Magyar Kurir, 1815. július-december (29. évfolyam, 53-104. szám)

1815-09-15 / 74. szám

432 nak viszszaállittatását elősegéllették , ha­nem ez az elégtétel tsakugyan nem fog tö­­kélletes lenni mind addig , míg a’ Süve­­tsegyes Hatalmasságok minden Frantziakat a’ magok Királyoknak thrónusa köríti ösz­­sze gyűjíni , ’s az ő legjobb attyoknak ha­talma alatt egygyetrenegy famíliává lenni , nem látnak. Kétségkívül találtatnak ezen famíliában háládatlan fiuk, hüsé­gtelen alatt­valók , hazájoknak elárulói , ‘s hitszegő emberek, a’ kik megérdemlik azt, hogy a’ nemzetből, melynek gyalázatjára , ’s azon társaságból, melynek ostoroztatására van­nak, örökre kitaszittassanak. De azonköz­­ben nem kell elfelejteni azt, h­ogy tsak a’Ki­rály és az ő küldöttjei mondhatják­­ ki a’ bűnösökre az igazságos megfenyittetést. A’ Frantzia Király érezte ezen megbüntettetés­­nek szükséges voltát , minthogy ezt már megparantsólta. Tsak a’ Királyt illeti ez az igasságtétel, ’s az alattvalók meg nem sérthetik ezt a’ szent just a’ nélkül, hogy egyszersmind a’ Királyi Felséget is gorom­ba módon meg ne sértsék , azonközben tsak­­ugyan kételen vagyok, Polgármester Úr! negvallani, hogy mi az igasságnak sőt ma­­gának a’ tsupa jóságnak országló páltzája alatt is azokat a’ szomorú történeteket’s azon belső hadakozásokat, a’ mellyek Frantzia országot a’ legkegyetlenebb firannusnak or­­száglása alatt oly sokáig sanyargatták, bánkódva szemléljük naponként megújit­­tatni­­ magam is szemlélője voltam, azólta, hogy ezen városba megérkeztem, ezen ren­detlenségeknek. Nékem hatalom adatott arra, Polgármesterül-­ hogy megmondjam az Úrnak, hogy a’ Szövetséges Hatalmassá­gok, mélységes boszszankodással, és un­­dorodással szemlélik ezeket a b­rút zenebé­­náskodások­at, ezen minden princípiumok­nak megtagadtatását, Frantziák által a'ma­gok Királyoknak szemei előtt, kinek szivét mind ezek igen keserítik, elkövettetni, an­nyival is inkább hogy magok a’ Szövetséges Hatalmasságok is tsak azért jöttek ide, hogy ezen országnak a’ békesség’ áldásait megsze­rezzék. Nem kell elfelejtkezni arról, hogy a’ népnek magamagának eleget tenni , an­nyi , mint a’ Státusban a rendet felfordí­­tani, a’ Királynak ellenségévé lenni, ’s az országot a’ fejetlenségnek állapotjára jut­tatni­­— „Adugyék-ld köztetek minden gyülöl­­séges és boszszúálló érzékenység­­ a’ kibosz­­szúálláson gondolkodik sokkal szerentsét­­lenebb, mint a’boszszúállás’tárgya. Míg egyik bűnnek nem kell a’ másik bűnt megbüntető eszköznek lenni. Tsak az igasságtevő szék­­nek szabad az igasságnak pallasát kezébe venni. A’ legnyilvánságosabb jelek, mel­­lyeket az alattvalók a’ magok Királyok eránt való szeretésről és hűségről mutathatnak, az ő parantsolatainak pontos telyesítése, aka­­ratjának követése, ’s kívánságainak meg­előzése. De mi bánkodással szemléljük, hogy a’­­ 8 -dik Lajos’ szavára , az ő Fran­­tzia országba való viszszaérkezésétöl fogva, nem halgatnak­­ az ő parantsolatainak nem engedelmeskednek­ az ő hatalmát m­ég azok sem esmérik­ meg, kiknek a’ volna kö­telességek , hogy azt másokkal is meges­­mértessék ’s tiszteletben tartassák­ és hogy a’ jó indúlatú polgároknak tsendességét na­ponként a’ legnyúghatatlankodtatóbb törté­netek háborgatják. Erre nézve, a’ magok esküvéseikhez hűségesek maradván, minden erejek által segíteni akarják a’ Szövetséges Hatalmasságok a’ magok Felséges Szövetsé­geseket 18-dik Lajost, a’ végre, hogy F­ran­­tzia országnak az erős és tartós békességet, ’s minden Frantziáknak ezen boldog állapot­tal való bátorságos élést , megszerez­hessék. — Azon parantsolatokhoz és telyes hatal­makhoz képpest , mellyek nékem adattat­­tak, kérem a’ Polgármester úrat, hogy gon­doskodjék affelől, hogy estvéli 9 óra után, a’ piatzokon, utzákon, kávéházakban, korts­­mákon, és egyéb közönséges hellyeken va­ló minden öszszegyülekezés, szorosan meg­­tiltattassék, hogy senki is más valakit, akár ki légyen az, és semmi­féle okokra nézve «SgRWSSwar­

Next