Technika és Közgazdaság, 1925 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1925-01-25 / 1-4. szám
a Technika és Közgazdaság III. évfolyem) 1-4. fsla 0 — a tárgyi kör (főfogalom). 1 — a jellemző részek. A fenti példában a tárgyi kör: „Wolframszál elektromos izzólámpák szálaihoz“, a feltalálás ez alá a főfogalom alá tartozó körben mozog. ./ a jelen esetben: „jellemezve azáltal, hogy a szál rostos szerkezetű, úgyhogy ezáltal hidegen hajlítható és húzható.“ Ez a jellemző rész ismét két tényezőre bontható Kelemen szerint : — mf................................2.. hol ni — a materiális, agyagi, jellemző, /' — a funkcionális, működési jellemző (a hatást kifejező karakterisztikon). Példánkban ma „a szál rostos szerkezetű“ és f , „úgyhogy ezáltal hidegen hajlítható és húzható“. Minthogy a nyelvek kifejezésmódja tökéletlen, m és csak tökéletlenül fejezhetők ki. Aki valaha igénypontokkal foglalkozott, az tudja, hogy a jellemzők megállapítása sokszor igen fáradságos munka. Erre ad útmutatást Kelemen, mikor matematikailag így fejezd ki magát: cx· m - Hm £ ж. i=1 oo /' = lim £ /•.....................................3 i=l A jellemzők tehát logikai sort alkotnak, s a feltaláló feladata annak megállapítása, hogy a lehetséges mi, m. , mi..................m jellemzők miképen kerüljenek egy oly m jellemzőbe, mely ezeket mind magában foglalja. Példának okáért a konkrét esetben λ — felületén rostos szerkezetű szál mtj — belsejében rostos szerkezetű szál stb. mind beleesnek az általános, „rostos szerkezetű szál“ karakterisztikonba. Hogy mik nem esnek bele, azt a másik karakterisztikon: „a hidegen való hajlíthatóság és húzhatóság“ szabja meg. Hogy melyek azok a rostos szerkezetű szálak, amelyek hidegen hajlíthatók és húzhatók, az már műszaki kérdés. Ennek az eldöntésénél a műszaki ismeretek és tapasztalatok a mérvadók. Hasonló módon egy és ugyanahhoz az m-nez több / tartozhat, amelyek szintén egy logikai sort alkotnak: fi /j.........................../ ». Annak a megítélése, hogy ezek beleesnek-e az általános f karakterisztikonba, megint a másik m karakterisztikon fogja megszabni. Egész általánosságban tehát azt mondhatjuk csupán, hogy lim 51 m = m = funke f..................4 i=ICC lim 51 f. f = funke, m..................... 1=1 ahol a funkcionális viszony természete még vizsgálandó volna. Néha azonban m és f, vagyis a jellemzők összesége nem található meg, hanem csak valamely m a, vagy m is. ebben az esetben az olyan találmányoknál, amelyek az eredeti 0 (ma f)-he képest mondjuk egy 0 (m f)-t mutatnak fel, akkor is azonosság áll fenn ha ma és mi technikailag rokon fogalmak (p. o. a chemiában az aequivalentia kérdése a homológ soroknál). Ezek összehasonlítása azonban már olyan műszaki feladat, mely a konkrét ismeretek alapján döntendő el. Kelemen elmélete a 3. egyenletsorig jut el, amelynek alkalmazása azoknak a bíróságoknak a feladata, amelyek a szabadalmat értelmezik és vitás esetekben igénypontokat hasonlítanak össze (felszólalás, semmiségi, megállapítási keresetek). Kelemen István elmélete alapján azonban már egy nagy lépéssel előbb vagyunk. Az igénypont - találmány A 6(mf) gondolatsorozat szerint: ott van találmány, ahol van tárgyi kör (spekuláció köre) és a tárgyi körben megoldás, amit a jellemzők (mf) definiálnak. Mi most már a szabadalmazható találmány? Olyan /0(mf)], amelyben 0 az ipar körébe esik. Vagyis minden műszaki feladat új megoldása. Így hozzájutottunk egy közelítő meghatározáshoz, amely már alkalmas alap lehetne a találmányok nemzetközi definiálására. Ezen a bázison elindulva, olyan szabadalmi törvény volna konstruálandó, amely a találmány definíciójával ( igénypont) kezdődhetne és amely azután már az egész szabadalmi jogszolgáltatást mintegy műszaki bázisra állítaná. Az ipari tevékenység kritériuma benn lévén az 0(mf)-ben, csak egy kritérium marad hátra még, az újdonság kritériuma. Azt, hogy miféle találmány az, amit újnak nem lehet tekinteni, az már a mostani tételes törvényekben is benne foglaltatik, így pl. a magyar szabadalmi törvénynek a 3. §-a intézkedik erről. Vannak azonban olyan ipari találmányok, melyeket a törvény kivesz a szabadalmazás köréből, így az 1895. évi XXXVII. t.-c. 2. §-ának 4. pontja ezt mondja: Szabadalom nem engedélyezhető emberi és állati élelmezésre szolgáló cikkekre, gyógyszerekre és oly tárgyakra, melyek vegy úton állíttatnak elő; ezek előállításául szolgáló eljárás azonban szabadalmazható. Tehát a szabadalmazhatóság kritériumai így foglalhatók össze: 1. 0(mf) a műszaki feladat konkrét megoldása 2. újdonság 3. törvény ne tiltsa. Ha valakinek van ugyan olyan eszméje, ami a 2. és 3. feltételeknek megfelel, de nem tud reá még ()(mf)-t szerkeszteni, úgy ebből az következik, hogy találmánya csak eszmeileg van meg. Az ipart ugyanis csak konkrét megoldások érdekelhetik, amelyeket azonban mindig ki lehet fejezni egy hozzátartozó 0(mf)-el. * * * Lássuk most azt, hogy a fenti elvi alapokon állva, konkrét találmányainkat hogy kell definiálnunk. Mikép kell igénypontokat szerkesztenünk. Ha a T 0 (mf) szimbólumot szem előtt tartjuk, akkor a legelső a spekuláció körének (O) elhatárolása. Ha az 0 megvan, akkor az ebben mozgó műszaki feladatot kell megtalálnunk és keresnünk hozzá azokat az elemeket (m), melyekkel az megoldható. Ha ezek megvannak, akkor a hozzájuk tartozó működési jellemzők is (!) megkonstruálandók. Példának okáért valaki olyan textilipari fékezőberendezést talált fel, mely az orsók fékezésére szolgál. Szerkezeti elemei: három gyűrű, az alapgyűrű, fékezőgyűrű és nyomógyűrű. Ezek most a következő kapcsolatban működnek: az orsópadra erősített alapgyűrű a fékező alkatrészeket tartja; a fékezőgyűrű be van helyezve ebbe az alapgyűrűbe és együtt fut a csévével (vele kényszerkapcsolatban áll); végül az alapgyűrűvel szerves kapcsolatban lévő nyomógyűrű az alapgyűrűhöz való közelítés vagy távolítás mértékéhez képest nagyobb vagy kisebb fékezőhatást gyakorol. Meglévőn a tárgyi kör, meglévőn a jellemzők, az igénypont így alakult: Berendezés textilipari gépek orsóinak fékezésére, ( mely áll )( egy az orsópadon megerősített . . . . és a fékezőkészülék alkatrészeit hordozó alapgyműből, egy az alapgyűrűbe behelyezett .... a csévékkel kényszerkapcsolatban álló fékezőgyűrűből és s Lásd Kelemen cikkét a Mitteil. id. száma Г28—9. lapjain: 11 n \ig )