Magyar Kurir, 1823. január-június (37. évfolyam, 1-51. szám)
1823-02-21 / 15. szám
MIN ii, a’ beszédnek értelme ez: „ha Ferdinánd szabad leszen, Spanyol Országnak intézetei eltöröltetnek. Hanem én nem hiszem fundamentomosnak lenni ezen magyarázatot. A’ franczia Király azt mondja: „Helyheztessétek Ferdinándot ollyan szabadságba , hogy Népeinek maga adhassa azon intézeteket, mellyeket csupán „az ő kezeiből vehetnek.“ Ez már egyenesen azon princípiumnak felállítására mutat, hogy az Országnak intézetei egyedül csak a’ Királytól eredhetnek. ’S ez az a’ principium, mellynél fogva Anglia, jóvá nem hagyhatja a’ franczia Király’ beszédét Más részről azonban, szükségesképen megkivántató dolog minden Országokban, hogy a’ Fejedelem, nemcsak minden erőszaktól ment, hanem tökéletes és teljes szabadságban is legyen; de különben nem merem azért állítani, hogy ezen politicai principium, valamelly idegen Hatalmasságnak beleavatkozását igazolhatná.“ „Kétségkívül megengedi a’ Ház, hogy törvillanásokba nemzom, nem csak azért, hogy azon igen tiszteletreméltó Úr *), ki a’ külső dolgokat kormányozza , jelen nincsen , hanem mivel még van út is a’megbékélésre. Sajnállanám, ha a’ kívánatos czél- érés’ lehetősége veszedelneztetnék. Lelkemnek legmélyebb meggyőződéséből mondom, hogy a’ békesség* fentarthatását óhajtom. Nem vergődött még ki a’ világ a’ 30 esztendős hadnak nyomorúságaiból. Távol légyen tőlünk, hogy egy szomszéd Státus’ veszedelmén kártékonyan örvendezzünk; sőt, éppen nem fondorkodva tekintvén a’ velünk versent-futó Nemzet’ virágzását , az megelégedésünknek legyen még inkább tárgya. Európának jelenvaló Crisisében, azon igen méltó helykeztetésben van az az Ország, melly által abban munkálódik, hogy a’ Despotismus’ ügyével felhagyjon, és inkább egy okosabb szabadságot fundáljon meg. — Helybenhagyván ezek szerint a’ tiszteletreméltó törvénytudó (Brougham) vélekedéseinek nagyobb részét, nem fojthatom el egyszersmind sajnálkozásomat azon tekintetben, hogy a’ Hazánkkal szövetségben élő Hatalmasságok ellen, sértegető észrevételekbe ereszkedett. A’ nélkül, hogy a’ parlamentumi tanácskozásainkat characterizáló jusról lemondanék, merem állítani, hogy a’ tisztelt Orator, maga magának szemrehányásokat teszen saját kifejezései iránt, ha azon költsönösen kiállott veszedelmeinkre, ’s költsönösen szerzett dicsőségünkre viszszaemlékezik , midőn a ma Hatalmasságok és mi , Európának közös ellenségét megtámadtuk, meggyőztük ’s végre semmivé tettük. Miként szóllhatott a tiszteletreméltó Orator, Sándor Császárról, ezen nagy és dicsőséges IT báról, a’ nélkül, hogy meg ne emlékeznék arról , hogy iparkodásait a’ mieinkkel egyesítő, azon férfiiú’ kegyetlen ezélzásai ellen , kinek magasztalását az Orátor’ szájából, idegenkedve kelle hallanunk. Avvagy lehet e felejteni azon embernek gonosz cselekedeteit Spanyol Ország ellen, lehet e felejteni az Enghieni Herczeg’ meggyilkolását, ’s Anglia iránt viseltető halálos gyűlölséget, melly az ő romlásának oka vala ? — Hasonlóképen csőlátásban van a’tiszteletreméltó Orator, midőn azt láttatik hinni, hogy a’ Veronai tanácskozások’ tárgya, egyedül Spanyol Ország lett volna; mert ott, Olasz Országgal és a’Török Birodalommal is foglalatoskodtak. ’S én itten csupán azt említem, hogy az Orosz Birodalomnak, a’ Törököket illető magaviselete , minden ellene tett vádakat meghazudtol, és nem hogy tulajdon birtokait akarta volna az *) Canning Itr. Liverpool’ részéről letévén Parlamentumi hivatalát, most nincsen az Alsóházban.