Magyar Kurir, 1823. július-december (37. évfolyam, 1-53. szám)

1823-11-25 / 43. szám

M« 338 M» bízatott, melly ellen vala intézve az el­lenség’ kirontása, azt bagnéttal fogadák é s vitézül viszszaverék. A­’ dolgosukat jobbról fedező néhány Compánia tüzelé­se pedig tökéletesen semmivé tévé az egész ellenséges szándékot, a’ reánk ron­tottak közül ötöt megölvén, nehányat, kik között vagyon egy Tiszt is megsebe­sítvén. ’S az egész dolog olly hirtelen­séggel ment végbe, hogy midőn magam, valami 156 lépésnyi távolságról a’ csak kevéssel azelőtt odahagyott Battériákhoz ugraték, már az ellenségnek hűlt helye volt. Oct. i­d. éjjel a’ helybeli spanyol és franczia Tisztek és Közemberek egy­­bevonák a’ nehezen járható bérezés uta­kon az ágyúkat. Viradóra Kapitány Mi­chels kormánya alatt kisüttetett a’ Batté­riákról az első ágyú. Ezt követte min­den Battériáinknak tüzelése, ’s alig tölt bele két óra, bizonyosak levénk felőle, hogy Battériáink a’ fellegvár ágy­új­ának igen is megfelelnek. Ifjú Pattantyúsaink, kik az öregeknek rettenthetetlenségével vetekedének, a’ legnagyobb bátorságnak és igyekezetnek adák jeleit ; ha a’ szük­ség úgy hozta magával , mindenik kész volt bétölteni elesett pajtássá’ helyét, nem várván erre nézve parancsolatot, ’s ha mikor kár esett sánczolásainkban azt azonnal helyre hozták. 7000 kombi és hubicza ’s 400 ágyú - golyóbis repítetett ez nap a’ fellegvárba ’s Castel - Ciudad falura. Az a’ szerencséje lévén az ellen­ségnek , hogy ágyújinak belyheztetését minden szempillantatban változtathatta , ezen környúlállás miatt, Oct. 15, 16* 17, és löd. napjain mindegyre folyt a’ tüze­lés. Hanem a’ mi annak foganatját ille­ti , arra nézve mindenkor a’ mieink valá­­nak a’ hatalmasok, jóllehet agyújink kie­sebbek voltak mint az ellenségé, ’s egy 12 fontos és egy 8 fontos ágyújunknak hasznát nem veheténk, ’s a’ másik 12 fontosunkat és apró mozsarainkat is da­rab ideig nem használhatónk. Az ellen­ség minden kétségen kívül veszedelmes állapotban vala, a’ mit abból láthatónk, hogy a’ fellegvárbeli épületek erősen megrongáltattak; de mivel a’ vár fa.’ain még nem lőhetünk rést, az ellenségre reá rontanunk sem lehetett. Használni akarván én mindazáltal az ellenség’ meg­­félemlését, hozzá Oct. ige. reggel béke­követet küldöttem. Várva varta ezt az ellenség, ’s megújította az Oct. tod. tett ajánlását, hogy t. i. az ellenségeskedé­sek szakasztatnának félbe. E’ végre el­­küldé hozzám békekövetét, ’s a’ Capitu­­latio Nov. 20d. aláíratott. Ennélfogva ju­tának foglyokút hatalmunkba egy Obers­ter, 10 Oberstlieutenant, 45 Tiszt és 100 Közember. Az erősségekben volt meg legalább is két hónapra való élelem, és találtunk bennek : 54 ágyút, 1OOO pus­kát, 234,000 patronlast, 10,000 font pus­kaport , és különbféle golyóbist nagy számban. Az elfoglalás tegnap jókor reg­gel ment végbe, az őrizet­­­sereg 8 óra­kor takarodott­­ ki . 14 Tiszt, kik között vagyon a’ Commendans, és íoő ember a’ Laredo nevezetű Regementből , kik ki­­nyilatkoztaták, hogy megakarnak hódol­ni a’ Királynak , illető tartományaikba­­küldettek, ’s megparancsoltatott nekiek , hogy megérkezésekkel jelentenék mago­kat a’ franczia és spanyol tiszti­­ hivata­loknál. A’ kik a’ Pattantyúsok és egyéb katonák közül a’ királyi seregeknél aka­­rának szolgálatot vállalni , kérések meg­adatott. Ispotályunkba valami év sebes jött­­ által az ellenség részéről. Végre passusokat adattam azoknak, kiknek az a’ Capitulatiónál fogva megigér­tetett, úgy hogy most már a’ foglyok’ szám­a csupán egy Obersterre , 8 Oberstlieutenantra és 700 közemberre olvadott. Részünkről cse­kély a’ veszteség ahoz képest, ha azt meggondoljuk, hogy mennyi bombit és hubicikát szórt Battériáinkra az ellenség.

Next