Magyar Nemzet, 1901. március (20. évfolyam, 60-89. szám)
1901-03-01 / 60. szám
1901. márczius 1. MAGYAR NEMZET _______ Hogy a lefolyt kultuszvita nagy bizalomnyilvánítás volt a miniszter tevékenysége iránt, az kétségtelen. S hogy a parlament bizalma ezúttal az ország hangulatának és érzésének volt tolmácsa, ez csak fokozza értékét a bizalmi manifesztácziónak. Ez a bizalom csak serkenteni fogja a minisztert, hogy továbbhaladjon a megkezdett utón. Azon az utón, amelyen sikerek és eredmények mértföldkövei jelzik munkáságát; azon az utón, amelyen követi őt mindenki, aki a magyar kultúrában a nemzeti konszolidácziónak, nemzeti államunk kiépítésének egyik leghatalmasabb eszközét látja. Közoktatásügyünk épületének valamennyi emeletén szerény reformmunka folyik. De tegyük hozzá: az átgondolt, okos reformoknak munkája. Wlassics Gyula szerencsésen egyesíti magában az elméleti és gyakorlati politikusnak minden jó tulajdonságát. A kísérleteknek nem barátja, mert közoktatásügyünk finom és kényes szervezetében minden elsietett lépés komplikációknak, sőt káros visszaesésnek válhatik forrásává. A fontolva haladás módszere sehol sem szükségesebb, mint a közoktatásügy terén. A reformok kiforrási idejének bevárása sehol sem indokoltabb, mint itt, ahol egyetlen hibás lépés árát egész nemzedékek ifjúsága fizetheti meg. A magyar pénzügyi helyzet is tartózkodást parancsol s a valódi szükségletek józan mérlegelését. Ám ennek daczára el kell ismerni, hogy Wlassics Gyula egymaga annyit tett a magyar kultúra javára, hogy egyik illusztris elődje sem tehetett többet. Akár a népoktatást tekintjük, akár a középiskolai oktatást, akár a felsőbb oktatás szféráit, Wlassics Gyula mind eme fokozatokban sokat tett, keze nyomát megtaláljuk mindenütt. A mélyebb szántás volt irányadó az ő miniszteri tevékenységében. Az intenzív művelés, a rendelkezésére álló eszközöknek legteljesebb kihasználása. Reformtevékenységében Wlassics Gyula munkatársul fogad mindenkit, aki a nemzeti kultúrának jó szolgálatokat tehet. Az ő tervei nem születnek meg a bürök félhomályában. A közvélemény melegén és világosságán érlelődnek izes gyümölcsösé. A lefolyt vitában szívesen fogadott a közoktatásügyi miniszter minden észrevételt. Ideális czél lebegvén szemei előtt, a magyar közoktatásügy épületének teljes felszerelése s az idők viszontagságai ellen való megvédése, a parlament s a közvélemény bizalma nem puha párna, a melyen kinyugodja a teljesített munka fáradalmait. Csak újabb ösztön a további munkára. Országgyűlés. Füsste Tódornak a bírák anyagi helyzetét tárgyazó érdekes és figyelemmel hallgatott beszéde után még a sokoldalú Major Ferencz szólott az igazságügyi tárczához, azután Plósz Sándor igazságügyminiszter állott felszólásra. A lezajlott diskusszió elismerésre méltó tárgyilagosságának, de igazságügyminiszterünk objektivitásának is szép bizonyítéka Plósz Sándornak az a, beszédét bevezető kijelentése, hogy majdnem mindenben egyetért a szónokokkal, egyetért még azokkal a fejtegetésekkel is, amelyekben igazságügyünk egy és más hiányosságát és hézagát vázolták a Ház előtt. Általános tetszés közepett mondotta el a miniszter, hogy az új bűnvádi eljárás a gyakorlatban teljesen bevált s a személyes szabadságot erőteljesen körülbástyázó intézkedései is örvendetesen érvényesültek. Igen érdekes reflexiókat tett továbbá az igazságügyminiszter Visontai Somának arra a határozati javaslatára, melyben az esküdtszéknek kiterjesztését javasolja az öszszes sajtóvétségek eseteire. A határozati javaslattal szemben a miniszter nem foglalt el elutasító álláspontot, csupán annyit mondott, hogy azt idő előttinek tartja. Az új bűnvádi eljárás törvénye, mely a kifogásolt intézkedést tartalmazza, eddigelé csak egy esztendő óta van érvényben. Mielőtt annak módosításához fognánk, szükséges bevárnunk, hogy hosszabb időn át gyűjtött anyag álljon rendelkezésünkre. Visontainak egy másik indítványa a katonai büntetőtörvény reformját sürgeti. A miniszter maga is sürgősnek tartja a reformot s bejelentette a képviselőháznak, hogy a munka nagy lépésekkel halad befejezéséhez. A közös hadügyminiszter és a két honvédelmi miniszter tervezete már elkészült s most már az igazságügyminiszterhez kerül véleményezés czéljából. E fejtegetések az egész Házban élénk visszhangra találtak. A közel jövő, kodifikatórius feladatairól szólva, előadta a miniszter, hogy a polgári perrendtartás reformja a törvényhozás elé kerül még ebben az esztendőben s szabályozást lel benne a községi bíráskodás és a tőzsdebíráskodás is, még pedig megszorító szellemben. Igen behatóan nyilatkozott azután a büntető törvénykönyv készülő novellájáról s a novelláris anyagról szólva, már ma hangoztatta, hogy az egész törvénykönyv módosítását a büntetőjogtudomány mai forrongó állapotában czélszerűnek semmiképpen sem tartaná. A gabonaelővételek, a biztosítási ügy reformja, a részletügyletről és a csalárd bukásokról készülő törvényjavaslatok további tanúságai annak a serény és zajtalan tevékenységnek, amely a minisztérium törvényelőkészítő osztályát foglalkoztatja. Az igazságügyminiszter előadása őszinte és meleg fogadtatásra lelt a Ház minden oldalán s tanúskodott róla, hogy az igazságügy kérdéseiben nagyobb eltérés a Házban egyáltalán nincs. Molnár Jenő rövid felszólalása után Kósa János, a debreczeni ügyvédi kamara elnöke, az ügyvédség dolgairól mondott figyelemmel hallgatott beszédet. Az ügyvédi rendtartás és az ügyvédi nyugdíjintézet alkotását ajánlotta a miniszter figyelmébe. A vita bezárása után Emmer Kornél előadó mondott záróbeszédet, melyben élvezetes előadásban mondott véleményt a vita anyagáról. A költségvetés részletes tárgyalására holnap kerül a sor. A képviselőhöz ülése február 28-án. — Kezdete délelőtt 10 órakor. — Elnök: Perczel Dezső. Jegyzők: Nyegre László, Teleki Sándor gróf, Lukáts Gyula. A kormány részéről jelen vannak: Széll Kálmán miniszterelnök, Plósz Sándor igazságügyminiszter, Lukács László pénzügyminiszter, Cseh Ervin horvát miniszter, Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter. A múlt ülés jegyzőkönyvét hitelesítették. Az összeférhetetlenségi bizottság jelentése: Apáthy Péter: T. képviselőház! Az összeférhetetlenségi bizottság folyó hó 26-án tartott ülésében nyolcz képviselő ellen bejelentett összeférhetetlenségi ügyet letárgyalt. A képviselők ezek: Tisza Kálmán, Apponyi Albert gróf, Gulner Gyula, Horánszky Nándor, Hódossy Imre, Ugrón Gábor és Pólyák Béla képviselő urak. Egyhangú határozattal kimondatott, hogy részint tárgytalanok, részint alaptalanok a feljelentések és egyáltalában összeférhetetlenség esete nem fordul egynél sem elő. A jegyzőkönyvet a vonatkozó iratokkal együtt van szerencsém tisztelettel beterjeszteni. Következik az igazságügyi tárca költségvetésének általános tárgyalása. Fassie Tódor: Az igazságügyminiszter pénzbeli segédeszközök hiányán, az adminisztráczió terén kénytelen segíteni a személyzet elégtelenségén s ez nemcsak a bírói karra nagy baj, hanem magára az országra is, mert a bírói függetlenség foszlályokra tépése alkotmányunkat is fenyegeti. Aggályai vannak, hogy a mostani rendszer s különösen az alsóbb bírói kart beamterekké gyúrja át, a beamterség minden hibáival. Biráink ki vannak szolgáltatva a hivatali főnökök diszkréczionális jogának és az abból kivergődés egyenesen a hivatali főnökök minősítésétől függ. Ezek pedig arra használják fel jogaikat, hogy alárendeltjeiket a kimerültségig dolgoztatják s hogy ezek bőven jussanak előléptetéshez; kiölik az alsóbb bírói karból az önérzetet s stréberekké, gépekké alakítják azokat át. A bírák működéséről statisztikai adatokat állítanak össze, melyeket az előléptésnél mellettük vagy ellenük felhasználnak. Ez visszás állapot. A magyar bírói karban élő igazságszeretet és önérzet istápolására helyesnek tartaná, ha a hivatali főnökök minősítési joga nagyobb ellenőrzés alá vétetnék, olyképpen, hogy minden bírónak az év egy napján joga legyen minősítési táblázatát megtekinteni, hogy, ha azzal megelégedve nem lenne, a kedvezőtlen minősítését esetleg fegyelmi eljárás útján kikorrigálhassa, hogy jobb minősítéstérdemel. Míg a mai jogi vizsgálati rendszer fanál, előny lenne adandó a doctor juris-oknak; nem imponál ugyan, ha valaki doctor juris, de elnnek elméleti kiképzettsége nagyobbá bírói államvizsgát tett birákónál. Kéri a minisztert, segítsen a bírák sanyarú helyzetén. Az erre kiadott minden fillér busásan meghozza a kamatát. (Helyeslés.) Nincs igaza Bartka Miklósnak, aki feljajdul, hogy az idegen nyelvű gimnáziumok nem jó hazafiakat nevelnek. Növekednek azokban bírák is, akik az igazságszolgáltatás működése terén is jól megállják helyüket. Nemcsak a szélsőbalon élnek jó hazafiak, nem csak a magyar tudja s nem csak a magyarnak szabad hazáját igazán szeretni, hanem az idegen nyelvűnek is. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) A költségvetést elfogadja. (Zajos helyeslés többfelől.) Major Ferencz elismeréssel adózik az előadó szép beszéde iránt, de teljes mértékben hozzájárul Visontai határozati javaslataihoz. Szükség van ezekre, mert sok hiányt pótolnak. Az igazságszolgáltatás drága. A bírák a kormánytól függnek. A katonai büntetőtörvények reformja szükséges. A judikatúrát el kell látni orvosi tudással. A költségvetést nem fogadja el. (Helyeslés a néppárton.) Plósz Sándor igazságügyminiszter: T. Ház! Abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy nagyrészt összhangban állónak érezhetem magam azon törekvésekkel és azon kívánalmakkal, amelyeket a t. szónokok eddig felhoztak. (Halljuk! Halljuk!) Hogy egy és más irányban van közöttünk különbség, arra majd később rátérek. Ha nem reflektálnék is mindenre, méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy én mindent meg fogok fontolni, amit itt hallottam és lehetőleg figyelembe is fogom azokat venni. (Helyeslés.) Mindenek előtt magam is konstatálhatom azt, hogy a büntető perrendtartásnak eddigi eredménye eléggé kedvező. Nagyobb baj nem történt, és már az első év lefolyása alatt, amenynyire az adatok most előttem ismeretesek, sikerült a büntető perrendtartás előnyeit érvényre juttatni. Azokat az adatokat, amelyeket Visontai Soma t. képviselőtársam felhozott, az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság elrendelésének számára és tartamára nézve, legyen szabad mindenekelőtt néhány, az egész országra nézve kiterjedő adattal kiegészíteni. (Halljuk! Halljuk.) Ezen adatok végeredménye az, hogy javulás állott be a vizsgálati fogság és az előzetes letartóztatás elrendelésénél és pedig az eddigi állapothoz képest 43, az egyének számában pedig 46 százalék. Így, hogy egy pár példát vegyek, a budapesti főügyészség területén volt 1899-ben elrendelve vizsgálati fogság 3378 esetben 4782 személy ellen; 1900-ban 1852 esetben 2253 személy ellen, a javulás tehát az esetek számában 42 százalék, az egyének számában 53 százalék. A javulás nem mindenütt egyforma, de mégis ez az átlag mutatja, hogy a büntető perrendtartásnak a személyes szabadság megóvását czélzó intézkedései hatályosan intettek keresztül. Ami a napok számát illeti, arra nézve csak két tábla területéről vannak adataim, de ezek is igen kedvezők: a győri tábla területén 1899-ben tett a letartóztatási tartam összesen 34.412 napot, most 12.932 napot, a javulás tehát 47 százalék; a pozsonyi tábla területén a javulás 40 százalék. Meg kell említenem még egy másik kérdést, amely gyakran képezte felszólalás tárgyát és ez a közigazgatási hatóságoknak a nyomozásnál való igénybevétele. (Halljuk! Halljuk!) Erre a kérdésre nézve adatokat gyűjtettem, amelyek múlt év október 31-éig terjednek, különösen pedig adatokat gyűjtettem arra nézve, hogy a szolgabíróságok mennyiben vétetnek igénybe. Az adatok igen eltérő képet mutatnak. Míg némely bíróságok területén a szolgabíróságoknak, mint nyomozó hatóságoknak igénybe- 3