Magyar Műhely, 1962. november (1. évfolyam, 3. szám)

1962 / 3. szám - TANÚSÁG - Czigány Lóránt: Egy kiadatlan Csokonai levél

jószívűségétől kiesdekelni igyekezzen, ő az, aki a NAGYSÁGOD főispányi székbe állíttatásának és a debreceni múzsákhoz való kegyes megalázásának örömünnepét tavaly rebegni próbálta , ő az, aki a közhelyre kimenni óhajtó szándékát most esztendeje a magyar újsá­gokban közönségessé tette : ő az aki a görög, deák, olasz, francia, német darabokból egy kis magyar dolmánykát készített magának, hogy nemzete előtt megmutassa magát : ő az, aki a külföldi theátru­­mokon s a Helikon tövében szedegetett virágokból egy füzért kötött, s azzal kíván NAGYSÁGOD nagy nevének (ismerik az édes KÁ­ROLYI nevet a magyar múzsák, nec Phoebo gratior ulla est, quam sibi quae KAROLY proscripsio pagina nomen) udvarolni, remény­kedvén alázatosan, hogy azt N­AGY­SÁGOD méltóztassa a hazának által adni minthogy ez énnékem nincs tehetségemben. Méltóztassa is NAGYSÁGOD kegyelmesen megengedni, hogy egy ifjú poéta egy ifjú mecénásban találja fel pártfogóját. Vajha NAGYSÁ­­GODnak annyi dicsősége származhatna az én múzsámból, mint ennek a Nagyságod méltóságos nevéből ! Debrecen, julius 26dikán 1795. * Gróf Károlyi József (1768-1803) akihez a 22 éves fiatalember pártfogásért esedezett, nemcsak a levél utalása szerint, hanem más források szerint is pártfogolta a művészeteket. Főispáni beiktatása alkalmával Csokonai latin verssel üdvözölte (1794 július 5) — erre céloz a levél —­ mely eléggé ironikusan de ért­hetően, egyike azon kevés Csokonai versnek, mely a költő életé­ben megjelent nyomtatásban. Csokonainak 1795 nyarán égető szüksége volt pártfogóra. Igaz, hogy költészetét a „széphalmi szent”, Kazinczy már elismerte — 1793 óta levelezett az ifjú poétával és leveleiben nem tartózkodott a dicsérő jelzőktől , de kísérlete, hogy verseit, színműveit megjelentethesse, sorozatosan csődött mondott. Helyzetét csak rontotta, hogy a debreceni Kollégium vaskalapos tanári kara kifogásolta szertelen életmód­ját, és 1794 december 6-án nyilvánosan megfeddték, majd a tanév végén, 1795 júniusában segédtanítói állásából elbocsátották. A nyilvános megaláztatás után nem fordulhatott senkihez ; ott állt pénz és jövő nélkül. Csak ez magyarázza meg, hogy versei kiadásából akart megélni, s azt is, miért írt alázatosan „esdeklő” levelet a főispánhoz. Károlyi valószínűleg válaszra sem méltatta Csokonai kérelmét. Mindenesetre, az ismeretlen levél megmagya­rázza, miért töltött Csokonai még néhány hónapot megszégye­nítése után is Debrecenben. Amikor látta, hogy válaszra, támo­gatásra hiába vár, mindenkitől elhagyatva, Sárospatakra készült, a Főiskolán akart újra szerencsét próbálni. Életének következő szakasza, küzdelmei, sokszor csak a mindennapi betevő falatért, csak még jobban meggyőzhették arról — amit már így is meg­tanult — ,az is bolond, aki poétává lesz Magyarországban”. Czigány Lóránt

Next