Magyar Kurir, 1799. július-december (13. évfolyam, 1-52. szám)
1799-12-27 / 52. szám
Mellyet is hogy mindnyájan, kik jelen vagyunk számos esztendőknek folyásiban frissen, egészsé egesen, ’s telyes meg elégedésünkkel elérhettünk, szivembül kívánom, avval az alázatos kérésemmel, hogy eddig hozzám mutatni tetszett szives indulatban engemet tovább is meg tartani mélttóztatmanak ; a’ ki valóban, csak akkor fogom magamat szerentsésnek tartani, a’ midenn meg mutathatom, és mondhatom, hogy légyek az líráknak alázatos szolgájok. Azonban nem tehetem, hogy Jegyző Uraimékat ne kérjem, hogy ezen Nemes Városunknak régi fénnyét , utánni siralmas pusztúlását, ’s mostani lételét magában foglaló ’s egy hazafiés Magyar szivvel biró Tisztviselőnk által rendbe szedegetett, és azért, hogy örök emlékezetben fönn maradjanak, ezen fenék kövek közé való bé tételre és készitett verseket, az el olvasás, és közönséges meg halgatás végett ezen Írásban által ne adjam , ’s egyszersmind tiszta szivbül fel ne kiáltsam, hogy a’ Magyarok Illene sokáig ’s boldogan eltelte Nemes Városunk mostani Tanáttsát, Fő Biráját, választott Nemes Községét, Polgárjait, ’s más egyébi érdemes Lakotsait, Éljenek! vivant!