Magyar Műhely, 1968. október (7. évfolyam, 29. szám)
1968 / 29. szám - Parancs János: Félmúlt
PARANCS JANOS FÉLMÜLT I MAGÁNY Nem találtál egy igaz barátot, dühöngtél hajdan kétségbeesve, a plafont figyelted óraszámra, léptek neszére, a suttogásra, füleltél minden moccanásra, rádiózenére, vízcsobogásra, a falon átszűrődő zajokra, az elfojtott apró sikolyokra, az ablaknál álltál a sötétben, dideregtél a nyárban, a télben, idegesen sétáltál szobádban, gyakran cigarettáztál az ágyban, sokat ittál s alig-alig ettél, a kávéházakban mit kerestél? fölkapaszkodtál a hetedik emeletre, fölkészültél józanul a förtelemre, ujjaid közt puha hajszálak suhogtak, sisteregve fűszálak mocorogtak, az izgalomtól cserepes lett a szád, és megutáltad az üveges látomást, leszegted csillogó pikkelyes homlokod, rettegve vártad hogy valaki bekopog, akár egy őshüllő a mocsárban, úgy feküdtél egyedül az ágyban, a kedvező alkalomra lesve, ráhagyatkozva a kényszerképzetekre, olvasni kezdtél, aztán abbahagytad, sietve kávét csináltál magadnak, nem tudtál nyugton maradni soha, fojtogatott a füst, idegesített a szoba, savanykás szagú szennyes ruhák.