Magyar Kurir, 1820. július-december (34. évfolyam, 1-52. szám)
1820-11-21 / 41. szám
320 nvvd at olvasni.’ Különösen ajánljuk ezeknek a* Lord Cancellarius beszédjét, a’ ki ifjúságától fogva a törvénykezés’ folyamatjában forogván; az Angliai perlekedésnek módját fél Századtól fogva legnagyobb pontossággal tanulja * ’s minnyájunk között, legjobban itelhet a tanuk’ hitelesséröl. Meg fogjuk hallani, hogy ezen ember minden környűjárásoknak, öt hetekig tartott szoros megvisgálása után,közönsé- gesen ki fogja nyilatkoztatni , hogy az ő vélekedése szerént, a’ Királyné ellen felhozatott vád-pontok tellyesen megbizonyittattak. Mi jól tudjuk azt, ’s a’ Morning Chronicle is eléggé megmutatá ,hogy az előitéletek és a’ rágalmazás* lelken az emberek’ ítéletét nagyon kormányozni szokták. * A most nevezett liberális újság annyira elvetemedett, hogy azt erőssítené, hogy a’Lord Cancellarium, azért, hogy hivatalában megmaradhasson*; a Királyné ellen való voksolás által becsületét és lelkiesméretét fel fogná áldozni.* Azt is erössiti, hogy még a’ több Lordokat is,kormányozhatják , ezen önn’ haszonkeresetnek princípiumai. Melly gyáva okoskodás ez ! Hogyan lehet valaki olly mérész?hogy azt erőssittse, hogy mihellytegy illy embernek személlyes java,az ő kötelességével öszszeütközik’V azonnal minden becsület, jus, és virtus eránt való* érzékenységét elveszti! Mint a’ borsó a’ falról; úgy viszsza pattannak ezen vádak Angliának aristokrátai massájáról. Mi hangos szavakkal mondjuk: ‘Hogy ha van a’ világon olly férjfiú gyülekezet, a melytől részrehajlás nélkül való ítéletet várhatun ez / a melly n m ostana végrig öszszegyüjtetett, hogy a Királynénak bűnös ,vagy büntelen voltát kimondja. Ki is fogja mondani*:1^ Nápoly. Az innét Nov. 3-dikán indult tudósítások szerént (így szól az Austriai Beobachter) úgy látszik, hogy ott a pezsgő fejetlenség már valósággal nagyon közel van a* kirohanáshoz. Nov. 2-dikán két Carbonárit fogtak el: az egygyik 'egy legközönségesebb sorsú ember, ezt azért fogták elhogy a' vámot nem akarta megfizetni ,* s a közönséges tisztviselők ellen mocskolódott. A’ másiké egy katonatiszt ’s Adjutáns; ez* a’ Hadi Minister Generális Carascosa’ élete ellen törekedett. A Castel - Sant - Elmo előtt,1'-a* hova bezárattalak», sok fegyveres Carbonárik öszszegyülekezvén,ki akarták őket szabaditlyni* ’s azután a V icaria nevű foghágóra akartak rontani, hogy a foglyokat abból is kibocsássák. Most ugyan meggátolta őket a katonaság ,• hanem »a* következésektől nagyon lehetett félni. — „Még azon estve több és számos Carbonari - csapatok jelentek meg a* Királyi kastély előtt olly czélzással, hogy a’ Királyi familiát boszszusággal illessék '! hanem ekkor is meggátolta őket a’ Királyi testörző seregi ’s abban is ellenök állott, hogy az említett Vicaria nevű fogházra reá ülhessenek/a’ hova azután, valamint szintén a’Királyi kastély’ elejébe is, ágyuk állíttattak/ Ámbár a’ lármázás ekkor is helyre állíttatott ,* de minthogy a következő éjjelre még nagyobb zűrzavar gyaníthatott , erre nézve 3000 emberekből álló, nemzeti fegyveres csapatok rendeltettek ki ,* hogy a’ következő éjjeleken fegyverben maradjanak,és vigyázzanak , és meghatároztatok, hogy azok^ kik a' nemzeti seregekben szolgálatot tenni nem akarnának^ mind a Sant Elmo lastellyába zárattassanak. Ugyancsak az Austriai Beobachter ekképpen fejezi ki magát a’ Nápolyban folyó dolgokra nézve: — Nem könnyen mutathatná, úgymond