Magyar Kurir, 1805. július-december (19. évfolyam, 1-46. szám)
1805-09-17 / 23. szám
tételeire vissza térni kéntelenittetik, amely kéntelenség az ő tulajdon szerencséje fog lenni. Ezen esetben nem csak hogy a’ Sr. Császár háládatosságát nyerte meg a* Német Birodalom Császárja, hanem, tulajdon javára nézve is többet cselekedett, mintha tíz csatát nyert volna meg Fr* ország ellen; minthogy a’ békesseg’ leg első következése a’ Fr. Császár* azon Ígéretének biteljesedése fogna lenni» a’ mely Ígéretét ő itt is örömmel megujjitja, hogy t. i. a’ Frantia és Olasz Koronákat egymástal el fogja választani. Ellenben ha Austria, az eltökéltettség nélkül való eszközök és kéttségeskedés által, a’ bizontalanságot öregbíti; ha ez által az Angliai Ministeriumot abban az átlátásában megerősíti, hogy Austria Coalitióba vonattatott; ha azon feltétel mellett megmarad, hogy Olaszországban 72 ezer embert tartson, igy képtelen azt gondolni a’Fr. Császár, hogy Austria titkos örömmel szemléli azon háborút, a’ melly által Fr. ország gyengittetik; és hogy a’ jelenvaló szempillantatot kedvezőnek lenni tartja azon ellenségeskedésnek viszontzig való elkezdésére, a’ mely alatt el kellett ezen emberi nyomnak lankadni. A’ Fr. Császárnak csak 50 ,000 emberei vámnak Olasz országban, *s ezek közzül is a’ Nápolyi K. Birodalom’ túlsó végén fekszik 15000 ember. E’ szerént Fr. országnak leg nevezetesebb határa forog veszedelemben, a’ melly nem fedeztethetik illendő erővel, hatsak a’ tenger partokrol el nem vonattatnak a’seregek , következésképpen a’ Sz. Császár ezen dolgot nem nézheti különben, hanem, hogy azt gondolja, hogy Austria