Magyar Műhely, 2003 (42. évfolyam, 125-129. szám)

2003 / 127. szám - Repertórium 1973. szeptember 15. - 1996. szeptember 20. ; Illusztrációk ; Névmutató

L. Simon László NEM LOKALIZÁLHATÓ (Az Orpheusz Kiadóval közös kiadás, 2003, 990 Ft) „Bizonyosan nem véletlen, hogy a halál, a föltámadás, az újjászü­letés eseménye átszövi a verseket. E köztes pillanatok még/már kí­vül, ugyanakkor belül is vannak az életen­­ kérdőre vonva, egyben sajátos méltósággal ruházva föl azt. Születés és halál életet körül­ölelő kettőséhez, valamint a versek hármas, keretező tagolásához hasonulva a kötet is körkörös szerkezetben épül: külön lapon álló, az értelmezéshez viszonyítási pontokat kínáló mottók határolják, fogják egységbe. A Babitstól vett híres sorokban a mindenséggel azonosulni vá­gyó, az elsőtől az utolsóig mindent magában foglaló, egyszersmind önmagából kilépni, önnön börtönéből szabadulni képtelen »én« lép elő. Az egyes és a minden látszólagos ellentmondására megfelelve az L. Simon kötetében megszólaló, kalandos élettörténetét mesélő »én« a legfurcsább változásokról és a legkülönfélébb dolgokról számol be gyors egymásutánban. A számos szerep, utalás, rejtett idézet, motívum - miközben a kiszá­míthatatlanság kezdeti benyomása után egyre kivehetőbb mintázatokba rendeződik - egyaránt átfog­ja a vallás, a tudomány és a művészet területét, a kultúra és technika szféráját, az üzleti, a politikai és a szexuális életet. A mindezt egymásra halmozó törekvés az élet lényegének vagy programjának fölfejtését célozza, ámde ennek során a versbeli beszélő (ön)azonosságát, az »én« határait kísértő el­bizonytalanodás is mind fokozottabban érzékelhető: az egyetemes igazságot megragadni vélt tudat a szakadatlan változások dinamikájában oldódik föl.” * Bengi László „Az én szerepeinek képzeletbeli fölidézése egyszerre mutatkozik játéknak és kényszernek, egyszerre je­lenik meg a képzelet szabad bőségének és a személyiség kiszolgáltatottságának következményeként, egy­szerre kelti az én határtalan kiterjesztésének és fájdalmas megcsonkításának látszatát. Noha nem ta­nácsos egyetlen mozzanatot kiemelni a szerepek sorából, a könyv borítója - egy kar megcsonkítását ábrázoló fametszet - maga utal a szöveg egyik részletére, melyben a maga alkotta környezetével kap­csolatba kerülő én önnön megcsonkításaként érzékeli a tárgyakat: »körbe-körbe üldöztem egy soro­zatgyilkost / majd levágtam a lábam / és sávot váltottam /[...] félig kidolgozott installációim / alko­tóelemeit szanaszét szórtam / testrészek vettek körül«." (Kékesi Zoltán, Szépirodalmi Figyelő, 2003/5.)

Next