Magyar Lettre Internationale 1991. tél (3. szám)
BOLDOG AUSZTRIA - Hobsbawm, Eric: Ausztria és Közép-Európa
GEORG EISLER RAJZA A NAGYNÉMET VÁLTOZAT Az első s valószínűleg eredeti jelentése egyértelműen nagynémet, pontosabban nagynémet birodalmi. Friedrich Eric Hobsbawm A Közép-Európa kifejezés ma újfent vitatott (igen kritikus felülvizsgálatra szorul), Linz pedig igen alkalmas hely arra, hogy elgondolkodjunk rajta. Hiszen ha a világ e részének egyáltalán van földrajzi középpontja, az nem lehet nagyon messze Linztől. Itt, Felső- Ausztriában végtére is félúton vagyunk a Volga torkolata és az európai kontinens nyugati csücske, Izland és Ciprus között. Bármit jelentsen is a „Közép- Európa” szó, földrajzi megfelelőjéhez hozzátartozik Linz is; márpedig Anton Bruckner, akit most ünneplünk, egész életét ebben a térségben töltötte. De éppen az iméntihez hasonló mondatok az igazán veszélyesek. A földrajz ugyanis olyan magától értetődőséget és objektivitást kölcsönöz a „Közép-Európa” szónak, amellyel az nem rendelkezik. A fogalom természetesen földrajzilag behatárolt, a legjobb akarattal sem kényszeríthető bele sem Oslo és Ibsen, sem Pétervár vagy Dosztojevszkij. Alapjában véve azonban a „Közép-Európa” kifejezés - mint a közélet oly sok, látszólag leíró terminusa - az értékítéletek közé tartozik. Közelebb áll a politikához, mint a földrajzhoz, inkább a programok világába, mint a valóságba való. Nem olyasmit jelöl, ami van, hanem valamit, ami legyen, amit tehát meg kell teremteni. Minden történész és diplomata ismeri ezeket a ténynek álcázott programokat. A térképen látszólag egyértelmű vonalvezetésű folyókból nem csupán egyszerűen határok, hanem „természetes” határok lesznek. A nyelvi határok államhatárokká válnak, s megfordítva. És így tovább. Mindannyiunk előtt ismeretes a földrajzi elnevezések szubjektív jellege. Maga az Európa szó is régóta ismert politikai labda. S ha ez Európára is érvényes, még inkább „Közép-Európára”, amelynek nincs is elfogadott meghatározása. Alapvetően politikai fogalommal van itt dolgunk, mégpedig olyannal, amelynek céljait nemkívánatosnak vagy ártalmasnak, egyáltalán, irreálisnak érzem. Politikailag a szónak három változata van; List számára, aki a politikai irodalomban elsőként használta ezt a kifejezést, Közép-Európa a kibővített német gazdasági életteret jelentette. Azaz, egy angol történészt idézve, a német világ gazdasági s talán politikai unióját Belgiummal, Hollandiával, Dániával és Svájccal, amelyben az Északi-tengertől mélyen a Balkán-félszigetig benyúlóan összefüggő hatalmi szerkezetnek kell létrejönnie. 1848 után, egyetlen pillanat erejéig az ifjú Ferenc József kormánya is átvette ezt az elképzelést, mert még lehetségesnek látszott a Habsburg-hegemónia ezen a területen. Bismarckot nemigen érdekelte Nagy- Németország, ezért Közép-Európa sem. Az imperializmus korában viszont ismét aktuálissá vált a kifejezés, leginkább az első világháború alatt Friedrich Naumann megfogalmazásában, akinek ilyen című könyve sok szóbeszéd tárgya lett. Naumann számára Közép-Európa a Német Birodalom és Ausztria-Magyarország világháború utáni gazdasági, majd később politikai egységét jelentette, azaz, őt idézve, ez nemcsak a Visztula és a Vogézek, Galícia és a Boden-tó közötti területet jelentette, hanem a gazdasági és politikai hegemóniát is Délkelet-Európában egészen a Közel-Keletig. Közép-Európa tehát a Berlin és Bagdad közötti útvonalon terült el. Látható, hogy a fogalom igen rugalmas volt és maradt. Bécsi iskolai éveim során keleten Vityebszkig és Bergyicsevig, nyugaton Lille-ig és Lyonig, Belgiumtól Besszarábiáig, Litvániától az Appenin-félszigetig terjedt. HONVÁGY A MONARCHIA UTÁN A Közép-Európa kifejezés második változata: honvágy a k. u. k. monarchia után. Ez érthető, hiszen a korábbi Habsburg-kettős monarchia területének utóbbi hetvenéves történelméhez képest a Ferenc József-i úgynevezett „népek börtöne” Czernowitz, Kassa vagy Fiume lakosai számára visszatekintve már nem is látszott olyan elviselhetetlennek, mint amilyennek 1914 előtt tűnt. Sajnos, semmi kétség afelől, hogy a politikai szabadság és az emberi jogok dolgában a régi Habsburg-terület nagy részén ma rosszabb a helyzet, mint 1913-ban volt, jóllehet a peresztrojka során jelentős javulást irányoztak elő, s részben már valósítottak meg. Ez persze nem azt jelenti, hogy a régi közép-európai k. u. k. konglomerátumot politikailag, sőt gazdaságilag újból talpára kellene állítani. Egyébiránt azt se feledjük, hogy Ferenc József kortársai sokkal kevésbé lelkesedtek a Habsburg Birodalomért, mint mai utódaik teszik. A császári és királyi kettős monarchia, ha nem tévedek, az egyetlen európai állam volt, amelynek összeomlásából és pusztulásából nagy irodalom született. Ez sokatmondó, ám egyetlen kivétellel ezek a nagy irodalmi sírásók egyáltalán nem gyászolták a birodalmat. Gondoljunk csak Karl Krausra, Robert Musilra, Jaroslav Hasekra és Miroslav Krlezára vagy Szabó István Redl-filmjére. Hogy a távoli Volhiniában élő Joseph Roth miért maradt hű a császárhoz - megvizsgálom még. Ám még ő is némi alkoholba fojtott iróniával tekintett vissza a régi szép időkre. Ha már egyszer elég régivé vált, szinte minden korszak megszépül. Tulajdonképpen senki sem akar visszatérni Kákániához, s nem is tartja ezt lehetségesnek. Ha a magyaroknak vagy a cseheknek választást kínálnának egy közép-európai blokk vagy az Európai Gazdasági Közösséghez való csatlakozás között, egyetlen pillanatra sem haboznának, hogy Brüsszel mellett voksoljanak. A Közép-Európa újjászületését szorgalmazó felhívások, amelyeket az utóbbi években Keletről hallunk, negatív, s nem pozitív értelemben értendők. Nem azt jelentik, hogy „vágyakozunk Sankt Pölten-i vagy görzi testvéreinkre”, hanem: „nem tudnánk-e máshová tartozni, mint Európa szovjet részéhez?” S ez teljesen természetes. Közép-európai kultúra: Európa nagy részében ez az emancipálódott, vagyis a művelt és polgárosult zsidók kultúrája volt a német művelődés hegemóniájának időszakában. Ausztria és Közép-Európa A KIREKESZTŐ VÁLTOZAT Közép-Európának ez a második politikai változata meglehetősen ártalmatlan. A harmadik veszélyesebb, mert különbséget akar tenni „magasabb rendű” emberek és népek (nevezetesen „mi”) és „alacsonyabb rendűek” között (akik a többiek). Miként annak idején Metternichnek tudtak, ma is mindenki tud mondani olyan országutat, amely a szomszédos barbárokhoz vezet. S mint mindannyian tudjuk, velünk ellentétben a barbárokkal nincs mit kezdeni. Közép-európainak lenni ebben a felfogásban annyit jelent, hogy nem vagyunk kelet-európaiak vagy balkáni lakosok. Mindenekelőtt pedig ezt: job-HOBSBAWM, Eric J. A forradalmak kora Kossuth, 1964 Primitív lázadók Kossuth, 1974 A tőke kora Kossuth, 1978 HALEK, Jaroslav A Balaton partján, Pozsony, 1954 Fekete-sárga panoptikum, Új Magyar Könyvkiadó, 1956 Svejk, Európa, 1982 Dekameron, Európa, 1987 MUSIL, Robert A tulajdonságok nélküli ember Európa, 1977 KALEZA, Miroslav A horvát hadisten Európa, 1963 A Glembayak Európa, 1965 Kirándulás Oroszországba Európa, 1965 Versek Emlékiratok Európa, 1965 Zászlók Európa, 1965 A fekete sas árnyékában Európa, 1965 Út a paradicsomba Európa, 1971 Ezeregy halál Európa, 1979 Bankett Blitvában Európa, 1979 Drámák Európa, 1980 Filip Latinovicz hazatérése Kriterion, 1982 ROTH,Joseph Radetzky-induló, A kapucinus kripta Európa, 1982 Jób Európa, 1989 Zsidók vándorúton Makkabi, 1989