Magyar Mezőgazdaság, 1946 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1946-10-01 / 1. szám
^ЬА 67,. b évfoly 1946 októberi AAi/i [UNK] кÉ [UNK] Л iVi IH/АiL 11 A MAGYAR MEZŐGAZDASÁGI FŐSZERKESZTŐ: ADORJÁN JÁNOS MŰVELŐDÉSI TÁRSASÁG LAPJA FELELŐS SZERKESZTŐ:* HORVÁTH SÁNDOR , A TARTALOM BŐI,: ■ ~i: Célunk (Adorján János) i Jobb, olcsóbb, gyorsabb őszi vetést! (Kemenesy Ernő) Az állatszaporítás ütemének gyorsítása (dr.Schandl József) Gondos termésbetakarítást! (dr. Nagypataki Béla) Időjárási szélsőségek 1946-ban! I . , (dr. Széthly Antal) Gyümölcstermelésünk helyzete (Szűts Sándor) Szőlőgazdaságunk helyzete (dr. Kosinszky Viktor) *T . A mezőgazdaság adózása Hírek, rendeletek, árak A miniszterelnök: yik^aí^jje Cg*******+*** ******* y*4**bs* y Ára 1.50 forint Célunk: a Tudomány erejével segíteni a parasztságot. Mélyre zuhant mezőgazdaságunk felemelésénél két nagy erővel rendelkezünk s ezekkel biztosan számolhatunk is parasztságunk és a tudomány erejével. Parasztságunk már megmutatta erejét. A háború szörnyű pusztítása után, amely elvitte állatainak, felszereléseinek, készleteinek nagyobb részét, szinte puszta kézzel dolgozni kezdett és dolgozik azóta is emberfeletti erőfeszítéssel. Ennek köszönhetjük valójában, hogy: élünk. De ezt az életet emberibbé kell tennünk. Fokozni kell az ország ellátását, fokozni kell a kivitelt, hogy az ipart életben tarthassuk, fokozni kell a mezőgazdasági üzemek erejét, hogy helytállhassanak majd az elkövetkező világversenyben. Ehhez egyedül a parasztság ereje már nem elegendő, mert a roppant erőfeszítések •tárára látnunk kell, hogy néhol máris törések mutatkoznak és pedig főképpen a talajerővisszapótlás, a gépmuika latba vetése, a növény- és állategészségügy, a minőségi termelés és értékesítés területein. Ezeken a területeken már roppanó derékkal kiált segítségért a parasztság, de segítséget követel az ország egyetemes érdeke is. A tudomány már készen áll a segítésre. A tudósok összeszedték könyveik szétszórt lapjait, összegyűjtötték az épségben maradt szerszámaikat, a szétszakadt fonalakat most kötözgetik össze kelet és nyugat tudományos életével. Széjjel is tekintettek már az országban. Tudják, hogy hol kell a leggyorsabb segítség, é* már vannak gondolataik és segítő tanácsaik is. Így pl.: hogyan lehet adott nehéz helyzetünkben az őszi vetést a legeredményesebben elvégezni, mert az elmúlt esztendő ezen a téren szomorú tanulsággal szolgált. Az 1926—36 közötti tíz békeesztendő holdanként 7.77 q-s búzaátlagával szemben az idei év átlaga csupán 5 g körül volt, ami kb. 2,70 %-s, tehát mintegy 35%-os csökkenést jelent. Igaz, hogy súlyos ok volt a tavaszi aszály, de az is tény, hogy voltak táblák és pedig az ország szinte minden vidékén, ahol 8—10—12 métermázsa búza termett, akkor, amikor a barázdás szomszéd tábláján csak 4—5 métermázsa. Az őszi vetésre vonatkozó szakszerű tanácsok mellett, a mezőgazdaság többi, főképpen a legveszélyeztetettebb területeire vonatkozó tanácsok is lesznek. Ezzel az olajjal töltjük meg mint mécsest lapunk minden példányát — a miniszterelnök úr szép hasonlata szerint—, hogy azokat szerte az országban a haladni vágyó gazdák asztalára tegyük s ott világítsanak. Ott szeretnénk lenni minden nagyobb munka kezdése előtt a tudomány segítőerejével. Ebben a számban az őszi vetést, a betakarítás helyes módszereit, majd pedig az őszi mélyszántást fogjuk tárgyalni, de emellett több tudományos cikk, a külföld mezőgazdaságának hírei ,és közérdekű közlemények adják majd a Tné- esés olaját." . Mint ahogyan az ipari munkás mellett láthatatlanul mindig* ott van a feltaláló,. tudós,, a tervező és üzemvezető mérnök és együttesen hozzák létre a technika csodáit; azt szeretném, hogy a magyar paraszt is a tudomány olajával, tábláit,mécses világa mellett készüljön fel minden este a holnap munkájára. Ez a célunk —" у л reményünk. ■: - -t •' ADOR E JÁNDÍS. • V. , ‘ . ' •'A jobb/ olcsóbb/ gyorsabb őszi vetést ! - írta Kemenesy Ernő egyetemi tanár. A magyar,,gazda életében mindig sorskérdés volt a jövő évi kenyérmag termésének sikere. A mai *tvlmagokkal rendelkező korszerű gazdálkodásnak nagyrészt el kell vetni azt a kedves közmondást, hogy »az időjárási gazda« és fel kell venni a küzdelmért az időjárás mostohaságával. A feladat nem könnyű, mert termelési tényezőink, a vonóerő és a trágyatermelés úgyszólván a felére csökkentek, de ezenkívül a földreform során keletkezett üzemréteg változás is nehéz problémák megoldását vetették fel. Sok időbe kerül, míg termelésünkkel odaérünk, ahol voltuak. De célunk az legyen, hogy ezt az időt, megrövidítsük." Hogy ez sikerüljön, gyökeresen szakítanunk kell a’ régi, miaradi szokásokkal és hiedelmekkel, i Időszerűségénél fogva ma csak az őszi gabonavetések kérdéseiben szeretnék néhány irányelvet felfrissíteni. Az őszi kalászosok, termesztésének sikerülte három fő tényezőtől függ: A megfelelő elővetemény megválasztásától, a lehető korai vetéstől és a korszerű olajmívelés alkalmazásától. A jó elővetemény Annak idején rendkívül érdekeltek az elővetemény kihatásai a számszerűség tükrében, ezért több éven át ezirányban szabatos kísérleteket folytattam, amelyek eredményeit alant közlöm. Az Ille?tfWl. években désáttt« réti anyagtalajon, a különböző elővetemények után, " a búza a következő átlagterméseket adta katasztrális holdanként: késői kukorica után: 10.20—12.38 q korai kukorica után: [11.73—14.3 q borsó után: 13.16—16.78 q Mgga, az elővetemény tehát kb. ,70%-os különbségeket idézhet elő. Ez nemcsak annyit jelent, hogy megfelelő elővetemény eseténr kisebb területen is meg tudnák termelni a szükséges búza szükségletünket, hanem^a/búza/j átlag, mint jelzőszámaik ékesen, ’ mutat rá arra, hogy mit jelentenek számszerűleg is a koreibb vs .pillangós virágos növények a talajkímélés, illetve talajerőfenntartás szempontjából, ami a mai trágyahiányunk mellett még fokozottabb jelentőséggel bír. Vessünk minél korábban A második fontos tényező az ősziek minél koraibb elvetése. Ugyancsak 1927—1931-ig az említett talajviszonyok között állítottunk be búzavetésidő kísérleteket azzal a beosztással, hogy szeptember 20-tól 10 naponként vetettünk egy-egy* kísérleti parcellába búzát, úgyhogy november 26-ával fejeztük azt be. Az eredmények átlaga következő volt kataszteri : holdanként: 1938-ban 1931-ben szeptember 20-án 13.18 q 14.47 q október 1-én 13.70 q 14.37 q október 10-én 13.05 q 13.88 q október 20-án 11.96 q 13.11 q A felsorolt kísérletek érdekesen igazolják azt a nagy számíszrű különbséget, amit a korai vetésidő eredményez a későivel szemben. De vonatkozik ez különösen a novemberi vetésekre, amelyek átlagtermése veszedelmesen lezuhant. Minél korábban következik be a tél és minél kedvezőtlenebb, szárazabb a május, annál erősebben ütköznek ki ezek a különbségek, különösen kötött talajviszonyok között. Az elmúlt gazdasági év, sajnos, elég keményen mutatott rá erre a törvényszerűségre j akikor, amikor sokszor mesgyés szomszédok búzavetései szinte hihetetlen különbségeket mutattak fel. Bármily későn is vetjük a búzát, az érés ideje csaknem ugyanakkorára esik, a különbségek csak órákat, esetleg napokat tehetnek ki a korán vetettel szemben. A tenyészidő-különbségekben jut kifejezésre a termésátlagokban mutatkozó nagy eltérés, de ezenkívül a biztonság is, különösen ami a megszorlást« illeti. Egyébként a korán vetett búza erősebb és mélyebben lehatolt gyökérzetét kevésbé érinti a bekövetkező tavaszi szárazság, szemben a fejletlen búzáéval. A búza túl korai, mondjuk szeptemberi vetése ellen sokan felhozzák a légykárok veszedelmét is.. Ez november 1-én 11.15 q 11.06 q november 10-én 10.08 q 10.371| november 20-án 8.31 q 7.83 q