Magyar Kurir, 1816. január-június (30. évfolyam, 1-51. szám)
1816-05-31 / 43. szám
34- re nézve így fejezte ki magát a’ feljebb nevezett Londoni Minister újság: —“ „De hát mit akarnak ezek az öszszeesküdtek ? Hogy Bonaparte még el testiképpen, az igaz, de politikai értelemben meg halt. A’ vérnek és félelemnek országát a’ Respublikát akarják-é ismét feleleveníteni? De, hát nem látják, hogy ez lehetetlen ? Magok ezen öszszesküdtek ugyan , meglehet, hogy még most is azok, a’ mik régen voltak; meglehet, hogy ők még most is azok a’ rút és vérszomjúzó jakobinusok, a’ milyenek az 1793. dik esztendőben voltak. De, hát nem veszik eszekbe, hogy körűlettek mindenek más állapotban vannak? hogy ők, a’ heilyett, hogy a’ népet engedetlenségre ’s felzendűlésre indíthatnák, inkább megvedetést és irtózást gerjesztenek fel benne magold eránt ? és végezetre, hogy a’ heilyett, hogy a’ jelen való országlást felfordithatnák, inkább a’magok fejeiknek okoznak halált és veszedelmet ? A* Frantzia népnek véghetetlenűl nagyobb részt , most tsak a’ tsendességet ’s bátorságot óhajtja, ’s tudja azt, hogy ezeket a’ betses jókat tsak a’ maga igazi jussal biró Királyának országlása alatt találhatjameg. A’ Frantziák a’ lefolyt húsz esztendők alatt az országlásnak minden nemeit megpróbálták , ’s mind ezek a’ tapasztalások meggyőzték őket affelől, hogy az igaz jussal biró (legitimus) Országló lineán, ’s annak a’ régi uralkodó törsöknek oltalmán kívül, a’ melly Frantzia országnak ditsősségét ’s boldogságát oly sokáig fenntartotta , az állandóságot egyébben semmiben feltalálni nem fogják. — „Úgy látszik , hogy ezek az öszszeesküdtek elfelejtkeztek arról, hogy a’ Legitimus súgóit (a’ Bourbonoknak igaz tussal való országlását) egész Európa a’ maga kezessége alá vette. Igaz ugyan az, hogy az ellenkező résznek (az úgy nevezett Oppositziónak) tagjai, ezt a’ kezeskedést, a’ Fr. ország’ dolgaiba való igazságtalan beléelegyedésnek nevezik. Egy átaljában van is itt hellye a’beléelegyedésnek ; de ki tette ezt szükségessé? éppen magok azok az emberek, a’ kik ma ily nagyon lármáznak ellene; éppen azok az emberek, a’ kik minden más országoknak orsziglásabéli dolga • 13 avatkozni, a’ revolútzió alatt, melrsz£inés nélkül iparkodtak. Igaz , hogy ezt az iparkodást akkor, buzgóságnak , üiberalitásnak, s az előítéleteken fundálódó minden hibás vélekedésekből való kivétkezésnek nevezték az Ellenkezők! Ezeknek szemeikben akkor minden Európai egyéb Országlások Despotaságok, ’s magok az Európai Monarkhák elhítelenedett Despoták valának. Ki az, a’ki ekkor tsak egy szótskát is hallott, az ellen,hogy a’Bia n go t ó,Austriát,Pruszsziát, Spanyol országot, és az Orosz birodalmat megtámadta, tétettetni? De most ám, minekutánna a’ megbántatok nemzetek Manaparte ellen egy szívvel lélekkel felállóidtak ; ’s minekutánaa az úgy neveztetett elgyengült Despoták , magokat oly erőben, oly egygyességben lesni, ’s oly álhatatossággal bírni megbizonyitották , melly által őtet megbuktatták, most ám, ha ezeknek az uraknak beszédjeiket halljuk, úgy látjuk, hogy a’ Frantzia ország’ dolgaiba való avatkozás, az igasságtalanságnak és tyraimuságnak legmagasabb gráditsára lépett. “ Az Angliai Regens Princz’ nevében , mint katonapaptsolat, ilyen nyilatkoztatás intéztetett Május’ 10-dik napján az Ánglus seregekhez : —a „ddig, míg a’Generál Major Sir Wilson Robert, ’s a’ Királyi testőrző sereg’első számú gyalog Regementjének volt Kapitány Hutschinson processuvok el nem végződött, semmi megjegyzéseket közönségessé nem tett az Ángjus fegyveres seregek’ fő vezére ezen tárgyra nézve. Már most, minekutánna véghez ment ez a’ processus , parantsolatot kapott a’ Régens Princztől az alább nevezett fő vezér , hogy az ő Királyi Nertzegségei gondolkodását azon történetekre nézve, mellyek, a’ nevezett tiszteknek( **