Magyar Kurir, 1823. július-december (37. évfolyam, 1-53. szám)
1823-11-25 / 43. szám
M« 338 M» bízatott, melly ellen vala intézve az ellenség’ kirontása, azt bagnéttal fogadák é s vitézül viszszaverék. A’ dolgosukat jobbról fedező néhány Compánia tüzelése pedig tökéletesen semmivé tévé az egész ellenséges szándékot, a’ reánk rontottak közül ötöt megölvén, nehányat, kik között vagyon egy Tiszt is megsebesítvén. ’S az egész dolog olly hirtelenséggel ment végbe, hogy midőn magam, valami 156 lépésnyi távolságról a’ csak kevéssel azelőtt odahagyott Battériákhoz ugraték, már az ellenségnek hűlt helye volt. Oct. id. éjjel a’ helybeli spanyol és franczia Tisztek és Közemberek egybevonák a’ nehezen járható bérezés utakon az ágyúkat. Viradóra Kapitány Michels kormánya alatt kisüttetett a’ Battériákról az első ágyú. Ezt követte minden Battériáinknak tüzelése, ’s alig tölt bele két óra, bizonyosak levénk felőle, hogy Battériáink a’ fellegvár ágyújának igen is megfelelnek. Ifjú Pattantyúsaink, kik az öregeknek rettenthetetlenségével vetekedének, a’ legnagyobb bátorságnak és igyekezetnek adák jeleit ; ha a’ szükség úgy hozta magával , mindenik kész volt bétölteni elesett pajtássá’ helyét, nem várván erre nézve parancsolatot, ’s ha mikor kár esett sánczolásainkban azt azonnal helyre hozták. 7000 kombi és hubicza ’s 400 ágyú - golyóbis repítetett ez nap a’ fellegvárba ’s Castel - Ciudad falura. Az a’ szerencséje lévén az ellenségnek , hogy ágyújinak belyheztetését minden szempillantatban változtathatta , ezen környúlállás miatt, Oct. 15, 16* 17, és löd. napjain mindegyre folyt a’ tüzelés. Hanem a’ mi annak foganatját illeti , arra nézve mindenkor a’ mieink valának a’ hatalmasok, jóllehet agyújink kiesebbek voltak mint az ellenségé, ’s egy 12 fontos és egy 8 fontos ágyújunknak hasznát nem veheténk, ’s a’ másik 12 fontosunkat és apró mozsarainkat is darab ideig nem használhatónk. Az ellenség minden kétségen kívül veszedelmes állapotban vala, a’ mit abból láthatónk, hogy a’ fellegvárbeli épületek erősen megrongáltattak; de mivel a’ vár fa.’ain még nem lőhetünk rést, az ellenségre reá rontanunk sem lehetett. Használni akarván én mindazáltal az ellenség’ megfélemlését, hozzá Oct. ige. reggel békekövetet küldöttem. Várva varta ezt az ellenség, ’s megújította az Oct. tod. tett ajánlását, hogy t. i. az ellenségeskedések szakasztatnának félbe. E’ végre elküldé hozzám békekövetét, ’s a’ Capitulatio Nov. 20d. aláíratott. Ennélfogva jutának foglyokút hatalmunkba egy Oberster, 10 Oberstlieutenant, 45 Tiszt és 100 Közember. Az erősségekben volt meg legalább is két hónapra való élelem, és találtunk bennek : 54 ágyút, 1OOO puskát, 234,000 patronlast, 10,000 font puskaport , és különbféle golyóbist nagy számban. Az elfoglalás tegnap jókor reggel ment végbe, az őrizetsereg 8 órakor takarodott ki . 14 Tiszt, kik között vagyon a’ Commendans, és íoő ember a’ Laredo nevezetű Regementből , kik kinyilatkoztaták, hogy megakarnak hódolni a’ Királynak , illető tartományaikbaküldettek, ’s megparancsoltatott nekiek , hogy megérkezésekkel jelentenék magokat a’ franczia és spanyol tiszti hivataloknál. A’ kik a’ Pattantyúsok és egyéb katonák közül a’ királyi seregeknél akarának szolgálatot vállalni , kérések megadatott. Ispotályunkba valami év sebes jött által az ellenség részéről. Végre passusokat adattam azoknak, kiknek az a’ Capitulatiónál fogva megigértetett, úgy hogy most már a’ foglyok’ száma csupán egy Obersterre , 8 Oberstlieutenantra és 700 közemberre olvadott. Részünkről csekély a’ veszteség ahoz képest, ha azt meggondoljuk, hogy mennyi bombit és hubicikát szórt Battériáinkra az ellenség.