Magyar Múzeumok, 1997. 3. szám (Vol. 3.)

MŰHELY - Németh Lászlóné: Költségvetési rendszer felépítése, gyakorlati tapasztalatok a finanszírozás terén a Magyar Nemzeti Múzeum gazdálkodásán keresztül

MŰHELY Ha az eltöltött időt nézzük, akkor messze az utolsók közt szerepelnek. A logikus magyarázat szerint, a való­ban egyszerű, könnyen kezelhető felülettel rendelkező rendszer után a látogató a „körmönfontabb“ CD felület­től valószínűleg megijed és inkább elhagyja ezt a fejeze­tet. Szerencsére hamarosan kitűnő kontroll lehetőséggel rendelkezünk ebben a tekintetben, mert elkészült a „Má­tyás király “ teljesen rendszerintegrált verziója. A felhasználói körről adataink alapján annyit tudunk mondani, hogy a rálépések és az eltöltött idő terén a ma­gyar és az angol verzió között kb. 2/3-1/3 a megoszlás aránya.­ Készül azonban a statisztikai rendszer újabb modulja, amelyet éppen ezen adatok gyűjtésére tervez­tünk. Igyekeztünk a kérdéseket úgy összeállítani, hogy a felhasználó ne unjon bele, de legyen lehetősége saját vé­leménye kifejtésére is, lehetőleg nemcsak lakonikus igen/nem formában. A nyolc kérdés nagyobb része arra vonatkozik, mennyire tetszett a rendszer, míg másik ré­szük - talán nem pontos szociológiai fogalmakkal - a fel­használók összetételét igyekszik majd feltérképezni. Ismereteink szerint ez az első kísérlet arra Magyar­­országon, hogy­ a multimédia rendszerek múzeumi al­kalmazását a látogatók szempontjából értékeljék a szakemberek. Ezek az alkalmazások kiváló lehetősége­ket biztosítanak nemcsak a statisztikai adatgyűjtésre, de a kiértékelés utáni gyors változtatásokra is. A rend­szerek tervezése során végig szempont volt, hogy tar­talmukat gyorsan és egyszerűen lehessen majd változ­tatni, bővíteni (akár jelentős mértékben is), ami egy állandó kiállítás hagyományos részeit tekintve már komoly beavatkozás. A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállítása a megnyitás óta parázs viták tárgya,­ igaz ezekben a viták­ban a multimédia vajmi kevés figyelmet kapott. Talán, ha a fentiekhez hasonló, egzakt megfigyelést és értéke­lést lehetne végezni a kiállítás más részein is, akkor a nem kevés szubjektív „számonkérés“ helyett tényeken lehetne vitatkozni. ■ Jegyzetek 1. Lásd a szerző írását a Ma­gyar Múzeumok 1996/3. szá­mában. 43-45. o. 2. Bemutatása megjelent a CI­ Panoráma 1997-es szá­mában. 3. Minden képernyő kép egy­ben önálló lap, önálló temati­kai egység. 4. Mátyás király és kora: Ma­gyar koronázási jelvények. 5. A nyári hónapokban majd remélhetőleg változik az an­gol javára. 6. Lásd pl. a Magyar Múzeu­mok 1997/2. 30-32. o.-n. Költségvetési rendszer felépítése, gyakorlati tapasztalatok a finanszírozás terén a Magyar Nemzeti Múzeum gazdálkodásán keresztül* Németh Lászlóné A kulturális örökséget őrző és bemutató múzeumoknak jelenleg 83%-ban állami támogatásból, 17%-ban saját be­vételből kell gazdálkodniuk. Az ország romló gazdasági helyzete miatt az állami támogatás évről-évre csökken, ezt bizonyítja, hogy­ 1994-ben ez a rész még 92% volt. Az utóbbi öt évben a múzeum működési költségve­tés-szerkezete fölbomlott. Pl. amíg 1994-ben az össz­­költségvetés 40%-át tette ki a működéssel kapcsolatos személyi jellegű kifizetés és ennek társadalombiztosítá­si és egyéb járulék vonzata, ez az arány ‘97-re már 70%­­ra tolódott el. A dologi kiadásokra mindössze 30% ma­radt, ez az épület üzemeltetésére fordítandó. Itt jelent­keznek azok a költségek, mint világítás, fűtés, víz, pos­ta, épület, gépek, biztonságtechnikai karbantartások, ta­karítás, stb. ahol az infláció hatása a legnagyobb. Arra a szakmai alapfeladatra, amire az intézmény létrejött, az összköltségvetés mindössze 4%-a jut. A dolgozók átlag nettó bére­­ akkor, amikor több mint 42%-a diplomás, több nyelven beszél, több éves munka­­viszonnyal rendelkezik, '97-re havi nettó 26.800 Ft. Minden múzeumról elmondható, hogy összköltségve­tésének 48-52%-a valamilyen címen - adó, járulékok -visszaforog az állami költségvetésbe. Egy 300 milliós költségv­etésből valójában 156-144 millió marad az in­tézménynél nettó felhasználási lehetőségként. A kincstári rendszer bevezetése az intézmények szá­mára egyelőre többletmunkát jelent. A naptári évre szóló költségvetés 1/12-ed részre történő lebontása, keret­megnyitása nehézséget okoz, főleg a kisebb intéz­ményeknél. A tevékenység egyik intézményben sem olyan, amely a gyakorlatban lehetővé tenné az egyenle­tes keretfelhasználást. Pl. télen nem lehet régészeti ásatásokat folytatni, egy-egy felbukkanó értékes műtárgy vásárlását nem lehet ütemezni. A havi keret megnyitásánál jobb lenne, ha az intézmények mindig az előző hónapban igényelhetnék a következő keretet a Kincstártól. Mindez gördülékenyebb gazdálkodást ered­ményezne. Központi cél a működési költségvetésnél az állami tá­mogatás csökkentése más források bevonásával. Itt je­lentkeznek a szakmai feladatokkal kapcsolatos különféle pályázatok. Egy múzeum pályázhat a fenntartó miniszté­riumnál, a Nemzeti Kulturális Alapnál, az önkormányzat­nál és sok más különböző helyen. A költségvetésben az úgynevezett program- és fel­adat-finanszírozás formája, megítélésem szerint, ma még nem igazán eredményes. Túl nagy a bürokrácia és az idővel való versenyfutás. Mire egy-egy pályázat lezáj-Budget structure and prac­tical experience in financ­­ ing as illustrated by the budget of the Hungarian National Museum* At present the museums preserving and presenting the cultural heritage have to cov­er their financial costs from the state subsidy (83%) and their own revenues (17%). Owing to the deteriorating economic situation of Hunga­ry'. the state subsidy decreases from year to year, as shown by the fact that the state subsidy amounted to 92 per cent of the budget in 1994. Over the past five years the internal structure of the * Extracts from the document presented at the 'Internal and External Museum Contacts’ work­shop of the Dutch-Hungarian Mu­seum Management Symposium. * Kivonat az 1997. április 9-i Holland-magyar múzeumi menedzs­ment szimpózium anyagából, a múzeum „külső és belső" kapcso­latrendszere témakörből. 11

Next