Magyar Múzeumok, 1999. 3. szám (Vol. 5.)
MŰHELY - M. Albeker Mária: Borcímkék és számolócédulák
o rint is lehetett. Természetesen a nagy borpalackozók, mint pl. a Tokaj Kereskedőház Rt, a Villányi Borászat Rt önálló és nagyszámú muzeális borok gyűjteményével rendelkeznek, amelyek ugyanúgy, mint a borászati kiállítások dokumentumai, muzeális műtárgyai, a magyar nemzeti kulturális örökség részeként is felfoghatóak. Nem véletlen, hogy újabban Magyarországon is borárveréseket rendeznek. Itt a kikiáltási árnál jóval drágábban (nem ritkán tízszeres vagy még magasabb áron) kelnek el a régi, nagyhírű palackok. Ezeken az árveréseken sajnos a múzeumok a költségvetésük miatt csak nagy ritkán szerepelhetnek eredményesen vásárlóként. Pedig ezeket a palackokat is egy-egy példányban meg kéne őrizni az utókornak, mint nemzeti örökségünk egy speciális részét. Talán annyiban különböznek a többi műtárgytól, hogy ezek elfogyaszthatóak. Nemcsak a muzeális (5 évnél idősebb) borok, borkülönlegességek (Magyarországon a XIX. század közepéről ismert legrégebbi, 1866-os tokaji 6 puttonyos aszút őriz a Mezőgazdasági Múzeum, de 1895-ből is nagyobb palackmennyiség került Villányból napvilágra pár éve), hanem az „Év Bortermelője"címmel kitüntetettek híres borai is (Báthory Tibor Etyek; Villányból Gere Attila, Tiffán Ede, Polgár Zoltán, Bock József; Szekszárdiól Vesztergombi Ferenc; Egerből Thummerer Vilmos és 1998-1999-ben Gál Tibor). Sőt akkor töltik be ezek az ízcsodák az igazi hivatásukat, ha nemcsak a szemünkkel, hanem más érzékszerveinkkel is érzékeljük őket! Wine in the Museum The Hungarian Agricultural Museum has for long decades considered it extremely important to present viniculture. In the last few years the impressive cellar exhibition is supplemented by a „live” show arranged by the Historical Wine House: tasting of historical wines. Interested visitors may taste the most significant wines if Hungary in a museum milieu. The museum and Wine House organises different gastronomic and wine events, tasting, lectures and meeting of experts. Részlet a borászati kiállításból Detail of the viniculture exhibition Fotó: Csecsetka Ferenc Borcímkék és számolócédulák M. Albeker Mária Zengtem ugyan sokszor, de azért kikiáltom a sírból: Rajta, vidítson a bor, elfed amúgyis a por. (Anakreon) Valamennyi nagy kultúrának megvan a saját legendája arról, hogy kit tart a szőlőtermesztés meghonosítójának. A perzsa hagyomány a mitikus Dzsemzsid királyt, az egyiptomiak Ozirisz istent. A görögök Dionüszosz, a rómaiak Bacchus ajándékának tekintették a szőlőt és a bort. Kultuszukban a bor mámora emelte a résztvevőket a napi élet gondjai fölé, és kötötte össze a transzcendens világgal. A földi világba visszalépve, a föníciai és görög kereskedők hajóikkal bejárták a Földközi-tenger egész partvidékét, amforákban szállítva a khioszi, rhodoszi, thaszoszi borokat a kolóniákba. A régészeti leletek tanúsága szerint innen a folyóvölgyek ősi kereskedelmi útjait felhasználva jutott a bor a szárazföld belsejébe, így találtak a Jura hegységben is ión boros amphorákat. A római hódítás után a provinciákban a császári szó is beleavatkozott a szőlőtermesztésbe és a borkereskedésbe. Domitianus császár féltette Itália borexportját a provinciák kiváló minőségű boraitól, ezért pl. Pannóniában is kivágatta a szőlők felét, és megtiltotta az itáliai szőlővesszők provinciákba való exportját. Amikor a IX. század végén a magyarok meghódították a Kárpát-medencét, magukkal hozták a szőlőművelés keleti tradícióit. Ez találkozott a római szőlőkultúra helybeni maradványaival s rövid idő alatt, már Szent István idején felvirágzott a szőlőművelés. A bor iránti igény a kereszténység általánossá válásával, az egyházi szertartások számának növekedésével jelentősen emelkedett. Közvetve tükrözik e tényt ránk maradt okleveleink, melyek egy része az egyház részére történő szőlőbirtokok adományozásáról szól (Pannonhalmi, Garamszentbenedeki apátság). Középkori kereskedelmünkben a só, gabona, jószág, hal mellett a bornak is jelentős szerepe volt. Borkivitelre vonatkozó első, hiteles adat 1226-ból maradt ránk. A középkori városok fejlődésében a borkereskedelem fontos tényezővé vált. A királyok által