Magyar Kurir, 1818. január-június (32. évfolyam, 1-50. szám)
1818-03-06 / 18. szám
WWW eggyesülünk. Mert ez a’ különözés tsak azért akara lenni, hogy azt ettől — beszédeken — meg lehessen külömböztetni. Már pedig ezt, ha egyszer (sok ezerek ellen) tsakugyan meg kell külömböztetni (?) , nem elég volna-e— beszédjeken? — vagy hogy azoknak kedvöket töltsük, a’ kik a’ Jó magyar nevét nem tudván , ezt Jod-nak hívják , — beszédeken? — Hogy szenvedhetik azok az Ő-k ott meg azt a’ tsömör ?Sidó Jódot ? — — Külömben , a’ Rec. nehéssége tsak az, hogy a’ felhozott Versekben, Deákságot követő elharapások (elisiok) vannak, mint kiki láthatja. — De a’ Rec. argumentoma nem passzol: mert állítása ellen, tagadom hogy Virgil, Hordiz, Oid tele nem volnának elistókkal.Igaz az, hogy ezek a Deákok már, nem beszéltek éppen úgy a’ magok Írásaikban, mint némely alföldi Magyar-paraszt Enniusok , Plautusok, közbeszédjekben szoktak — Alenken? — mit mond kend; ’s több efféle , de még is tsakugyan egymást éri az említett 3 Poétában is a’ rendes elisio. — Én, az idegenek, de kivált holtak’ Nyelvét, ha bár azt követte is K. úr, nem vettem volna fel ellene, erősségnek, hanem tsak a’ magunkét. Mit parantsol a’ mi Nyelvünk’ sajáttjábol Virgil uram ’s a’ t. ? Hogy pedig a’ Magyarban ez elharapások — az okosok — magokban sem volnának (464 lap, 3) szépségek, — tagadom: mert p. o. szint' úgy' vagy szint* úgy sokkal szebb mint szinte ügy vagy szintén úgy; Gazdaszszony, mint gazda aszszony: Gazduram mint gazdauram , hasztalan (pro, híjjába) mint haszontalan; — Habe ichs? — mint habe iches ? — — ’sat, mint ’s a’ Én, mondom, ha a’ fazékba merészlettem volna nyúlni, azaz, ha a’ Recenzensnek lettem volna (magyarismus); a’ Deákról, Görögről (igen ás, a’ Görögröl, a’ hol még több, ezer az elisio) egészen elfelejtkezvén , a’ mi saját Nyelvünk’ tulajdona szerént, ezeket jegyzettem volna inkább meg: — 1.) —-------De, mást mondok. Még jobb lett volna: — azokon a’ Verseken, holmi corrigátiót tettem volna, ’s az egésszel tettem volna fel mustráúl a’ vaktában követő ifjabb iróknak,ilyen. formán: — 4. Buczi Emilhez, kedvelt hive, Buczim , Weselényinek, a’ te barátod Hogy te magad hallgatsz, hogy hallgat Korisod, érzi. Szóllj, mint vagy te? miként vagyon ő? szóllj, mint vagyon anyya Erdélynek ’s Telekink* Házának nagy-betsü dísze, ’s Hív, mint attya, kinek hamvedrét tiszteli jó, rossz? Mint van Kenderesink ? az az ujj Fábricius , a’ ki bziv’érzést mitöl nehezebben hajlana, mint sem. Fenn ösvényétől az egek’ nagy fénnyé hajolhat. A’ ki, midőn fergetegek rá rontanak , ámbár Némúlást javasol neki a’ lelketlen okosság . Azt teszi , a’ mit az ész , tisztség, ’s szép lelke parantsol, ’s Tilt a’ haszna leső ravasz és lelketlen okosság. Hát Feketénk! a’ nyájas Öreg? kinek élete halkai’* Hasznot hajtva fut el, valamint a’ völgy ere mely, hol Szent ligetet serelit , hol szomjú hadakat áztat. Emlékeztek-e még róllam ? vagy már el is altá A szeretett vendég’ emlékezetét az időtske ? —■ hét Hava múlt el már , hogy az eltávozni szokatlant kedvelt honnja megint elzárta: de, nem fog-el engem Gyermekeim’szeretett kisded köre, nem fog-el író —• Asztalom úgy, ha azért titeket ne sóhajtsalak, ah ti Hirtelen elreppent szép nyóltz napok, Istenek éjj’l ! Es mikoron hátára vészén Brüstöm , — egykor az Erdély’ Első Ifjáé, ’s az enyim már,— ánglus,apától Stambuli kantza - kölyök, gyönyörű mag! — rázza rövidre Mettzett kis farkát, ’s hattyú-nyaka gyenge serénnyét, ’s Játtzva, nyeritve, szőkéivé vitzen Kázmérba Napámhoz, ’S egy pár szép szemhez, közelebb, Házára Mikónak , ’s Ifjúvá teszi azt, kit az évek sírjja hanyatlat. Óh, akkor lelkem veletek forog, ott repes a’ kert Szent tsorgója körül, a’ hol a’ hód mágusi fénnyé Játtzva tekintele ránk fenyvek ’s jegények akadékjr* Ott, a’ hol a’ bomlott hab-ezüstös vad Szamos ömlik,’* Rőt Brüstöm annya után szökdelleni kezdve, legelsői Perjéjébe , harapdálván’, a’ szarvasok, ezek ’* Fátzányok’ mezején, ’s kívánnám estemet itt el- Tőlteni köztetek, és valakik veletek nemes érzők. 157