Magyar Nap, 1936. október (1. évfolyam, 176-201. szám)

1936-10-01 / 176. szám

2 szolgáltatásokra. De a valóban demokrata kormány sem nyújthatna olyan előnyöket nemzetiségeinek, melyek lehetőséget adnak a demokrácia szociális vívmányainak aláásá­­sára, támadására. A demokrácia sem lehet önönmagának sírásója. Az Egyesült Párt a valódi demokrácia el­veire hivatkozik, amikor nemzetiségi jogokat követel, maga azonban a demokráciát csak a kormány felé mímeli abban reménykedve, hogy a demokrácia szociális következményei­nek őszinte akarása nélkül is hasznot húzhat a demokrácia és a reakció küzdelméből. Ez a kétkulacsos politika azzal fenyegeti a ma­gyarságot, hogy két szék között a földre esik. Az Egyesült Magyar Párt vezetői az őszintén demokrata népfronthoz csatlakozni nem akar­nak, mert népellenes, antiszociális, reakciós törekvéseiket feladni nem akarják. Az agrár és a Kramár—Stirbrny-féle reakció viszont nem hajlandó önmaga nemzetiségi jogokat teljesíteni, ellenkezőleg a meglévő kisebbségi jogoktól is megfosztaná a magyar kisebbsé­get. Az Egyesült Párt vezetői előnyöket akar­nak a szocialistáktól, de egész magatartásuk­kal visszautasítják azt a szociális programot, mely a szocialista pártok fennmaradását még ma lehetővé teszi. Jól látják a kormány inga­dozó helyzetét, mégis tőle várják a magyar­ság megsegítését. Jól tudják, hogy a kiegye­zést ígérő Benes elnököt csak a szocialista és kommunista pártok egységes fellépése segí­tette mai polcára, mégis szociális programm­­jukban ezek ellen a pártok ellen fordulnak. A magyar úri politika átka ez, mely nem engedi őket, hogy szűk osztályérdekeik felé helyez­zék a magyar nép széles dolgozó rétegeinek érdekeit. A cseh reakció azonos a kartelekkel, az ár­drágítókkal. Soha ilyen világosan nem leplez­ték le önmagukat, mint a hús, cukor, tej, szén, szesz, mu­zsír megdrágulása körül folyó parla­menti és sajtóvitákban. Ehhez az Egyesült Párt sajtójának nincs állásfoglalása. Ezeket elhallgatják. Az élelmezési kérdések körül támadt ellen­tétek máról-holnapra felborulással fenyegetik a koalíciót és az Egyesült Pártnak nincs egyéb dolga, mint a köztársasági elnök és a miniszterelnök szavai által keltett remény­ségek mesterséges táplálása, felfújása és a vita, hogy ki érdemli meg jobban a magas hegyeket, ők vagy az aktivisták. Micsoda rövidlátás, micsoda centiméterekre gondol­kodó politika: néhány biztató szóra és egy roskadozó politikai erőviszonyra építeni egy népdarab jövőjét! Soha kézzelfoghatóbban­­nem mutatták ki a magyar ellenzéki pártok tanácstalanságukat, tehetetlenségüket, mint most a sorsforduló előtt. Mert sorsfordulóhoz közeledik a csehszlovákiai magyarság, de nem az elhangzott ígérőszavak következése­­képen, hanem a politikai erők várható eltoló­dása miatt. Nem az első eset lenne a magyarság tör­ténetében, hogy úri vezetőinek felelőtlensége, nemtörődömsége, osztályérdekei miatt előké­születlenül érik a történelmi események. Többször megtörtént már, hogy a magyar nép önfeláldozó fellobbanásának hevében má­sok sütötték meg gesztenyéiket, de hogy maga húzott volna hasznot a külső esemé­nyek alakulásából, azt nehéz kimutatni. Ta­lán még nem fenyeget újabb Mohács, de az előjáték már megkezdődött és a felelősséget nagyrészt az Egyesült Párt vezetői fogják viselni. A demokrácia a csehszlovákiai ma­gyarság jelenlegi helyzetében nem olyan jel­szó, mellyel szójátékot lehet űzni, sem gummi, amit tetszés szerint lehet nyújtogatni, a de­mokrácia ránk nézve ma életkérdés, kikerül­hetetlen nemzeti szükségesség. WI'IMIWUI' 'IRC* Iz oírórpd ■ (fitlttóra o „Vwikov“-vol tort Prága, szeptember 30. — Az agrár ifjúsági mozgalom egyik ülésén Prágában Zilka mér­nök, az agrárpárt főtitkára a köztársaság szövetségi kapcsolatairól tartott előadást. Beszélt a népszövetség nehéz helyzetéről, Angol és Olaszország szerepéről és mindeb­ből a következő következtetést vonta le: „Bá­torságot kell vennünk magunknak, ha szüksé­ges a külpolitikai koncepciónkat is megvál­toztatni.“ Beszédéből az következett, hogy a .,Venkov“ receptje szerint Csehszlovákia ed­digi biztonsági szerződéseinek revízióját gon­dolja. Azokat az újsághíreket, melyek a „Venkov“ reakciós körének elszigeteltségéről szólnak, ez az eset is világosan cáfolja meg. Az agrár­párt egyik legfontosabb hivatalnoka is a széfed reakcióival tarl SPONER legnagyob­b választék divatos férfirigghben gyári lerakótéban B­ratislava, Kórház ucca 40 Nem a kismés­zárosokban kell keresni a hibát — Ankét az Országos hivatalban. Pozsony, szeptember 30. — A drágaság elleni ankét, amelyet az Országos hivatal azért hívott össze, hogy módozatokat ta­láljon az árleszál­lítási intézkedésekre, nem hozta meg a kívánt eredményeket. Az Országos hivatal épületében tartott ta­nácskozáson a munkásszervezetek, a mé­szárosok és az állattenyésztők képviselői jelentek meg, akik előtt Pam­ásék főtaná­csos ismertette az összejövetel célját. A főtanácsos fejtegetései sokban érdekesek voltak. Elismerte, hogy a húsárak emelkedése oly méreteket öltött, amely már 1000 koronás havi­­fizetéses embereknek is lehetetlenné teszi a húsfogyasztást. Szerinte a drágaság következtében a hús­fogyasztásban olyan csökkenés állhat be, ami komolyan veszélyezteti a lakosság egészséges ellátását is. Az ankétből azon­ban kikapcsolta a szükségleti cikkek álta­lános drágulásának kérdéseit és mindösz­­sze a húsárak megállapít­ására korlátozta az értekezlet feladatait. A különböző irányú munkásszervezetek megbízottai arról a felfordulásról számol­tak be, amelyet a húsárak emelkedése a munkásháztartásokban előidézett. A pozsonyi munkások 70 százaléka nem keres hetenkint többet, mint 120—140 koronát — mondotta Kiss titkár — s ha ebből a bérből nagyszámú családot kell fenntartaniok, úgy ezt a jelenlegi vi­szonyok között csak a hústáplálék teljes feladásával tehetik. Az állattenyésztők nevében Macek, volt agrárpárti képviselő és maradékbir­tokos szólalt fel, aki a magas állatárakat a sokfajta illetékekkel próbálta igazolni. A munkásszervezetek képviselői helyesen azzal érveltek ellene, hogy ezek az illeté­kek nem sújtják egyformán kis- és nagy állattenyésztőket. Ez utóbbiak — mond­ták — olcsó áron vásárolnak növendék­­marhát, a tenyésztési költségeik sem ma­gasak, kezükben tartják az állatpiacot és így busás nyereségük a drágaság egyik főokozója. Megoldásnak és azt javasolták, hogy a kormány tegyen erélyes intézkedése­ket a nagybani tenyésztők ellen, tegye szabaddá a vágómarha behozatalt és támogassa a kisgazda-állattenyésztőket.A vita sajnos nem ez irányban fejlődött ki és a hivatalos tényezők a kis mészáro­soknál kerestek megoldást az árak szabá­lyozásával. A mészárosok megbízottja, Kiszelly viszont szavahihető adatok­kal bizonyította be, hogy a marhahúsért, amit ők kicsinyben 14 koronáért árulnak, 13 koronát fizetnek kilónként. 1 korona „nyereségből“ kell fizetniök adót, helyisé­get és minden más költséget, úgyhogy sok­szor ráfizetnek az üzletre. Nekik kell olcsóbb bust kapniok, hogy leszállíthassák a kiskereskedelmi ára­kat. A hatósági megbízott azzal a közvetítő javaslattal lépett fel, hogy szállítsák le a gyengébb minőségű hús árát a sze­gény néprétegek számára és ezzel szem­ben valamivel emelték az elsőrendű mi­nőségű hús árát. Hamarosan bebizonyo­sodott, hogy ez sem megoldás, mert a kérdéses gyengébb minőségű h­ús egy mar­hánál mindössze körülbelül 25 kilót tesz ki, úgyhogy alig néhány vevőt lehetne ez­zel kielégíteni. Több óra hosszat tartó tanácskozás után az ankét így azzal zárult, hogy az Orszá­gos hivatal a felmerült javaslatokat felterjeszti a kormányhoz és felkéri, hogy intézked­­­­jék. Az ankét ideje alatt nagyobb csoport ház­tartásbeli asszony gyülekezett, az országos hivatal épülete előtt, akik csalódottan vet­ték tudomásul a tanácskozás sovány ered­ményét.Az ankótok, különösen ha bevonják a fogyasztók és szervezeteik megbízottait, sokat segíthetnek a drágaság okainak fellelésében és leküzdésében. De ehhez szükséges, hogy valóban napfényre hoz­zák az igazi árdrágítókat és a hatóságok jelenlevő maegbízottai fi­gyelembe vegyék a fogyasztók sokszor nagyon talpraesett és értékes javasla­tait. Ez a pozsonyi ankét legfőbb tanulsága. A másik pedig az, hogy a húsárak emelésé­ért ne hibáztassák a kis mészárosokat, m­ert ezzel­ csak a drágulás tulajdonkép­peni okozóinak adnak alkalmat ü­zelmeik folytatására. n ■: : a..­. •­íí Hodzsa miniszterelnökkel tárgyalt Prága, szeptember 30. (A „Magyar Nap“ eredeti tudósítása). A kisantant legutóbbi értekezletén feltűnt, hogy a külügymi­niszterek tanácskozásai mellett a cseh­szlovák miniszterelnök Románia és Jugo-­­szlávia megbízottaival külön megbeszé­­­léseket tartott. Hodzsa középeurópai­­ blokk-terveiről volt szó, amelyeknek elő­feltételeként gazdasági közeledést akar­nak teremteni a római blokk és a kis­­antant államai között. A pozsonyi kon­ferencián a részletek kidolgozását a kis­­antant-államok gazdasági szakértőinek konferenciájára bízták, amely a közeli hetekben fog ülésezni. Dr. Hodzsa addig is minden irányban igyekszik előkészíteni elgondolásainak megvalósulását. Feltétlenül megbízható helyről úgy értesülünk, hogy egyes ma­gyarországi politikai körökkel is érintke­zésbe lépett. A kisantant konferencia előtt néhány nappal Prágában tartózko­dott Eckhardt Tibor, a kisgazda­párt vezére, akit Dr. Hodzsa hosszabb ki­hallgatáson fogadott. A két politikus megbeszélésén — informátorunk szerint — arról volt szó, hogy Hodzsa mennyire számíthat a magyarországi politikai kö­rök támogatására, ha a kisantant elfo­gadja a középeurópai blokk koncepció­ját. A tanácskozásoknak így informatív jellegük volt és esetleges közvetlen tár­gyalásokra készítették elő a talajt. Csütörtök, október 1. HITLER A VILÁGBAN Áskálódik itt, robbant ott, bomlaszt mindenütt. Keze minden mocskos ügyben benne van, mely a béke s a demokrácia ellen irányul. Félvállról trockista terrorizmust támogat a Szovjet szövet­ségben, ugyanakkor fasiszta puccsot szervez Spa­nyolországban, Görögországban és néhány tucat latinamerikai államban. Ez a nácizmus arca, íme, imun­nyi adatot lehet erre vonatkozólag találni csak egyetlen nap sajtóanyagában. Brazíliában Anglia legtekintélyesebb konzervatív lapja, a „Times“, írja a következőket a nácik brazíliai aknamunkájáról: „A német diplomáciai hatóságok és konzulok egész Brazíliában nemzetiszocialista kereszteshadjáratot vezetnek. A náci spiclirend­szer hatékonyan és eredményesen dolgozott s ma már a „másként gondolkozó“ brazíliaiak is tanácsosnak tartják véleményüket maguknak meg­tartani. A németek elég erősnek érezték magu­kat és Braziliát arra kényszerítették, hogy keres­kedelmi forgalmat az úgynevezett kompenzációs márka alapján fogadjon el — Brazília kétes nye­resége javára s valamennyi, Brazíliával keres­kedelmi kapcsolatban álló állam hátrányára. Sőt a németek­ oly erősnek érezték magukat, hogy az­ elmúlt évben a német konzulátusok valamennyi németet katonai sorozás alá való jelentkezésre szólítottak fel, tekintet nélkül arra, hogy Brazí­liában születtek-e vagy sem. A brazil sajtó til­takozásán nevetnek. A sorozás tovább folyik s aki nem jelentkezik, azt a német állampolgárság elvesztésével büntetik. Eltekintve egyéb kellemet­lenségektől, ha a nem­ jelentkezőnek rokonai vagy hozzátartozói vannak Németországban, vagy a Brazíliában velük szemben alkalmazott gazdasá­gi szankcióktól.“ Spanyolországban ! A belga nehézipar szélsőségesen reakciós lap­ja, a „Nation Belgo“ írja a következőket: „A sze­­villai Maria Christinia szállóban jelenleg harm­inc német repülő lakik. Ezek az elegáns, remek test­alkatú férfiak kellemetlen benyomást keltenek a környezetben. A Majestic szállóban huszonkét olasz repülőtiszt lakik, ugyanilyen elegáns, atléta testalkatú és fegyelmezett férfiak. Úgy a néme­teknek, mint az olaszoknak remek autóik van­nak, melyek a repülőtérre szállítják őket.“ A lap így fejezi be jelentését: „Ha­ a felkelők győznek ... sikerüket fasiszta barátaiknak, első­sorban Németországnak köszönhetik.. Csehszlovákia A Prágában megjelenő „Deutsche Volks Zeitung* írja a következőket: „A felsősziléziai iskolákban jelenleg féktelen izgatás folyik Csehszlo­vákia és a Szovjetszövetség ellen. Nyilvánvalóan legfelsőbb utasításra a tanítóik és tanítónők azt beszélik a gyermekeknek, hogy előreláthatólag rövid időn belül Csehszlovákia hadszíntér lesz, mert Csehszlovákia szövetségese az orosz bolse­vistáknak és rövidesen meg akarja támad­­n­i Németországot­ Egyidejűleg legendákat me­­sélnek a szudétanémet nemzeti mozgalom „hősi­ességéről“, mely a „terror ellenére is Németor­szághoz húz.“ A gyermekek és az egész légkör megmérgezése már annyira előrehaladt, hogy a Ratiborban élő csehszlovák állampolgárok félni kezdenek. A gyermekeken keresztül terjesztik a gyűlöletet a csehszlovák köztársaság ellen.“ ElülöZdü­li 9 ÉVZigi népszövetségi biztost A Népszövetség enged a horog­keresztesek követelésének és elejti Lestert Genf, szeptember 30. — A népszövet­ségi tanács titkos üléséről kiadott kommü­niké közli, hogy a tanács elhatározta Les­ter danzigi népszövetségi biztos vissza­hívását­ Mint emlékezetes, a danzigi ná­cik heves támadást indítottak Lester ellen akiben a „szabad“­város gleicbsaik­olásá­­nak utolsó akadályát látták. A nemzet­közi tárgyalások történetében példátlanul áll az a jelenet, mikor Forster danzigi ho­rogkeresztes megbízott Genfben, a Nép­­szövetség tavaszi ülésszakán minősíthe­tetlen durvaságok közepette Lester vissza­hívását követelte s az egész „népszövet­ségi bódét“ levegőberepítéssel fenyegette meg. A Népszövetség­­ újból meghátrált a nácik támadása előtt és Lestert valóban visszahívja. Eden javaslatára elhatározták, hogy a­­ visszahívást csak akkor léptetik életbe,­­ ha már gondoskodtak a biztos utódjáról.­­ Állítólag egy lengyel embert szemeltek ki erre a célra, de szó van arról is, hogy Danzigban teljesen megszüntetik a nép­szövetségi biztosi intézményt és a danzigi lengyel követre bízzák rá azoknak az ügyeknek vitelét, amik eddig Lester ka- 1 táskörébe tartoztak.

Next