gazda kopasz földjén , ’s jajgatással keresi tsürének helyét; némellyek kitsiny hitüek lévén, mint az őrültek, vétkes szózattal ordítanak az uttzákon. Bizonyára Jobi hit is kívántatik ezen szomorú történetnek békességes tűréssel való el szenvedésére, így elegyítetek meg a’ kis édes száz annyi keserűséggel. Azonban , hogy eggy kevéssé felejtesse a’ fent nevezett Bányafy úr a’ lakosokkal károkat, harmad nap múlván eggy jeles tűzi játékkal, és a’ városon kívül lévő múlató hajlékának mesterséges meg világositatásával kívánta őket mulattatni; sőt hogy F. Urunkhoz való mélly tiszteletét, és szeretetét némanéműképpen ki nyilatkoztathassa, Ferentz napján is eggy hasonló jeles világositást készitetett a’ város közepén, hármas pyramis figurákra, a’ közép pyramison ezen betűk olvastattak: V. F. N. az az, Vivat Franciscus //dús. Alól a’ nevezett úrnak czímere vala illy all írással: Leibitzer mint a’ hóid immár fogytára jár, Bányaffy mint a’ nap sugara fénylik már. ÉLy Víg keDVeL soká keDV Vnknek fő tzéLya, ’s e’ hiV fegyVer Légyen VirtVsoD péntzéLya. A’ jobb kéz felől való pyramis képzeltette Gróf Csáky János fő Ispányunk úr ő kegyelmessége tiszteletét, fiával Gróf Csáky Jósef Cancellarius úr ő kegyelmességével, és az egész famíliával eggyütt, mellyen illy fenn Írott versek látczattak : Éljen Csáky János Gróf bölcs fő Ispányunk! Élyen fia Jósef kegyes Jonathánunk