Magyar Nemzet, 1903. szeptember (22. évfolyam, 208-233. szám)
1903-09-01 / 208. szám
Budapest, 1903. XXII. évfolyam, 208. szám. Kedd, szeptember 7. Szerkesztőség és kiadóhivatal, VII. Kerepesi ut 54. Athenaeum-épület. Dr. JÓKAI MÓR és BEKSICS GUSZTÁV főszerkesztők. ADORJÁN SÁNDOR felelős szerkesztő. Egész évre 24 kor., félévre 12 kor., negyedévre 6 kor., egy hónapra 2 kor. Egyes szám helyben és vidéken 8 fill. Kedves vendég. Budapest, augusztus S1. VII. Eduárd, Nagy-Britannia és Izland királya, India császára ma este Bécsbe érkezik királyunk látogatására. Kedves vendége ő felséges urunknak és kedves vendége a magyar nemzetnek. Kedves nekünk ez a vendég nemcsak az érzésnek azon benső közössége révén, amely szorosan egybefűzi a magyar nemzetet Szent István koronájának jelenlegi viselőjével, hanem kedves a magyar és az angol érdekeknek közössége, a tartós magyar-angol barátság, valamit azon tisztelet és szeretet miatt is, amelyet Nagy-Britannia hatalmas uralkodójának személye iránt táplálunk. VII. Eduárd király már walesi herczeg korában megszerezte magának a népszerűséget Magyarországon. Gyakran megfordult nálunk, otthonosan érezte magát a magyar főurak társaságában, érdeklődött a magyar viszonyok iránt és szeretetreméltóságával gyorsan meghódította a sziveket. A mi nem esett nehezére. Hiszen megtestesülése ő az angol gentleman-nek, az egész műveit világon a lovagias férfiú ideáljának. Szoros barátságot kötött több magyar úrral és nem feledte el ezt a barátságot Nagy-Britannia trónjának szédítő magasságában sem. Elragadó tanúságot tett erről csak az imént, amikor melegen köszöntötte Károlyi István grófot abból az alkalomból, hogy megnyerte az idei Szent István-díjat. Ritka figyelem uralkodó részéről. Ha mindehhez hozzáveszszük, hogy szeretett királyunknak régi, igaz barátja az angol király, akkor valóban fölöslegessé válik további magyarázás vagy politikai kombináczió annak igazolására, hogy a magyar nemzet szemében is kedves vendégnek mondjuk VII. Eduárdot. * Pedig a személyes körülményeken kívül is van elég okunk arra, hogy örüljünk, ha szilárdnak látjuk a barátságot Nagy- Britannia, Magyarország és Ausztria között. Széchenyi István gróf, a legnagyobb magyar és politikai iskolája az angol nemzetet állítja követendő például a magyar elé. A politikai és az egyéni szabadság szeretete, az ősi alkotmány féltékeny őrzése, a politikai érzék erős kifejlődése, a közélet hatalmas hullámverése közös vonásai a magyar és az angol nemzetnek. Mindig Nagy-Britanniában látjuk az európai liberalizmus legmegbízhatóbb pillérét és ezért európai érdeknek ítéljük, hogy megtartsa elsőrangú poziczióját a nagyhatalmasságok tanácsában. Ezenkívül azt sem feledjük, a mit Széchenyi István gróf hirdetett, hogy tanuljuk meg az angol nemzettől nagyságának titkát. A gazdasági fejlődésben rejlik ez a titok. Magyarország egyedül abban az esetben fogja igazolni a látnoki mondást, hogy nem volt, hanem lesz, ha az angol példán indulva, minden erejével a gazdasági erők kultiválásán fáradozik. A gazdaságilag hatalmas Magyarországnak természetszerűleg fognak ölébe hullani a nemzeti állam olyan attribútumai, amelyeknek legcsekélyebbjéért is kínos harczot kell folytatnia a szegény országnak. Sajátságos tünete a politikai életnek, hogy Széchenyi ekképpen hirdetvén idehaza az angol kultuszt, legnagyobb politikai ellenfele, Kossuth Lajos éppen Angliában talált leglelkesebb fogadásra. Ezek a mozzanatok mélyen belevésődtek a magyar nemzet lelkébe. És kifejezésre jutottak az angol nemzet nagy szorongattatásának, a dél-afrikai háborúnak az idején, amikor az egész kontinensen a búr szabadsághősök csodálata egyedül Magyarországon nem nyomta el a nobilis tiszteletet Nagy-Britannia iránt. * VII. Eduárd Marienbadhból jön Bécsbe. Látogatásának magyarázása végett tehát nem kell semmiféle politikai kombináczióhoz folyamodnunk. Ausztria területén időzvén, egészen természetes, hogy meglátogatja felséges urunkat, így kívánja ezt nemcsak a régi barátság, hanem a politikai illendőség is. Nagyon tévedne azonban, aki azt hinné, hogy ez a látogatás ha nincsen is konkrét politikai czélja, teljesen nélkülözi a politikai jelentőséget. Dokumentálja a hagyományos barátságot Nagy-Britannia és a magyar-osztrák monarchia között. Ez egymagában politikailag elég fontos körülmény. Jóllehet az érintetlenül fennálló magyar-osztrák-orosz megegyezés jelenleg a balkánfélszigeti politika sarkköve, azért mégis kiváló figyelmet érdemel Nagy-Britannia viszonya a Balkán-félszigeten legközelebbről érdekelt hatalmasságokhoz. Mert helytelen föl- A „MAGYAR NEMZET" TÁRCZÁJA. — Augusztus 31. — Háborús emlékek. — Irta: Quintus. A nagy próba. A bjelalováczi győzelem után, augusztus 16-ikán estefelé, B. Philippovics főparancsnok Fojnicska-Csuprijából tábori táviró útján jelentette Bécsbe a legfőbb hadvezérnek a kedvező eseményt. A jelentés így végződött: »Reményem, hogy augusztus 18-ikán, a legfelsőbb születésnapon Sarajevót bevehetem«. Ez a távirat volt kiindulópontja a másnapi nagy megpróbáltatásnak. Ütközet után, a hegyek közt még hosszú portyázást is téve, foglyokkal és összeszedett fegyverekkel este 10 órakor érkezhetett csak századunk Kiseljak alá a rögtönzött táborhelyre. Tehát reggel 4 órától esti 10 óráig a legterhesebb hadiszolgálatot láttuk el. Teljesen ki voltunk merülve. Főzésről szó sem lehetett. Betegeink is voltak. A földre vetettük magunkat és a szántáson azonnal elaludtunk. Jobban aludt az, aki a barázdák hosszában feküdt le, mint az, aki keresztben. Másnap, augusztus 17-én már hajnali három órakor futták az ébresztőt. Egy óránk volt a főzésre és más mindenre, mivel négy órakor volt az indulás. A betegeket mindenki azonnal a főőrségre vitte. Tudni kell, hogy Kiseljakon dúsgazdag savanyuvíz-forrás fakad. A jómódú bosnyákok annakelőtte is idejöttek nyaralni. A víz ma is híres. Akkor néhány kezdetleges szállóház volt ott. Az orvosok azokban ütöttek tanyát. Valami aranygalléros orvos »rendelt«. De nagyon egyszerűen. Ha sebesültet hoztak, azt nagyjában ellátták és azt mondta neki a főorvos : — Igyék egyelőre savanyuvizet. Aztán egy hideglelős következett: — Igyék egyelőre savanyuvizet. Akkor egy titózus beteg: — Igyék egyelőre savanyuvizet. Az volt bőven. A viz egy márványkávából bugyogott elő s egész patakban folyt lefelé. A fődolog az indulás volt Sarajevo felé, zárt ütközeti menetben, ami fölötte terhes. A reggel azonban szép volt, egyetlen felhő sem volt az égen. Négy órakor az egész hadosztályban harsogott az indulás jele. Nyergelés, befogás, szerelés, nyüzsgés, kiabálás, mint rendesen. Mindenki tudta már, hogy másnap, augusztus 18-án Sarajevót be kell venni. De még két napi járóföld van addig! A rotyogó üstöket persze megint fel kellett rugdosni. A félig főtt húst a csajkákba tették el a katonák, hogy majd az első pihenő helyen megeszszük. És elkezdődött a nagy, erőltetett menet, amilyenről eddig még fogalmam sem volt, noha az utolsó napok története csupa óriási erőfeszítésekből állott. A menet első része az enyhe reggeli levegőben még tűrhető volt. A tegnapi roppant fáradság után még jól bírtuk. Az első félórai pihenés 8 órakor volt és már nagy melegben. Az elrakott húst a katonák előszedték a csajkákból, de már egészen megromlott. El kellett dobálni. A hadi társzekerekből némi szalonnát és szeszt osztottak szét, de isten tudja, ez is úgy megfogyott, amire ahhoz jutott, aki megegye! Aztán tovább. És itt kezdődik az a valami, amihez foghatót kevés ember állott ki az életben. Bár az augusztus 17-iki erőltetett menet borzasztó emléke ma is híven él az agyam velejében, mégis igazán nem tudom, képes vagyok-e csak valamelyest is megértetni azt, ami az ember belsejében akkor végbement? Egy előrenyomuló hadosztály hosszabb hadi menete mindenképpen igen kínos dolog. A tiszteknek szoros kötelességük a pontos, zárt rendre, nevezetesen pedig a kellő távolságok megtartására ügyelni. Az oszlop meglazulása elnyúlásokat okoz, majd ezek »behozása« végett az összezárásnál sokaknak futni kell. Ez ismét torlódást okoz, az pedig ácsorgást. Mivel továbbá a tüzérség barczi rend szerint való betoldása már maga is külön zavarokat szokott okozni, ennélfogva a rendet kegyetlen szigorral szükséges tartani. Ez kénytelenség, de nagy teher a vasrendbe igtatott, mindenfélével agyon- Lapunk mai száma 12 oldal.