Magyar Mezőgazdaság, 2007. július-szeptember (62. évfolyam, 27-39. szám)
2007-09-26 / 39. szám
Ahol a repce „szenvedett a szárazságtól", ott más probléma is lehetett, nem feltétlenül a csapadék hiányzott. A kora tavaszi felmelegedéssel együtt nagyon korán megjelentek az első rovarkártevők, az ormányosok. Aki nem észlelte időben, az nem tudta megakadályozni a lárvák tömeges kártételét a repce szárában. A kártétel nyomán a növények víz- és tápanyagfelvétele korlátozódott, ezért ezek az állományok elkezdtek sárgulni, a fejlődésük megállt. Teljesen olyan tünetek mutatkoztak, mintha az aszálytól szenvednének. Az ormányosok lárváinak kártétele a repce szárának hosszanti felvágásával azonosítható. A virágzás idején bekövetkezett késői fagyok ellen nem lehetett védekezni. Ennek a kártételnek a nagysága attól függött, hogy az adott repceállomány a virágzás melyik stádiumában volt. Minél több virág fagyott el, annál több volt a kiesés. Az Alföldön és Észak-Magyarországon jelentős károkat okozott a fagy az egyébként jól fejlett állományokban is. A betakarítást megelőzően a korán elvégzett deszikkálással lehetett további veszteséget előidézni. A repcenövények csúcsán tapasztalható pergéstől nem kell megijedni. A repce termésének 70-75 százaléka az alsóbb elágazásokon képződik. A deszikkálást ezeknek a becőknek az állapotához kell igazítani. A korai deszikkálás gátolja az alsó becők megfelelő kitelését. A betakarítás során nagyon könnyen elveszíthetjük a termés 10-20 százalékát is. Az 50-100 hektáron termelő gazdálkodóknak érdemes a kombájnokat felszerelni függőleges oldalkaszákkal, a 200- 300 hektáros termelők számára már gyorsan megtérülő beruházás a speciális repce vágóasztal beszerzése. Nyilvánvaló, hogy a termesztés feltételeiben megnyilvánuló különbségek, valamint az évjárati hatások nem szüntethetők meg, de a termesztés-technológia korszerű elemeinek konzekvens alkalmazásával csökkenthetők a termesztésben megnyilvánuló különbségek. A repce eredményesen termeszthető a Dunától keletre elterülő termőtalajokon is. A termesztés technológia további fejlesztése, finomítása természetesen elengedhetetlen a legjobb adottságú területeken is, ahol a termelők repcetermesztési tapasztalatai egyébként magasabb szintűek, így például a regulátorozás alkalmazása a tápanyagellátás terén vagy a szklerotínia elleni állománykezelés kérdésében további előrelépés szükséges. KOLOP LÁSZLÓ Az idei májusi fagy következtében a beeők lefagytak ben ősszel mit is nevezünk túl fejlettnek vagy optimális fejlettségűnek. A repce fejlettségét a kelést követő 5 ° C feletti hasznos hőösszeg döntően befolyásolja. Ahhoz, hogy a repce legalább a 6 leveles fejlettséget elérje, szeptember 15- étől december 1 -jéig legalább 500 ° C feletti aktív hőösszeg szükséges. Kiszámítható, hogy ez levelenként kb. 90 ° C. Az 500 ° C aktív hőösszeget meghaladó hőösszeg azonban nem csak a levelek kifejlődését fokozza, hanem erősen serkenti a magszár megnyúlását, ezzel azonban nő a kipusztulás veszélye. Amennyiben sikerül elkerülni a magszár megnyúlását, abban az esetben az ősszel kifejlődött levelek számának növekedésétől nem kell tartanunk. Az ősszel kifejlődött levelek számától függően nő az állomány tápanyagfelvétele is. A repce állományok őszi nitrogénfelvétele a következők szerint alakul: - 8 leveles korig max. 35 kg/ha; - 8-10 leveles korban З0- 60 kg/ha; 10-12 leveles korban 60- 100 kg/ha. Az eddigi kutatási eredmények és termesztési tapasztalatok is megerősítik, hogy repce esetében az ősszel kifejlődő levelek számának növekedésével több lesz az elérhető termés is. A kóros túlfejlődés tehát csakis a magszár, azaz a csúcsrügy felnyurgalása esetén értelmezendő. Amikor tehát a repce eléri a 4 leveles fejlettséget, haladéktalanul el kell végezni a regulátoros kezelést! A 6 leveles fejlettséget túlhaladva a kezelés hatástalan. A regulátor alkalmazásával lényegesen megnő a termelő által alkalmazható vetésidő-intervallum. Regulátorok alkalmazása esetén gyakorlatilag megszűnik a „korai" vetések kockázata. Nem utolsó sorban a regulátorozás komplex hatásának a termésképző elemekre gyakorolt „áthúzódó" hatását is ki kell emelni. Az őszi alkalmazás egyértelműen növeli a tavasszal kifejlődő elágazások számát, ami nyilvánvalóan a becők számának jelentős emelkedését vonja maga után. A regulátorral ősszel kezelt állományok regenerálódása és kora tavaszi fejlődése erőteljesebb, gyorsabb. Mindezt egybevetve a regulátorok őszi alkalmazásának csak előnyei vannak, az minden körülmények között megtérülő ráfordítás. K. L. 2007. SZEPTEMBER 20 ♦ MAGYAR MEZŐGAZDASÁG 33