Magyar Múzeumok, 1997. 3. szám (Vol. 3.)
VISSZATEKINTÉS - Függelék: Jankó János javaslata a Néprajzi Múzeum elhelyezésére és szervezetére
VISSZATEKINTÉS Függelék Jankó János javaslata a Néprajzi Múzeum elhelyezésére és szervezetére (részletek) 61/1896. A Magyar Nemzeti Múzeum Tekintetes Igazgatójának. Budapesten Méltóságos Igazgató Úr! Megbízást kapván Méltóságodtól hogy a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálynak hoszszabb időre (10 évre) történendő elhelyezésére részletesen kidolgozott javaslatot adjak be, van szerencsém ezennel azt az alábbiakban méltóságodnak tiszteletteljesen felterjeszteni.... II. A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának programmja A hazai ethnográfiai tudomány s különösen a vele rokon tudományok azonban az utolsó 25 év alatt Magyarországon sokat fejlődtek, ezek hatása a Magyar Nemzeti Múzeumra természetesen el nem maradhatott. Mióta Hunfalvy Pál a magyarság nyelvészeti rokonságát a finnugorokkal mintegy dogmatikusan felállította, mióta Vámbéry Ármin a magyarság ethnográfiai rokonságát a törökséggel kihirdette, a hazai ethnográfia felé is irányult a figyelem. Herman Ottó a magyar halászatról írt könyve volt az első nagyobb szabású ethnográfiai mű irodalmunkban, mely tárgyi ethnográfiánk ősi vonatkozású kincseire rámutatott. Nyomon követte ezt a Magyarországi Néprajzi Társaság megalakulása, mely kitűnő vezetői alatt csakhamar jelentékeny tényező lett s mely immár nyíltan követelte egy Magyar Néprajzi Múzeum felállítását. És e követelésnek teljesítésére megadta az alkalmat Magyarország megalakulása ezredik évfordulójának nagy nemzeti ünnepe. Az újjá alakulás s ezzel a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának történetében a második korszak már 1892-ben kezdetét vette s ez évben azt még Xántus J. inaugurálta. Az a czikk, melyet 1892-ben az Ethnográfiai Osztály jövőjéről írt, megadja a jövő programmjának legfontosabb részét a hazai ethnográfiai gyűjtések rendezését. Megmondta, hogy most a kiállítás czímén van alkalom azt keresztül vinni és többé soha, és ez az alkalom a Sybilla utolsó köve, s ha fel nem használjuk és elszalasztjuk Magyarországon magyar ethn. gyűjt, soha sem fog létrejönni. Mint örvendetes tényt kell jeleznem azt, hogy mire az ezredéves országos kiállítás általános keretei meghatároztattak a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának tudományos programmja is teljesen kialakult, sőt amennyiben az ethnographia a kiállítás keretében szintén helyet talált, ott az már e Programm alapján lépett fel, s a kiállítás ennek a programainak egy nagy részét, melyet a Néprajzi Osztály a maga szerény anyagi alapjával csak évtizedek múlva oldhatott volna meg, most megoldva készen adja át a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának. E programra a következő: A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának nem lehet czélja, hogy gyűjteményei oly államok gyűjteményeivel versenyezzenek, melyek az anyagot akár tengerentúli coloniákból hivatalosan akár kifejlett tengerészetük útján olcsón közvetlen forrásokból szerzik be. Amidőn azonban le kell mondanunk arról, hogy exotikus gyűjtemények dolgában a külfölddel versenyezzünk, saját nemzetünk geográfiái, etnográfiái és történeti alakulása a leghatározottabban írja elénk azon irányt, melyben kell, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálya tovább fejlesztessék s ez által egy oly néprajzi gyűjteményt biztosítsunk nemzetünknek, mely tisztán és közvetlenül a nemzeti forrásból merítve más állam által meg nem teremthető. A Nemzeti Múzeum rendeltetésének megfelelőleg, s oly czélból, hogy a néprajzi tudománynak is hasznos szolgálatot tegyünk, mindenekelőtt arra kell törekednünk, hogy aki a magyar nemzet néprajzát tanulmányozni akarja, arról alapos, tiszta fogalmat kíván szerezni, kénytelen legyen a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályát felkeresni. A M. N. Múzeum (magyar) néprajzi gyűjteményének összeállítása közül a következő elvek legyenek irányt adók: 1. Legelső feladatunk az, hogy hazánk jelenleg élő népfajtáinak, a magyarnak és nemzetiségeknek ethnographiáját mutassuk be néprajzi tárgyaikban. Mi történt e téren? A kiállítás megcsinálta a néprajzi falut, mégpedig szigorúan tudományos alapon, szakszerű előtanulmányokkal képviselve van a magyarság minden töredéke, a magyar földön élő minden nemzetiség; a vármegyék a házakat csaknem mind ideajándékozták s így a programon első pontja óriási fellendülést nyert, mert ez anyag a legkiválóbb alap, melyen a magyarság és nemzetiségeink ethnographiájának egybegyűjtését folytathatjuk. 2. Hogy ethnográfiánk nemzetiségi részét megértsük, minthogy e nemzetiségek csak nagyobb a külföldön élő néptörzseknek töredékei, szükséges a töredéket a főtörzzsel összehasonlítanunk, hogy lássuk, nemzetiségünk ethnoszában mennyi maradt meg az eredetiből s mennyi járult ahhoz a történelmi fejlődés, a természeti viszonyok, a különböző új szomszédok s különösen a magyarság hatása alatt. E czélból e főtörzsekből egy kicsiny, de válogatott typus-gyűjteményre van szükségünk és pedig a tót megértésére a csehből, a ruthénére az oroszból, az oláhéra a romániai oláhéból, a bolgáréra a Bulgária bolgárából, a szerbére a Szerbia szerbjéből stb. stb. E téren eddig nem történt semmi, de ez a szomszédos államok nemzeti irányban működő múzeumaival megindítandó csere által fokozatosan és természetesen fog összegyűlni, mert amint mi belátjuk e gyűjtések és hasonlítások szükségét, úgy látják be azt a szomszéd államok is és a múzeumok szívesen támogatják egymást, aminthogy erre nézve már a bécsi Hofmuseum Néprajzi Osztályának igazgató őre, Heger úr a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálya vezetőjének tényleg javaslatot is tett. 3. Hogy a magyarság ethnographiáját megértsük, történeti ethnographiára van szükségünk, mely az őstörténeti vonatkozásokat kimutatja. Ennek azelső eszköze az ősi foglalkozások és eszközeik bemutatása, amennyiben azok a mai napig fennmaradtak a pásztorélet, a halászat eszközeiben s a népies kézi munkaeszközökben. E téren már ma rendelkezésünkre áll a Hermanféle pásztoréleti és halászati s a Jankó-féle népies munkaeszközgyűjtemény. b) második eszköze az, hogy a hazánkban jelenleg élő, a magyarok bejövetele óta itt élt, sőt a magyarokat, megelőzőleg hazánkban lakott népek és nemzetiségek anthropológiájának alakelemeit is megismerhessük, gyűjteményileg bemutathassuk, mert míg egyrészt e rassztanulmány összekötve a palaeoethnologiai hasonlítással a múlt és jelen, az archeológiai és a néprajzi osztály közt szerves kapcsolatot létesít, másrészt kezünkbe azon fonalat nyújtja, mely magyar népünknek hovatartozását s az abba olvadt idegen elemek viszonyait mutatja ki. E téren eddig annyi történt, hogy a néprajzi osztály kebelében anthropologiai laboratórium szerveztetett, hogy az élőkön mérések megkezdettek, s hogy az ásatások csontanyaga a Néprajzi Osztálynak biztosíttatott, ahol az haladéktalanul feldolgozás alá fog vétetni. c) harmadik eszköze a velünk egyrészt nyelvileg (finn-ugor), másrészt ethnographiailag rokon (török-tatár) népek néprajzának bemutatása, melyek saját hazai ethnographiánkat számtalan pontban megvilágítani s eredetünket, illetve ama népekhez való viszonyukat tárgyilag igazolni hivatják. A nemzeti múzeumnak egyes tudományos irányok felé hajolnia nem szabad, s különben is mindkét iránynak meg van a maga jogosultsága, a finnugornak a nyelvi, a török-tatárnak a történeti és ethnográfiai alapban s így a Magyar Nemzeti Múzeumnak kétszeresen indokolt s elsőrangú fontossággal bíró feladata az, hogy úgy a turkomán mint a finnugor törzsek kimentő néprajzi gyűjteményével is bírjon. E téren eddig bemutathatók a nyelvi irányból a Reguly, Pápai és Vikár féle finn s vogul-osztják gyűj t3