Magyar Múzeumok, 2003. 3. szám (Vol. 9.)
MŰHELY - Salamon István: Múzeum a rádióban: a Magyar Rádió Múzeumának története
24 Magyarországon a XX. század első felében több mint 30 gépgyárban és gépműhelyben gyártottak vagy készítettek robbanómotorokat. Ugyanekkor jelentős volt a külföldi gyártású motorok behozatala is. Ha származásuk alapját vizsgáljuk a jelenlegi gépgyűjtemény 142 db stabil vagy vontatható belsőégésű motorjait, az alábbi adatokat kapjuk: magyar 69, USA 17, német 14, cseh 14, svéd 9, osztrák 7, francia 1, svájci 1, ismeretlen gyártású 9 db. Egy szerkezeti elemekből álló muzeális műtárgynál igen értéknövelő tényező, hogy mennyire komplett és milyen műszaki állapotú. Ezt azonban a gyűjtéskor nem lehetett mérlegelni. 1945 után Magyarországon, a szocialista rendszer létrejöttével törvény tiltotta meg a gépi termelőeszközök magántulajdonban tartását, így a motorikus erőgépek is összegyűjtésre kerültek. Ugyanebben az időben indult el az elektromos hálózat nagyütemű bővítése is, így az addigi motorikus meghajtású erőgépek szerepét rövid időn belül a villanymotorok vették át. A technikai fejlődés első, egyik legjelentősebb alkotása a gőzgép és az egyhengeres, küllős lendkerekű, nagyméretű „ősmotorok” teljes mértékben elpusztításra, beolvasztásra ítéltettek. Azért, hogy a technika eme csodáiból emlékül, tanulságul egy is megmaradjon, a politikai, gazdasági hatalom ez időben semmit sem tett. Hogyan maradhatott meg mégis számottevő mennyiség az 1945 előtt gyártott gépekből? A gyűjtőmunkám során sokféle esettel találkoztam, ezekből sorolok fel néhányat: a hatósági emberek rendelkezéseket megszegő hanyagságából, esetleg jóindulatából; a szétvert családi gazdaságok romjai közt elhagyatottan, kifosztva, tudatosan megőrizve, elfalazva, földbe elásva, tűzifahalom vagy kazlak alá rejtve, termelőszövetkezetektől, állami gazdaságoktól, gépszerető emberek által kimenekítve, létezésüket eltitkolva. A gyűjtő számára tehát nem volt lehetőség válogatásra, és a csak reprezentatív darabok megszerzésére. Számára minden megtalált régi gép, alkatrész, bármilyen állapotú is, megmentésre érdemes volt. Az 1970-es évek vége felé ért oda a magyar társadalom, hogy törvényileg is lehetővé tegye az agrártörténeti emlékek védelmét, gyűjtését. 1977-ben jelent meg az agrártörténeti emlékek fokozott védelméről szóló, három minisztérium által kiadott MÉM-ÉVM-KM. 42/1977/XII. 8. számú rendelet, amely elindítója lett egy agrártörténeti emlékgyűjtés országos kibontakoztatásának. Ez egyben legalizálta, igazolta az addigi gyűjtő törekvéseinket. Ez időben szakiskolák, állami gazdaságok jelentős gyűjteményeket hoztak létre, amelyeknek nagy részét az 1990-es évek politikai változása újra szétzilálta. Örömteli azonban az a tény, hogy az utóbbi években jelentősen növekszik a magán motorgyűjtők száma. Szaporodnak a veterán gépbemutatókkal egybekötött szántóversenyek és egyéb gépésztalálkozó rendezvények. A mezőkövesdi Mezőgazdasági Gépmúzeum már közel negyed százada ennek a történeti, műszaki kultúrának és értékmentésnek töretlen elkötelezettje. The Museum of Agricultural Machines in Mezőkövesd The author, now the curator of the museum, presented a collection of about 250 powered and other agricultural machines and over a thousand hand implements in Mezőkövesd to the state in 1979. The exhibition, covering 2 700 sq. m in former farm buildings and in the open air, shows one of the biggest collections of agricultural machines in the country today. Most of the machines were used by small farmers in the town and surroundings. The earliest are more than a century old. These implements, reflecting the technical standards of their respective periods, bear witness to the innovative skills of the owners of medium-sized farms and smallholdings from the late 19th century right up to the forcible collectivisation of agriculture in the Fifties. The collection is shown chronologically and according tot type and purpose. It includes steam and petrolfired mobile engines, threshing machines, hydraulic engines and various kinds of internal-combustion engines using fuels ranging from municipal gas to paraffin and patrol. Visitors can also see traditional peasant farm buildings, stables, granaries, pigsties and a wide range of hand tools and ornamented ironwork. Múzeum a Rádióban A Magyar Rádió Múzeumának története Salamon István Amikor 1995-ben megnyílt a Halló, itt Rádió Budapest! című kiállítás a Néprajzi Múzeumban, az anyag összeállítói izgatottan figyelték, mit szólnak a látogatók az első hangos, interaktív rádiótörténeti tárlathoz. A sikerre nem lehetett panasz, a közönség érdeklődése felülmúlta legszebb reményeinket is; az anyag összegyűjtésében és a kiállítás létrehozásában közreműködő rádiósoknak mégis maradt némi hiányérzetük. Nem lehetett nem gondolni arra, hogy ez csupán időszakos kiállítás, és ha egyszer bezár, ezt a gazdag gyűjteményt, amely a Magyar Rádió idestova háromnegyed évszázados történetét reprezentálja, nem lesz hol megmutatni az érdeklődőknek. Talán ez a gondolat, talán a kiállítás sikere adta a döntő impulzust, vagy épp mindkettő; tény, hogy még abban az évben hivatalosan is megszületett a Magyar Rádió Múzeuma, amely A Magyar Rádió Slanymúzeuma néven kapott működési engedélyt. 1995 tehát a magyar rádiózás történetének fontos dátuma, de igazságtalanok lennénk, ha nem emlékeznénk meg azokról az elődeinkről, akiket már a műsorszórás első lépéseitől kezdve foglalkoztatott egy olyan gyűjtemény gondolata, amely megőrzi az utókor számára a hangi, tárgyi és írásos dokumentumokat. Nem rajtuk múlt, hogy ez a rádió története során újra és újra napirendre került terv majdnem az ezredfordulóig csupán terv maradt, bár, mint látjuk majd, néha egészen közel a megvalósuláshoz. Rádiókiállítások a hőskorszakban Az első (kísérleti) rádióprogramot 1924. március 15-én sugározta a 250 W-os adó a Városház utcából. A nemzeti ünnepre való tekintettel gróf Apponyi Albert intézett beszédet a „mélyen tisztelt láthatatlan közönségéhez, majd zeneszámokat adtak. Az új technikai csodát 1924 májusában a Budapesti Nemzetközi Vásáron mutatták be a nagyközönségnek. Minden valószínűség szerint ez a kiállítás volt az első, amelyen az érdeklődők megcsodálhatták a korabeli rádiótechnikát, melynek fejlesztésére, meghonosítására és népszerűsítésére egymás után alakultak a műsorvevő amatőröket tömörítő egyesületek, gomba módra szaporodtak a különféle, rádiókat előállító üzemek. Az újságok hasábjain egyre-másra jelentek meg a készülékeket, alkatrészeket reklámozó rajzok, illusztrációk, fotók. 1926 februárjában a pesti Magyar Világkávéházban rendezett rádiókiállításon már hazai gyártmányokat mutattak be. Ez volt az az idő, amikor a legelső rádióklubok megalakultak. Debrecenben már 1925-ben, Szegeden egy évvel később, a