Magyar Múzeumok, 1997. 3. szám (Vol. 3.)

VISSZATEKINTÉS - Függelék: Jankó János javaslata a Néprajzi Múzeum elhelyezésére és szervezetére

VISSZATEKINTÉS Függelék Jankó János javaslata a Néprajzi Múzeum elhelyezésére és szervezetére (részletek) 61/1896. A Magyar Nemzeti Múzeum Tekintetes Igazgatójának. Budapesten Méltóságos Igazgató Úr! Megbízást kapván Méltóságodtól hogy a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálynak hoszszabb időre (10 évre) történendő elhelyezésére részlete­sen kidolgozott javaslatot adjak be, van szerencsém ezennel azt az alábbiakban méltóságodnak tiszteletteljesen felterjeszteni.... II. A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának programmja A hazai ethnográfiai tudomány s különösen a ve­le rokon tudományok azonban az utolsó 25 év alatt Magyarországon sokat fejlődtek, ezek hatása a Ma­gyar Nemzeti Múzeumra természetesen el nem ma­radhatott. Mióta Hunfalvy Pál a magyarság nyel­vészeti rokonságát a finn­ugorokkal mintegy dog­matikusan felállította, mióta Vámbéry Ármin a ma­gyarság ethnográfiai rokonságát a törökséggel ki­hirdette, a hazai ethnográfia felé is irányult a figye­lem. Herman Ottó a magyar halászatról írt könyve volt az első nagyobb szabású ethnográfiai mű iro­dalmunkban, mely tárgyi ethnográfiánk ősi vonatkozású kincseire rámutatott. Nyomon követte ezt a Magyarországi Néprajzi Társaság meg­alakulása, mely kitűnő vezetői alatt csakhamar je­lentékeny tényező lett s mely immár nyíltan követel­te egy Magyar Néprajzi Múzeum felállítását. És e követelésnek teljesítésére megadta az alkalmat Ma­gyarország megalakulása ezredik évfordulójának nagy nemzeti ünnepe. Az újjá alakulás s ezzel a Magyar Nemzeti Mú­zeum Néprajzi Osztályának történetében a máso­dik korszak már 1892-ben kezdetét vette s ez év­ben azt még Xántus J. inaugurálta. Az a czikk, me­lyet 1892-ben az Ethnográfiai Osztály jövőjéről írt, megadja a jövő programmjának legfontosabb ré­szét a hazai ethnográfiai gyűjtések rendezését. Megmondta, hogy most a kiállítás czímén van alka­lom azt keresztül vinni és többé soha, és ez az al­kalom a Sybilla utolsó köve, s ha fel nem használ­juk és elszalasztjuk Magyarországon magyar ethn. gyűjt, soha sem fog létrejönni. Mint örvendetes tényt kell jeleznem azt, hogy mi­re az ezredéves országos kiállítás általános keretei meghatároztattak a Magyar Nemzeti Múzeum Nép­rajzi Osztályának tudományos programmja is telje­sen kialakult, sőt amennyiben az ethnographia a ki­állítás keretében szintén helyet talált, ott az már e Programm alapján lépett fel, s a kiállítás ennek a programainak egy nagy részét, melyet a Néprajzi Osztály a maga szerény anyagi alapjával csak évtizedek múlva oldhatott volna meg, most megoldva készen adja át a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának.­­ E programra a következő: A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályá­nak nem lehet czélja, hogy gyűjteményei oly álla­mok gyűjteményeivel versenyezzenek, melyek az anyagot akár tengerentúli coloniákból hivatalosan akár kifejlett tengerészetük útján olcsón közvetlen forrásokból szerzik be. A­midőn azonban le kell mondanunk arról, hogy exotikus­ gyűjtemények dol­gában a külfölddel versenyezzünk, saját nemzetünk geográfiái, etnográfiái és történeti alakulása a leg­határozottabban írja elénk azon irányt, melyben kell, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osz­tálya tovább fejlesztessék s ez által egy oly népraj­zi gyűjteményt biztosítsunk nemzetünknek, mely tisztán és közvetlenül a nemzeti forrásból merítve más állam által meg nem teremthető. A Nemzeti Múzeum rendeltetésének megfelelő­­leg, s oly czélból, hogy a néprajzi tudománynak is hasznos szolgálatot tegyünk, mindenekelőtt arra kell törekednünk, hogy aki a magyar nemzet néprajzát tanulmányozni akarja, arról alapos, tiszta fogalmat kíván szerezni, kénytelen legyen a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályát felkeresni. A M. N. Múzeum (magyar) néprajzi gyűjtemé­nyének összeállítása közül a következő elvek legye­nek irányt adók: 1. Legelső feladatunk az, hogy hazánk jelenleg élő népfajtáinak, a magyarnak és nemzetiségeknek ethnographiáját mutassuk be néprajzi tárgyaikban. Mi történt e téren? A kiállítás megcsinálta a nép­rajzi falut, még­pedig szigorúan tudományos alapon, szakszerű előtanulmányokkal­ képviselve van a ma­gyarság minden töredéke, a magyar földön élő min­den nemzetiség; a vármegyék a házakat csaknem mind ideajándékozták s így a programon első pont­ja óriási fellendülést nyert, mert ez anyag a legkivá­lóbb alap, melyen a magyarság és nemzetiségeink ethnographiájának egybegyűjtését folytathatjuk. 2. Hogy ethnográfiánk nemzetiségi részét meg­értsük, minthogy e nemzetiségek csak nagyobb a külföldön élő néptörzseknek töredékei, szükséges a töredéket a főtörzzsel össze­hasonlítanunk, hogy lássuk, nemzetiségünk ethnoszában mennyi maradt meg az eredetiből s mennyi járult ahhoz a történel­mi fejlődés, a természeti viszonyok, a különböző új szomszédok s különösen a magyarság hatása alatt. E czélból e főtörzsekből egy kicsiny, de válogatott typus-gyűjteményre van szükségünk és pedig a tót megértésére a csehből, a ruthénére az oroszból, az oláhéra a romániai oláhéból, a bolgáréra a Bulgária bolgárából, a szerbére a Szerbia szerbjéből stb. stb. E téren eddig nem történt semmi, de ez a szom­szédos államok nemzeti irányban működő múzeu­maival megindítandó csere által fokozatosan és ter­mészetesen fog összegyűlni, mert a­mint mi belátjuk e gyűjtések és hasonlítások szükségét, úgy­ látják be azt a szomszéd államok is és a múzeumok szívesen támogatják egymást, aminthogy erre nézve már a bécsi Hofmuseum Néprajzi Osztályának igazgató őre, Heger úr a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálya vezetőjének tényleg javaslatot is tett. 3. Hogy a magyarság ethnographiáját megért­sük, történeti ethnographiára van szükségünk, mely az őstörténeti vonatkozásokat kimutatja. Ennek az­első eszköze az ősi foglalkozások és eszköze­ik bemutatása, amennyiben azok a mai napig fenn­maradtak a pásztorélet, a halászat eszközeiben s a népies kézi munkaeszközökben. E téren már ma rendelkezésünkre áll a Herman­­féle pásztoréleti és halászati s a Jankó-féle népies munkaeszközgyűjtemény. b) második eszköze az, hogy a hazánkban jelen­leg élő, a magyarok bejövetele óta itt élt, sőt a ma­gyarokat, megelőzőleg hazánkban lakott népek és nemzetiségek anthropológiájának alakelemeit is megismerhessük, gyűjteményileg bemutathassuk, mert míg egyrészt e rassztanulmány összekötve a palaeoethnologiai hasonlítással a múlt és jelen, az archeológiai és a néprajzi osztály közt szerves kap­csolatot létesít, másrészt kezünkbe azon fonalat nyújtja, mely magyar népünknek hovatartozását s az abba olvadt idegen elemek viszonyait mutatja ki. E téren eddig annyi történt, hogy a néprajzi osz­tály kebelében anthropologiai laboratórium szer­­veztetett, hogy az élőkön mérések megkezdettek, s hogy az ásatások csontanyaga a Néprajzi Osztály­nak biztosíttatott, a­hol az haladéktalanul feldolgo­zás alá fog vétetni. c) harmadik eszköze a velünk egyrészt nyelvileg (finn-ugor), másrészt ethnographiailag rokon (tö­rök-tatár) népek néprajzának bemutatása, melyek saját hazai ethnographiánkat számtalan pontban megvilágítani s eredetünket, illetve ama népekhez való viszonyukat tárgyilag igazolni hivatják. A nem­zeti múzeumnak egyes tudományos irányok felé ha­jolnia nem szabad, s különben is mindkét iránynak meg van a maga jogosultsága, a finnugornak a nyel­vi, a török-tatárnak a történeti és ethnográfiai alap­ban s így a Magyar Nemzeti Múzeumnak kétszere­sen indokolt s elsőrangú fontossággal bíró feladata az, hogy úgy a turkomán mint a finn­ugor törzsek kimentő néprajzi gyűjteményével is bírjon. E téren eddig bemutathatók a nyelvi irányból a Reguly, Pápai és Vikár féle finn s vogul-osztják gyűj­­ t3

Next